Eljött az idő,hogy megtudjátok miért választottam a BrokebackJack nevet.5 évvel a Túl a barátságon című film bemutatása előtt járunk.

2001-ben már 2 éve volt annak,hogy jobbára reménytelenül keresgéltem.Már túl voltam néhány rövidke kapcsolaton,hatalmas pofonokon és emésztő csalódásokon,de ami akkor következett az felülmúlta minden rémálmomat..Akkoriban a sok negatív tapasztalat teljesen átalakította mindazt,amire valójában vágytam,így már csak egy szexkapcsolatot kerestem.Ebben az időszakban futott be Zoli levele,akinek nagyon megörültem.Felhívtam a megadott számon,szimpatikus volt,jót beszélgettünk,így adta magát egy találkozó.2001. június 18-án találkoztunk a Nyugati pályaudvaron a kettes vágánynál.Én ültem az egyik padon,amikor odalépett hozzám,egy jóképű és férfias,sportos megjelenésű srác és a mélybarna szemeivel rám nézve eképpen üdvözölt flegmán: "Szia!Én vagyok Zoli.Kérlek mondd meg nekem rögtön,ha nem tetszik a pofám és már itt sem vagyok."Én meg csak néztem rá némán és értetlenkedve."Ne beszélj már hülyeségeket,gyere ülj ide mellém!" - válaszoltam.Így kezdődött.Aztán beszélgettünk és sétálgattunk néhány órát majd következett a búcsú.Alighogy elváltunk elkezdett fájni a hiánya.Ahogy robogtam hazafelé a vonattal megszünt körülöttem minden és csak arra tudtam gondolni,hogy mikor látom legközelebb,írtam is neki egy érdeklődő sms-t.Azon a héten még háromszor találkoztunk.Nagyon boldog voltam és szemmel láthatóan Ő is,ahogy felengedett a társaságomban.Még arra is emlékszem,hogy minden egyes alkalommal,amikor találkoztunk esett az eső.Azóta az Ő okán bevezetésre került nálam egy olyan Murphy szabály,mely szerint akik szex miatt találkoznak azok jó eséllyel egymásba szeretnek,akik meg kapcsolat miatt azok csak kefélni akarnak.Így volt ez a mi esetünkben.Ahhoz képest,hogy mindkettőnknek csak szexre kellett volna a másik - durván egymásba szerettünk.És ekkor olyasmi történt,amire nem számítottam.A harmadik találkozó után elkezdett nem ráérni,különféle kifogásokkal hárított és egyre többször nem vette fel a telefonját.Valami borzalmas mértékű és fokozódó szívfájdalommal egyre csak azon kattogott az agyam,hogy miért nem akar velem találkozni.Mert ez annak fényében,hogy az ismerkedésünk első hetén háromszor is ráért ez egyre inkább beigazolódni látszott.Eltelt az első hónap nélküle,aztán a második és a harmadik és így tovább.Végül sikerült rájönnöm,hogy mi a probléma és sajnos ezt később Ő alá is támasztotta.Zoli nem tudja elfogadni,hogy érdeklik őt a férfiak,mert a társadalom ezt mélyen elítéli.Időnként a vágy akkora mértékűre nő az agyában,hogy elnyomja a társadalmi önkontrollját és akkor keresnie kell valakit.Ez magyarázza azt is,hogy miért keresett csak szexkapcsolatot és miért szeretett végül mégis belém.Megijedt az érzéseitől és attól a hatástól,amit én gyakoroltam rá.A társadalmilag elfogadott énje egyetlen módon tudta fenntartani azt,hogy ne kövessen el "bűnt";távol tartotta magát tőlem,mert tudta,hogyha a közelében vagyok,akkor nem tud magának parancsolni.Ezért nem találkozhattunk.Én pedig őrülten szerelmes voltam belé és ez az egész dolog rendkívül megviselt,a mai napig nem tudom,hogy hogy éltem túl.Körülbelül másfél évig azután,hogy tudatosult bennem,hogy mi a helyzet - rá sem tudtam nézni más srácokra.Még élt bennem a remény a lehetetlen helyzet ellenére,hogy találkozhatom vele.És csodák csodája ez majdnem egy év múlva meg is történt.Felhívtam telefonon már sokadszor,kedves volt és meghívott hozzájuk.Nagy örömmel mondtam igent és felkerestem Őt.Nagyon boldog voltam,hogy újra találkozhattunk és megpróbáltam a lelkére beszélni.Elmondtam,hogy mit érzek és hogy maga elől nem futhat el.Nem beszélve arról,hogy a társadalom képében olyan emberek teszik tönkre a kettőnk boldogságát,akiknek lyukas két fillért nem ér az élete,mert semmilyen önálló gondolatuk nincsen.Mert ha lenne,akkor nem szólnának bele két ember szuverén boldogságába.Zoli eközben átölelt és úgy maradtunk hosszú percekig.Estefelé jöttem el tőle és körülbelül egy hétig a fellegekben jártam,hogy aztán minden sokkal rosszabb legyen,mint előtte volt.Ugyanis semmi sem változott,Zoli körülbelül egy évig semmilyen megkeresésemre sem reagált.Aztán egyszer csak megint elindult a kölcsönös kommunikáció és eljött hozzánk.Itthon persze csak úgy mutathattam Őt be,mint az egyik haveromat,aki eljött hozzánk számítógéppel játszani,mert hogy "ne úgy nézzenek rám otthon a szüleid,mint aki megrontja a fiukat".Persze anyának úgy mutattam be ahogy kérte,amikor eljött,de mielőtt ez bekövetkezett volna elmeséltem neki,hogy kicsoda Zoli és hogy szeretnék együtt lenni vele,ne zavarjanak meg minket,ha lehet.Közben újabb érvekkel készültem,hogy leszereljem a társadalomnak mindenáron megfelelni próbáló énjét,de hiába.Előre közölte,hogy csókolózásról szó sem lehet,Ő férfiakkal nem smárol.Mikor odakerültünk mondhatta,mert nem érdekelt.Nem is tiltakozott aztán.Mikor már indulnia kellett visszarántottam az ágyra és folytattuk,amit éppen csak elkezdtünk.Tíz perc múlva,mikor már én mondtam,hogy ideje mennünk Ő rántott vissza engem.Majd elment és eltelt újabb több,mint két év.Közben lett egy barátnője,akivel szexeltek is,megpróbált magának és a társadalomnak is bizonyítani,hogy Ő heteró.Körülbelül egy évig tartott a kapcsolatuk,aminek Ő vetett véget,mert belátta,hogy csakis a férfiakat szereti..de ezzel sem változott semmi.2005. karácsonyán találkoztunk legutóbb.A maradék érveimet mind elsütögettem neki..hasztalan.Aztán megmondtam neki,hogy nem próbálkozom Őt téríteni többet.Ha belátta,hogy csak egy sráccal lehet boldog,de a társadalom elvárásai miatt inkább egyedül marad..tegye.Közben beugrott hozzá a volt barátnője,aki napi szinten látogatja Őt,mert még mindig szereti Zolit.Szimpátiát és empátiát éreztem a lány iránt és gratuláltam Zolinak,hogy immár két ember életét sikerült tönkretennie.Aztán megálltunk a karácsonyfánál és a díszek fényében olvadtunk össze egy hosszan tartó csókban és ölelésben.Soha nem voltam még olyan boldog,mint akkor.De a legboldogabb pillanatban bizony felrémlett bennem,hogy ahhoz,hogy ez a másodperc örökké tartson bizony meg kellene halnom akkor és ott,abban a szekundumban..Gyors fejszámolást végeztem és közöltem vele,hogy az eddigi tapasztalatok alapján két évig nem fog velem szóba állni és pontosan három év múlva,2008 karácsonyán találkozunk majd.Szinte kikérte magának,hogy ilyen hosszú időre ne akarna engem látni..Nos ez a találkozónk elmaradt,de 2008. nyarán találkoztunk volna,ami nem teljesült végül,mert a kérdéses hétvégén beosztották túlórázni.Aztán én nem kerestem.Idén tavasszal mindenképpen meglátogatom és itt is beszámolok róla,hogy hogy sikerült a látogatás.Az egész sztori eredményeképpen bennem meghalt valami és elkezdtem vak gyűlölettel viseltetni a társadalom iránt.

