Jó ötlet volt átemelni a blogom néhány bejegyzését,ami speciálisan a partnerkeresésről szól az egyetlen társkeresőre,amin még fent vagyok vagyis ide.Ennek révén ismertem meg Gábort,aki március 30-án írt nekem egy levelet,melyben örömét fejezte ki arra nézvést,hogy az Ő gondolatait is papírra vetve érzi a bejegyzéseimben.Visszaírtam neki és levelezni kezdtünk egymással.Rövidesen msn elérhetőséget cseréltünk és ott folytattuk tovább a barátkozást.Ez így ment néhány hónapig,amikor is szólt,hogy Pestre utazik nyaralni és találkozhatnánk.

No de ne szaladjunk ennyire előre.Gábor 18 éves és szegedi.Sajnos kivétel nélkül alakítottak ki nálam életkoron alapuló előítéleteket mindazon fiatalemberek,akikkel volt alkalmam 20 éves kor alatt eszmét cserélni.
Amikor elkezdtünk egymással beszélgetni gyorsan elfelejtettem,hogy hány éves,mert azok a gondolatok,amelyek tőle jöttek egy érett személyiséget tükröztek.Kiderült,hogy Ő is blogol,átnézve az oldalát,mivel inkább régebben írt sűrűn - megállapítottam,hogy két év alatt igen brutális fejlődésen ment keresztül.Közben persze teltek a hetek és a hónapok mialatt megbizonyosodtam róla,hogy akár a semmiről is jól el tudunk beszélgetni.Bármikor,amikor a hálózaton összeszaladtunk mindig volt miről csevegni,kifejezetten élveztem a vele való társalgást.Néhány héttel ezelőtt egy napon nagyon fáradt voltam és a beszélgetés késő éjjelig elhúzódott.Bár barátként kezdtük egymást megismerni akkor átléptem egy határt és érzelmi reakciókat kezdtem felé mutatni.Nem tagadom megérintett,mint ember.Az érettsége,a jópofasága,a férfias és jóképű külső,hogy énekelt nekem webkamerán keresztül (a zenei ízlésünk radikálisan eltér,de ezt nem tartom problémának.A hangja viszont borzongatóan jó.. :-) ) és hogy mindezek ellenére egy szerény és kellemes,intelligens valaki.Ezen érzelmi reakciókat mutató msn-ezés után ő azt mondta nekem a végén,hogy másnap már bánni fogom,amiket mondtam neki és eltüntünk egymás elöl egy időre.Be kell valljam bár meg nem bántam a dolgot,át kellett néznem a fejemben,hogy miért léptem át így a távolból a barátságot,főleg hogy elvileg itt van nekem Laci és rá kellett jönnöm,hogy bizony a bizonytalanság talált rést a pajzson és küldött egy félreérthetetlen jelet.Közben Gábor Pestre jött nyaralni és sikerült egymással felvennünk a kapcsolatot.Mivel ugyanolyan kegyetlen és undorító meleg volt,mint mostanság,ezért kikötésként azt kértem,hogy napmentes időben találkozzunk,aminek kivitelezésében maximálisan partnerem volt,lévén ő is utálja az ilyen időjárást.Így találkoztunk végül személyesen egy hőségteljes napon este fél tíz felé.Mikor megláttam mosolyogni támadt kedvem annak ellenére,hogy aznap rengeteget morogtam meg bosszankodtam.Így aztán beszélgettünk és sétáltunk közben egy jó nagyot.Megállapítottam,hogy az "ilyen melegben csak este megyünk bárhova is" projekt kútba esik,mert a kellemes hőmérsékletet ellenpontozandó szúnyogok hada lakott jól belőlem az este.Rengeteg dologról beszélgettünk aznap este és reggelig biztos kitart az első szusz,ha nem kellett volna az utolsó vonattal hazamennem.Gábor fiatal kora dacára 1,5 éves komoly kapcsolatban él a barátjával,ami azért nem mentes minden problémától,de ezeket is sikerült alaposan átbeszélnünk.Másnap mondtam neki,hogyha bizony nem lenne barátja és nekem sem Laci valamint a gondolkodásmódom nem változik meg a márciusi escortozás miatt,akkor bizony rávetem magam.. :-)

