A felismerés,hogy én valamiben különbözöm,korosztályom tagjaitól korán szembesültem. Mivel intézetben nevelkedtem,nap mint nap fiúk között voltam. Egy éjszaka a szóbatársam/nevezzük Ferinek/miközben én mélyen aludtam,oda jött az ágyamhoz. Minden ami akkor történt kettönkközt,olyan volt mintha álom és valóság egyazon időben történne. Mindig félmeztelen,csak poló van rajtam és hanyat vagy a jobb oldalamon alszom. Igy Ferinek csöppet sem volt nehéz dolga. Jó idő lévén a takaró csak megszokásból volt rajtam. Az érzés amit akkor éreztem,megfoghatatlan és csodálatós volt. A lábszáramon érzett gyengéd érintéstöl az egész testem libabőrös lett. Ez az érintés,simogatás egyre feljebb kúszott a testemen. Az oldalamon feküdtem,talarom a lábaim között,fenekem szabadon.