Livi még egy mélyet szippant boltocskája lótusz illatú levegőjéből és bezárja maga előtt az ajtót. – Holnap jövök kicsikém. Addig töltsd fel energiáidat és védelmezd a környéket. Sugározd ki mindazt a szeretetet és bölcsességet, amit az itt lévő tárgyak, emberi emlékek, energia lenyomatok hordoznak. És lopj vidámságot azok szívébe, akik a kirakatodat szemlélik.

Ezekkel a mondatokkal, vagy hasonlókkal búcsúzik minden nap a lány a bolttól. Hisz az energiában, és annak áramló voltában, hisz a jóban, és, hogy többre vagyunk hivatottak, mint gondolnánk. De nem volt ez mindig így. Erről azonban később.

Zárul az ajtó, egy léleknyi lótusz illat még kiillan az utcára, majd minden elcsendesedik.

A lány izgatott. Randira készül. Nincs már ideje haza menni, de mivel Dani volt délelőtt a boltban, ezért volt ideje készülődni. Tele van várakozással és egyben félelemmel. Annyiszor csalódott már. Mi van, ha ez a ma esti sem jön össze. Ha nem tetszik neki. Vagy ha tetszik, de ő meg nem. Vagy ha… Jahj, mindig ezek a kegyetlen randi előtti eszmefuttatások.

Utálok randizni. – gondolja. Mégis muszáj, különben sosem találok magam mellé senkit. Akkora szívás ez az egész. És olyan kicsi ez a város. Ha megint befürdök vele, utána sunnyoghatok az utcán hetekig. Pont, mint a múltkor Ritával.

Na igen. Nem esett le? Lívia leszbi.

            Dani hazaért a futásból. Agya kiszellőzött, lelke megújult, ereiben pezseg a vér. Vesz egy nagy kádfürdőt. Mélyen elmerül a kókusz illatú habokban, élvezi, ahogy arcát simogatja a meleg víz. Arra gondol, hogy holnap talán újra látja azt a srácot, aki mostanában bejár a Zugba, és akinél Dani radarja bejelzett.

            Huba befejezi a dolgozatjavítást, már kicsit jojózik tőle a szeme. Kipattogtat magának egy sajtos popcornt a mikróban és befekszik kényelmesen a tv elé. Kezdődik az egyik kedvenc sorozata, a Született feleségek.