Így hát maradunk barátok és az első szűkre szabott találkozónkba bele nem férő programok megvalósítására máris kívánkozik a következő alkalom ugyanis meghívott hozzájuk Szegedre.. :-)

Meg kell,hogy mondjam,hogy miden elismerésem az övé.Találkozónkon szóba került,hogy elvileg őt is kizárom azok közül,akik közel kerülhetnének hozzám az életkora miatt,így gyakorlatilag ha mindketten egyedül lennénk és elolvasná a hirdetésemet,akkor miattam nem lenne soha semmi közöttünk.Felvetődött,hogy ezen változtatni kellene,de aztán oda lyukadtunk ki,hogy mégsem kell,mert azok az emberek,akik közel akarnak kerülni hozzám az elvárásaim ellenére,megtalálják a módját,mint ahogy ő is,hogy ez bekövetkezhessen.Én pedig örülnék neki,ha minden 18 éves srác olyan lenne,mint ő..

Érdekesen zárult a múlt év vége és indult a jelenlegi.Három hétig voltam szabadságon és ezt saját megfontolásból önkéntes száműzetésben töltöttem,pedig a barátaim egy része igazán jó programokat eszelt ki erre az időtartamra és rendszeresen hívtak volna magukkal.

Nem mentem.Úgy véltem itt az ideje bezárkózni egy picit és rendet tenni a fejemben.Múlt év végén a melóhelyemen közölte velem a főnököm,hogy a jelenlegi beosztásomban számít továbbra is a munkámra,viszont a tevékenységi köröm innentől nemcsak a régi területemet fogja érinteni,hanem még további két újat is.Ez első látásra akkora falatnak tűnik,hogy meg sem fordult a fejemben,hogy nem fog a torkomon akadni.Megnyugtatásomra szoktam mondogatni,hogy volt már olyan feladat a világtörténelemben,amihez azt mondtam,hogy kevés vagyok és végül pont az ellenkezője derült ki.. :-)
Kitaláltam hát hogy ebbe a megnövekedett elvárásba,ami megkerülhetetlen (munkahelyből fakadó apropóján) fogok kapaszkodni és a saját elvárásaimat is megnövelem önmagam felé a mostani háromszorosára,hogy idén végre az az ember lehessek,aki mindig is akartam lenni.A változások megállíthatatlanul elkezdődtek és folytatódnak tehát,minden egyes nappal egyre közelebb leszek a kívánt eredményhez.
Aki rendszeresen olvas biztosan emlékszik még a Kapitányra (Gábor),aki anno mint Laci konkurenciája indult nálam.Idén úgy néz ki,hogy végre találkozni fogunk,örülök neki,hogy végre személyesen is megismerhetjük egymást.Ennek előszeleként úgy döntöttem leleplezem magam felé és ismerősnek jelöltem.Másnap vissza is jelölt.Az inkább az ellenkező nemhez vonzódó sorstársaim esetében örvendetes módon nem az az első,hogy "hogy nézel ki,küldj már magadról egy képgalériát,a köldöködbe is be akarok nézni" meg "ha most találkoznánk is késő lenne",normális,civilizált módon lehet velük ismerkedni és a világ mindenféle dolgairól beszélgetni anélkül,hogy szóba kerülne a szex meg hogy milyen volt az előző kapcsolatod,blablabla..

Megkerestem márciusi escortomat is és levelezni kezdtünk egymással.Megköszöntem neki azt a néhány jelentős változást az életemben,amire önállóan évek óta képtelen voltam.

