Évzárás.

A fene sem gondolta volna, hogy ebben az évben ennyi minden elképzelésem/vágyam valóra válik.

Úgy kell összekapnom magam, hogy jövőre is legyenek tervek, célok.. :)

Az idei év egyértelműen a kiteljesedés jegyében zajlott, végre egységes, kerek egésszé állt össze bennem mindaz, amit évek hosszú során tapasztaltam mióta elkezdtem kételkedni abban, hogy a társadalom által felállított meghatározások/elképzelések a világ dolgairól helyesek. Ehhez segített hozzá a tavasz, amikor is véglegesen bebizonyosodott feltevéseim helyessége, szemernyi kétséget sem hagyva bennem. Korlátaimat ismét túlléptem, Lacival érzelmi kapcsolatom még szorosabbá fonódott és végre találkozhattam Gáborral meg Tamással is, akik szintén a mindennapjaim részévé váltak. Az év fontos része volt a nagygenerálozás (elején, közepén és végén is), véletlenül sem akartam abba a hibába esni, amibe általában 30 éves kora után kerül az ember; kemény alakformálásba kezdtem, melynek eredményeképpen jó 15 kiló mínusz távozott rólam alig egy hónap alatt és jobb formába kerültem, mint évek óta voltam. Felkerestem mély levegőt véve a fogorvost is, közel 1 hónapnyi kezelés után ma már nosztalgiával gondolok erre az időszakra is.. :)

Volt egy álmom évek óta, ami gyermekkori kedves emlékeimhez kötődött és sosem értettem miért bukkan fel újra és újra az életemben; ebben az évben pedig nyáron a derült égből csakúgy fogta magát és hipp-hopp valóra vált. Kishíján sírtam az örömtől. Ez az élmény azóta folyamatos és nincs jele, hogy akár a távoli jövőben elmúlna bármikor. Ismét nőtt azoknak az embereknek a száma, akik előtt nem kell titkolóznom és akiket a barátaimnak mondhatok. Ősztől egy fatális véletlennek köszönhetően rengeteg új ismerősöm lett, párral találkoztam is egy buli keretében (jövőre lesz ebből poszt). Sokszor eltűnődöm, hogy hova jutott ez a kisember, aki anno egy volt a sok közül. Mikor olvasgatom azt a könyvet, ami fanatikus rajongói kiadásban készül csak el - így összesen 20 darab van belőle az országban, abban a pólóban, amit magamnak terveztem (mert manapság már képtelenség olyat venni, ami nem silány minőség vagy nem úgy néz ki benne az ember, mint egy gusztustalan metroszexuális buzi) és közben hallgatom a rengeteg friss zenét, amit havonta rengeteg munkával válogatok össze magamnak. Amikor azt látom, hogy ma is, zsinórban most már a másik két legutóbbival együtt a Youtube-os zenei profilomra hivatásos előadók iratkoznak fel elkezdvén kitaposni azt az utat, amit egyszer majd járni szeretnék a távoli jövőben, igen zenészként.

Ami a szűkebb családi kört illeti, édesanyám néhány hónap kitérő után belátta, hogy nekem volt igazam és visszatért a családi fészekbe, testvérem pedig végre lapátra tette azt a férfinak nem nevezhető élősködőt, akit el- és kitartott a gyermekei mellett. Így a gyerkőcöknek megint én lettem átmenetileg az apakép.. :)

Munkámban sajnos sok negatív dolog ért, kezdve azzal hogy olyan feladattal bíztak meg amelyet nyilvánvalóan lehetetlennek láttam végigcsinálni, végül mégis sikerült, így azzal legalább elégedett lehetek, hogy még mindig alábecsülöm a teljesítőképességem határait.. :)

Aki olvassa a blogomat az tudja, hogy mégis van egy nagy űr, ami bennem tátong, ez pedig egy olyan fiatalemberé/férfié, aki a testem mellett egy kicsit a lelkemet is gondozná haverként kölcsönösen. Az egyedüllét nem egy rossz dolog, ha körülveszi az embert a családja, barátai, haverjai, cimborái és mindig van valaki, akivel lehet egy jót dumálni, hülyéskedni, együtt lógni. Elkeseredni semmi ok, mikor a tükörbe nézek mindig azt mondom magamnak, hogy ugyan már hol találnál egy ilyen élet- és világszemlélettel rendelkező, lökött fazont, mint te. Ezen aztán jót nevetek és megnyugszom.

Boldog új évet kívánok mindenkinek új tervekkel, témákkal és bejegyzésekkel jövőre is!

Jack