Tegnap Pesten vásároltam az IMAXes plázában. Bementem egy ruha boltba,ahol cipőket is árulnak. Ilyen még életemben nem történt velem.
Az eladósrác szólt,h segíthet-e. Én ránéztem és abban a pillanatban porrá omlottam, felrobbant a levegőben vmi, elöntött a forróság, megremegett a lábam.Eddig csak hallottam,h van ilyen, de sosem tapasztaltam.
Ténferegve, szédültem nézegettem a cipőket,bném segített vigyorogva. Felpróbáltam a Pumát,de nem is emlékszem a részletekre. Csak arra,h néztem őt, ő is rám-rám pillantott,majd megvettem a cipőt.Tőle?! Bármit!
Még 1 ajándék övet is kaptam hozzá.Mikor a pinkódot ütöttem be,remegett a kezem,és ahogy tartotta a kütyüt,hozzáértem. De nem rántotta el az ujját.Még1x a szemébe néztem és elköszöntem. Kiérve olyan fájdalom lett úrrá rajtam, hogy nem akarom,hogy soha többé ne lássam.
Megálltam és pihegtem 1 oszlop mellett. Bném csak nevetett,és megerősítette,h ez bizony jó pasi.
Kérleltem,h menjen vissza és tegyen vmit.Mert én nem mernék,de haza sem tudok így menni. De ágált ellene, nehogy beégjen.
A könyvesbolton nézelődtünk tovább,ill. én leültem az olvasó asztalhoz és leborultam.Ilyen van? Létezik? Mit tegyek? Mit lehet 1 ilyen helyzetben tenni? Azt sem tudom,meleg-e. Még csak nem is Pesten élek...de érte ingáznék,az tuti.
Nagy nehezen kiötöltük,h visszamegyünk,mondván,h nem kértünk ÁFAs számlát.
Nagy levegők,mentünk 1 kört,és be a boltba.Épp kiszolgált, de oda mentem hozzá.Csak így a kolleganője írta meg a számlát.Amit totál nem fogok felhasználni,de a nevem ráírtam.Jobb 5letem nem volt. És addig-addig bénáztunk,míg sikerült a névjegyem is "kiejteni". Na ezek után,ha veszi az adást...megtalálhat.
De tudom,h az esélyem rá kb 0.
Mit tehettem volna még? Ma csak az ő arca lebegett előttem.
Fura egy helyzet. Márpedig hiszek a Sorsban. De ha csak annyi vt a célja ennek,h megtudjam, mit érezhetek,amikor beüt a BUMM...akkor nem tudom,h érhetem be kevesebbel.
Basszus. Mit nem adnék...