Laci még az ünnepek előtt járt nálunk,sajnos az együtt éjszakázásunk nem sikerült a legjobban,de ahhoz elég volt,hogy másképpen lássak néhány dolgot és ne álmodozzam tovább a realitások helyett..
Aztán jött január első hete,ami megint mindent összezavart.Laci találkozót kért és én éppen azon agyaltam ennek kapcsán,hogy egy éve még fordítva volt,akkor mindig én kerestem (sokszor hiába),hogy látni akarom őt.Arról volt szó,hogy rácsörgök,ha leszálltam a villamosról és ő majd lejön elém a koleszból.Szokás szerint zenét hallgattam a lejátszómon megfeledkezve a világról,amikor leléptem a villamosról és az aluljáró felé indultam volna valaki megfogta a vállam.Laci volt.Mosolygott.Összeölelkeztünk és valami olyan boldogság öntött el,hogy a találkozónk után meg is írtam neki,hogy ugyanazt érzem,mint amikor először megláttam őt..
Aztán eltelt három nap és indultam dolgozni éjjel.Már majdnem az állomásnál jártam,amikor megszólalt egy szám a lejátszóban és lepergett előttem az összes közös élményünk Lacival.Könnybe lábadt szemekkel,elérzékenyülten folytattam tovább az utamat és később nekiálltam kielemezni,hogy miért is jöhetett elő belőlem mindez ilyen hirtelen.Csodák csodájára a három hetenkénti kontakt rendszert megszakítva délután Laci sms-t küldött nekem,hogy szeretne kikísérni meló után a vonathoz.Csak néztem magam elé meredten,hogy milyen érdekes párhuzam jött létre hirtelen.Én rá gondoltam az éjjel,ő meg megkeresett teljesen váratlanul.Újabb három napra rá ismét találkoztunk.Akkor nála töltöttem az éjszakát,mert kedvenc hopmesterünk (gaskópityesz) bejelentette,hogy szolidarít és egy máv feat. bkv sztrájk lehetetlenné tette,hogy dolgozni menjek.Laci a vizsgák miatt a lakótársával végigtanulta az éjszakát míg én aludni próbáltam.Másnap aztán mondtam neki,hogy nem lesz ez így jó,túlságosan hozzászokom majd a mindennapi jelenlétéhez,mert háromhetenkénti találkozásainkból hirtelen egy héten belül lett három..
Beszéltem neki arról,hogy mi ment bennem végbe néhány napja,amikor eszembe jutott.Ennek kapcsán elmesélte,hogy eleinte borzalmasan nehéz volt megbarátkozni azzal,amit irántam érez és amilyen érzelmeket én előhozok belőle,de ma már azt vallja,amit én,hogy természetes,hogy az ember megérinti azt,akihez vonzódik.Én pedig örülök neki,hogy két évi barátkozás és egy évi együtt lógás után már itt tartunk.. :-)

Az utóbbi hónapokban kicsit kevesebbet posztoltam, de ez nem jelenti azt, hogy nem volt történés. Úgyhogy kéretik kapaszkodni, öveket becsatolni, mert most nagyon belecsapunk a tutiba! :-)

Ennek a történetnek, ami hónapokon keresztül ívelt át most a szereplőit és az előtörténetét ismerjük meg. Van nekünk ugyebár egy Lacink, akivel való jelenlegi állapotom majd szintén kap egy bejegyzést. Aztán ott van Gábor, aki Laci után jött, szintén heteró, de még sohasem találkoztunk, mert kevés az ideje mindig (ami igaz is), persze a kifogásban benne van jó adag hárítás is. És szintén nem feledkezhetünk meg a harmadik személyről, ő az Apokalipszis néven futó bejegyzéssorozatom egyetlen életben maradt túlélője, Tomi. Mindhárom férfiban csupán egyetlen közös vonás van: úgy kerültem kapcsolatba velük, hogy különféle indíttatásból nőként regisztrálva ismertem meg őket egy partnerkereső portálon. Laci volt az első generációs nőszemély "áldozata", amikor Ennis (Zoli) miatt bosszút akartam állni a heterókon (lásd Brokeback sztorim), Gábor a második hullámban került a kerék alá (amikor a tapasztalni vágyás eredményeképpen dobtam be magam a kiéhezett krokodilok közé), Tomi pedig idén, amikor is pusztán csak arra voltam kíváncsi, hogyha egy nő elvárásként biszexualitást jelöl meg a férfiak felé, akkor hirtelen hány heteróból lesz "érdeklődő". A megfelelő konzekvenciákat minden alkalommal levontam és itt is közzé tettem a blogomban, akit érdekel az visszalapozhat. Nos.. meg kell még említenem, hogy Tomival elég döcögősen folytatódott az ismerkedésünk miután lelepleztem magamat, de idővel napi szintű msn-kapcsolatba kerültünk. Találkozni viszont ő sem akart.