2006-ban a legjobb barátnőm kitartó unszolására néztük meg a Brokeback Mountain-t.Nem akartam jegyet váltani rá,mert addigra már jó pár meleg filmet láttam és mindben gusztustalan,dívákat megszégyenítően nőies,undorító ribancoknak és transzvesztitáknak ábrázolták a melegeket.Ettől meg csak felment bennem a pumpa,ahelyett,hogy a filmet élvezni tudtam volna.Az első fél órát végignevettük,főleg annál a résznél,amikor Jack és Ennis bemennek a bajszos palihoz munkáért a lakókocsiba.Mondom a barátnőmnek,hogy az ürge tiszta Kovi és tuti ad nekik munkát a legújabb pornófilmjében..Majdnem megfulladtunk a röhögéstől.Aztán ahogy peregtek a film kockái úgy komorult el az arcom és fagytam le,hogy valaki vászonra vitte Zoli és az én kapcsolatom történetének vázát.A döbbenettől nem tudtam megszólalni.És a végén,mikor Ennist felhívja Jack felesége telefonon és beindul a végkifejlet,én,aki legfeljebb addig csak megkönnyezett egy-egy filmet sírógörcsöt kaptam a moziban.Nem érdekelt senki és semmi,hangosan zokogtam perceken keresztül.Aztán rohantam a piacra,hogy azonnal a magamévá tegyem a filmet.Az sem érdekelt,hogy tucatnyian hallották körülöttem,hogy mit kérek és hogy az árus egy homofób,macsó,kigyúrt állat volt és mit gondolhat rólam.A Brokeback Mountaint teljes egészében azóta sem bírom végignézni.Aki nem látta annak ajánlom,mint az EGYETLEN normális filmet,amiben két férfi egymásba szeret,de közéjük áll a társadalom.Eredeti angol szinkronnal és magyar felirattal kizárólagosan,mert a magyar szinkron botrányosan sikerült és sokat levon a film értékéből.Egyetlenegy érvem maradt hát,amit feltétlenül el fogok sütni,ha újra találkozom Ennissel (Zolival),csak annyit fogok mondani neki,hogy Brokeback..nézd meg..benne vagyunk..

A film után egy évvel pedig egy az identitásom miatt zátonyra futott bimbózó barátság hozta elő belőlem BrokebackJacket,aki azóta új barátokra tett szert,mert egy blog formájában kiállt a társadalom elé (nem ezen az oldalon) és vállalva 100%-ig önmagát azon igyekszik 2007 óta,hogy bebizonyítsa,hogy két férfi mindentől és mindenkitől függetlenül egymásba szerethet.Hogy szembesítsen mindenkit a magában található szexualitás összetettségével ez által elbagatelizálva annak téves,kizárólag társadalmi jelentőségét,hogy két ember szerelmében milyen szerepet játszik azok nemisége.Semmilyet.