Teltek-múltak a hetek, hónapok. Próbáltam Laci mellé (mert őt a barátságunk érzelmi része érdekli csupán, én pedig nem vagyok fából) keríteni valakit amolyan "szexhavernak". Próbálkozásaimat teljes kudarc koronázta; ugyanis a buzik körében új betegség ütötte fel a fejét (egyik blogíró sorstársam írt erről egy jó bejegyzést); a virtuális kapcsolatra való vágyakozás, ami a következőképpen néz ki: az illető kiszemeli a hirdetésedet/tetszik neki az adatlapod és ír neked egy levelet, hogy szeretne megismerni és találkozni veled. Pár levelet váltotok a telefonszámcseréig. Egy nappal a találkozó előtt már a részletek is körvonalazódnak (nagyjából mikor futtok majd össze másnap és merrefelé), ezt követően pedig a delikvens a találkozó napján elérhetetlenné válik. Értitek; nem az van, hogy találkozik veled és nem tetszik a képed, de sunyi kimondani az igazságot; a találkozó létre sem jön, mert a másik fél olyannyira elérhetetlenné válik, mintha soha nem is létezett volna. Ennek aztán vannak különbözőféle "remix" verziói:

- lemondja a találkozót hirtelen adódó programra hivatkozva "majd kereslek" utánaközléssel, aztán nem jelentkezik többet..

- elfelejti a találkozás napját és az aznapi többszörös megkeresésre már csak akkor érkezik reakció, amikor már lehetetlen a találkahelyre odaérni..

- egyszerűen nem reagál semmilyen megkeresésre. Mindezeket bármiféle indok nélkül.

Végül megtaláltam erre a különösen abnormális viselkedésre a magyarázatot, ezek az emberek valójában semmiféle kapcsolatot nem akarnak (sem idejük, sem lehetőségük, sem kedvük nincs hozzá), elvannak annak gondolatával, hogy két hétig fontosak voltak valakinek/hülyítettek valakit. Aztán csere. Ilyen beteg világban élünk.

Miután szoros egymásutánban 5 ilyen gyökeret fogtam ki, gyorsan elegem is lett az egészből. Próbáltam közben/utána escort nyomvonalon valami Gergő-féle férfira akadni, de ott is romlott a helyzet. Vagy úgy néz ki az illető, hogy akkor sem kellene, ha ő fizetne nekem a szexért vagy olyan súlyosan buta, hülye, szellemi nyomorék, hogy az ember elképzeli ahogy a félig nyitott szájából a nyál lecsöppen a földre és a másodperc milliomod része alatt ábrándul ki belőle.

Vissza is térünk hát gyorsan a harmadik nyomvonalra, a három férfihoz. Gábort mindig is kevés sikerrel tudtam/próbáltam találkozásra bírni, pedig átkozottul jó programokat ajánlottam neki. Legutóbb akkor próbáltam csőbe húzni, amikor választások voltak tavasszal, ugyanis kiderült, hogy szavazatszámláló lesz a körzetében. Különböző trükkökkel körbelőttem, hogy merrefelé is lehet akkor majd, de lebuktam jóval a pontos koordináták megszerzése előtt. Így továbbra is ott maradt a fejemben a vágy, hogy valamikor élőben lássam őt. És aztán augusztusban váratlan lehetőség hullott az ölembe, Gábor tálcán rakta elém a fejét. Közölte ugyanis velem, hogy tud kedvezményes áron jóféle ukrán vodkát szerezni. A szemeim azonnal felcsillantak és megkérdeztem tőle, hogy az átadás/átvételhez ugye találkoznunk kell? Már nem volt hova hátrálni, Gábor saját maga által olyan horogra akadt, ami nem eresztette többet. Nosza le is adtam neki a rendelésemet. Még aznap Tomival is értekeztem és neki is megemlítettem ezt a lehetőséget. És láss csodát, őt is érdekelte a biznisz. Mindketten a csónakomban landoltak hát aznap este. Én meg elégedett mosollyal jegyeztem meg magamban felfokozott várakozással az elkövetkező napokra gondolva, hogy "férfiak, egy kis piával meg lehet fogni őket" (hogy erre nem gondoltam előbb!!! :-D ). Aztán úgy alakult, hogy egy ugyanazon hétvégére jöttek ki a találkozók szervezésileg Lacival együtt. Így nyugtáztam magamban végül, hogy mindhárom "női énnel" fogott férfival egyetlen hétvége alatt találkozom majd.

Elsőnek Lacival..

Folytatása következik..

Gábort nem sokkal Laci után ismertem meg. A koncepció váza ugyanaz volt. Nála rögtön éreztem, hogy egy olyan emberről van szó, akivel nem szeretnék kiszúrni.

Rengeteget chat-eltünk az msn-en, első nap még nőként írtam neki, második nap elvesztve az identitásomat már nem definiáltam magam, harmadnap pedig már nem titkoltam tovább, hogy férfi vagyok. Érdekes volt, hogy álmai nőjéből (nem külsőről van szó, hanem életszemléletről, ideológiáról), hogy váltam számára egy olyan csalódássá, akitől már nem akart szabadulni. Hosszú hónapok következtek és egy új alapról folytatódott tovább az építkezés. Minden tégla nagyon nehezen került a helyére. Egy idő után elkezdtem Gábort találkozóra agitálni. Egy darabig kerek perec visszautasított majd a rengeteg elfoglaltságára hivatkozva mentette ki magát, amikor meg a kevés nyári szabadságából szerettem volna pár órácskát közölte, hogy egy félig ismeretlen haver neki már nem fér bele az idejébe.. (nesze neked hidegzuhany..). Persze ilyenkor mindig igazat adtam neki. Idővel a találkozásunk egyfajta elérhetetlen utópiává vált. Pedig nagyon vártam már, hogy lássam.

Képzeljetek el egy huszonéves, férfias srácot, aki középmagas, fekete hajjal, smaragzöld szemekkel, a legtöbb modellt megszégyenítő jóképűséggel és tökéletesen kisportolt testtel. Mindez mellé kellően intelligens, vicces, rátermett és egy abszolút gentleman típus. Ahogy telt-múlt az idő egyre fesztelenebbül érintkeztünk egymással kiderült, hogy munkahelyi státuszunk azonos, ő mellette még egyetemre is jár, tényleg nagyon kevés a szabadideje olyannyira, hogy amikor msn-en nem válaszol már tudom, hogy elaludt a gép előtt. Legutóbb egyik pillanatomban azt firtattam, hogy lehet az, hogy éjnek évadján fent kukorékol, mikor egyébként már aludni szokott. Csajozom - mondta. Kérdésemre felelve elárulta, hogy egy társkeresőről vannak a lányok. Konkrét érdeklődésemre az volt a válasz, hogy nem mondja meg melyiken van fent. Velem szemérmeskedsz - kérdeztem, hisz a farkadat is láttam már - folytattam (igen, a kérdéses partnerkeresőn, ahol megismerkedtünk két meztelen képet is megleshettem róla). Erre rögtön megadta az oldal címét és a nickjét is, amit széles mosollyal nyugtáztam. Tudtam, hogy meg akarsz nézni - reagált. Ahogy teltek a hónapok megtanulta, hogy számíthat rám. Mikor átmeneti pénzügyi zavarba került én felajánlottam a segítségemet azonnal. Természetesen visszautasította, de átjött hogy respektál ezért. Kis országunkra rendkívül jellemző, hogy az embert a szerettei is leszarják, főként akkor menekülnek a közeléből ha bajba kerül. Ennek inverze is megjelent, mint a mi esetünkben, hogy jóformán ismeretlenül ajánlottam fel a segítségemet és előlegeztem meg a bizalmamat felé. Mikor megismerkedtünk még volt egy nagyon minimális érdeklődése a saját neme felé, olyasmi, amit én nem tudtam volna kielégíteni. Ez azóta eltűnt, jóformán az ellenkezőjére fordult. Mondtam is neki anno, hogy addig nem nyugszom, amíg át nem ölelhetem, mint a legjobb barátaimat..

Mint írottam volt, kisebb-nagyobb trükkökkel megpróbáltam őt becserkészni találkozóilag, de ezeken mindig átlátott és leszerelte őket. Az ukrán vodkás kelepcét viszont ő állította saját magának, becsületére legyen mondva, hogy meg sem próbált a ráeszmélés után szabadkozni/menekülni.

Akkor most térjünk vissza a pénteki hazamenetelhez Laci után. Nem sokkal miután bementem a kapun még kajáltam valamit és beszédültem az ágyba. Szombat reggel ébredéskor nagyon szarul éreztem magam a sok összeivott piától. Aznap délután még egy estig tartó grillezésre is hivatalos voltam a barátaimnál. Összeszedtem hát a cókmókomat, felvettem a középkék sportpólómat (gondoltam én is domborítok egy kis izmot) majd nekiindultam a városnak. Rendkívűl meleg volt aznap is, mire kiértem az állomásra több helyen sötét foltok kezdtek kialakulni a ruhámon. A vonaton a helyzet tovább romlott, semmi szellőzés +5 fok a kintihez képest, hamar úgy néztem ki mint akit nyakon öntöttek egy vödör vízzel. Szitkozódva az utolsó megálló elött a klotyóban kénytelen voltam átvenni a délutánra tartogatott fekete, ujjatlan trikót. A randit egy építkezéshez beszéltük meg, naná hogy mindkettőnk az egymással szemben és nagy távolságra lévő különböző sarkát értette találkapontként. De végül a mobil segítségével egymásra találtunk. A nem messzi zebránál feltűnt ő, kezében a 3üveget tartalmazó szatyorral, egymásra mosolyogtunk és mindketten egyszerre lelépve indultunk el a zebrán a másik felé. Legjobb találkozási pont üdvözléshez - mondtam neki - az út közepén majd az egyik járdára lépve félreálltunk beszélgetni. Végre ott állt előttem életnagyságban. Sajnos nem tudok sokáig maradni - mondta, majd elnézést kért, hogy melós ruhában jött (mondjuk ezeket előtte msn-en megbeszéltük). Azt viszont nem sikerült megfejtenem, hogy bodys izompólót miért vett fel, ráadásul olyat, amin át tökéletesen kirajzolódott minden izma.. :-) Szinte rögvest miután ott termett igen erős deja vu fogott el, szomszéd srácként tekintettem rá azonnal. Mintha Misi állt volna előttem, az egykori legjobb cimborám, akivel együtt jártam edzőterembe. Gábor durván fotógén, de a valóságban az ő bőre sem tökéletes, nem úgy, mint a fényképeken. Most már láthatod, hogy nem eszem embert - mondtam neki kisvártatva. Egész jól elbeszélgettünk, Gábor meg is jegyezte, hogy legközelebb mielőbb és többet dumálunk. Néztem is rá, hogy miért akar ilyen hamar újra találkozni és megemlítettem neki, hogy most vodka sem kell majd egy darabig. Közben többször megakadtam, mert belenéztem az igéző szemeibe. Később meg is írtam ezt neki, hogy örvénylő, szinte hipnotikus tekintetében veszélyesen el lehet veszni.. :-) Miután elbúcsúztunk egymástól, beült a kocsijába, én pedig folytattam tovább az utamat.

Azóta többször beszéltünk már, legutóbb vasárnap. Remekül lehet vele politizálni, beszélgetni bármiről, még a nőügyeket is kibeszéljük. Találkozóra is hívtam, mondván nagyon be van mostanában punnyadva, ráférne egy kis kimozdulás. Hasonló státuszunkból adódóan egy kis pia mellett sztorizhatnánk és hülyére röhögnénk magunkat ugyanazon helyzeteken. Tetszett neki az ötlet, de írta, hogy most annyira fáradt, hogy rögtön elalszik. Én sem ma gondoltam - írtam vissza, mert már túl vagyok 6 nap össze-vissza napszakokra osztott melón és lassan olyan vagyok, mint egy élőhalott. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy hová alakul majd vele a barátságunk. "Ha nő lennél te lennél nekem az igazi" - szokta mondogatni..

Legközelebb a grillpartyval folytatjuk és a vasárnappal, amikor is Tomival indultam találkozni..

Mint mikor a lovag életének célja a Szent Grál megtalálása, és természetes kísérőjelenségként számol az idő múlásával eme küldetés egyre inkább lehetetlenné válásával.

Aztán egyszer csak ott terem a kezében a kehely, nem is egy rögtön, hanem mindjárt három is. Mivel már eljutott oda, hogy örökké keresgélni fog, az eredménnyel hirtelenjében nem tud mit kezdeni..

Életemben nem gondoltam volna, hogy eme három úriemberrel ilyetén módon hoz össze a sors. Sokat tűnődtem ezen az egészen. Egyértelművé vált számomra, hogy lelkiekben hozzájuk állok a legközelebb. Sosem érzem magam feszélyezettnek és erőltetettnek a beszélgetést velük. Közelmúltban lehetőségem nyílt összehasonlítani őket egy normálisabb (!) meleg sráccal. Nos, az ő esetükben a "mit szeretsz a szexben, milyen szerepet képviselsz, mekkora, ki buzi a környezetedben, ki tudja, ki nem, szerinted melyik ismert ember buzi, melyik buzibárban voltál már és hogy tetszett, kivel kefélnél az ismert emberek közül" kérdéskörökről szó sem esett, nem úgy, mint a meleg srác esetében..

Mindhárman a szívemhez nőttek; Laci teljesen egyértelmű módon, Gábor mint tökéletes külsejű politológus polgártársam és Tomi, akivel élmény együtt "létezni".

A közelmúltban odáig jutottunk, hogy közös albérletbe költözünk Lacival, méghozzá Gábor frissen felújított lakásába.. :-D Kisvártatva Tomi is felvetette, hogy szívesen összebútorozna velem. Na puff! Legutóbb, mikor Tomival beszéltem, elhívott moziba. Igaz, hogy most éppen külföldön van, de nemsokára hazajön és akkor sor kerülhet majd erre is. Írtam is neki nyomban, hogy csak akkor, ha nem fogdossa a film közben a térdem.. :-) Magához is kihívott, azért barátságosan hozzátéve, hogy meccset és edzést sem miattam, sem más miatt nem fog kihagyni.. :-D

Lacinak mondtam még nemrég, hogy már csak egy vágyam van a témában, összehozni mindhármukat egy találkozó keretében. Persze erre vajmi kevés esély van, de a tények ismeretében sosem lehet tudni.. :-)

A következő bejegyzéssel ez a sorozat be is fejeződne egy kiadós csattanóval, de a hozzá kapcsolódó esemény bekövetkezésére még várni kell. Így egy említett mellékszál nyomán indulunk tovább. Egyelőre..

Évzárás.

A fene sem gondolta volna, hogy ebben az évben ennyi minden elképzelésem/vágyam valóra válik.

Úgy kell összekapnom magam, hogy jövőre is legyenek tervek, célok.. :)

Az idei év egyértelműen a kiteljesedés jegyében zajlott, végre egységes, kerek egésszé állt össze bennem mindaz, amit évek hosszú során tapasztaltam mióta elkezdtem kételkedni abban, hogy a társadalom által felállított meghatározások/elképzelések a világ dolgairól helyesek. Ehhez segített hozzá a tavasz, amikor is véglegesen bebizonyosodott feltevéseim helyessége, szemernyi kétséget sem hagyva bennem. Korlátaimat ismét túlléptem, Lacival érzelmi kapcsolatom még szorosabbá fonódott és végre találkozhattam Gáborral meg Tamással is, akik szintén a mindennapjaim részévé váltak. Az év fontos része volt a nagygenerálozás (elején, közepén és végén is), véletlenül sem akartam abba a hibába esni, amibe általában 30 éves kora után kerül az ember; kemény alakformálásba kezdtem, melynek eredményeképpen jó 15 kiló mínusz távozott rólam alig egy hónap alatt és jobb formába kerültem, mint évek óta voltam. Felkerestem mély levegőt véve a fogorvost is, közel 1 hónapnyi kezelés után ma már nosztalgiával gondolok erre az időszakra is.. :)

Volt egy álmom évek óta, ami gyermekkori kedves emlékeimhez kötődött és sosem értettem miért bukkan fel újra és újra az életemben; ebben az évben pedig nyáron a derült égből csakúgy fogta magát és hipp-hopp valóra vált. Kishíján sírtam az örömtől. Ez az élmény azóta folyamatos és nincs jele, hogy akár a távoli jövőben elmúlna bármikor. Ismét nőtt azoknak az embereknek a száma, akik előtt nem kell titkolóznom és akiket a barátaimnak mondhatok. Ősztől egy fatális véletlennek köszönhetően rengeteg új ismerősöm lett, párral találkoztam is egy buli keretében (jövőre lesz ebből poszt). Sokszor eltűnődöm, hogy hova jutott ez a kisember, aki anno egy volt a sok közül. Mikor olvasgatom azt a könyvet, ami fanatikus rajongói kiadásban készül csak el - így összesen 20 darab van belőle az országban, abban a pólóban, amit magamnak terveztem (mert manapság már képtelenség olyat venni, ami nem silány minőség vagy nem úgy néz ki benne az ember, mint egy gusztustalan metroszexuális buzi) és közben hallgatom a rengeteg friss zenét, amit havonta rengeteg munkával válogatok össze magamnak. Amikor azt látom, hogy ma is, zsinórban most már a másik két legutóbbival együtt a Youtube-os zenei profilomra hivatásos előadók iratkoznak fel elkezdvén kitaposni azt az utat, amit egyszer majd járni szeretnék a távoli jövőben, igen zenészként.

Ami a szűkebb családi kört illeti, édesanyám néhány hónap kitérő után belátta, hogy nekem volt igazam és visszatért a családi fészekbe, testvérem pedig végre lapátra tette azt a férfinak nem nevezhető élősködőt, akit el- és kitartott a gyermekei mellett. Így a gyerkőcöknek megint én lettem átmenetileg az apakép.. :)

Munkámban sajnos sok negatív dolog ért, kezdve azzal hogy olyan feladattal bíztak meg amelyet nyilvánvalóan lehetetlennek láttam végigcsinálni, végül mégis sikerült, így azzal legalább elégedett lehetek, hogy még mindig alábecsülöm a teljesítőképességem határait.. :)

Aki olvassa a blogomat az tudja, hogy mégis van egy nagy űr, ami bennem tátong, ez pedig egy olyan fiatalemberé/férfié, aki a testem mellett egy kicsit a lelkemet is gondozná haverként kölcsönösen. Az egyedüllét nem egy rossz dolog, ha körülveszi az embert a családja, barátai, haverjai, cimborái és mindig van valaki, akivel lehet egy jót dumálni, hülyéskedni, együtt lógni. Elkeseredni semmi ok, mikor a tükörbe nézek mindig azt mondom magamnak, hogy ugyan már hol találnál egy ilyen élet- és világszemlélettel rendelkező, lökött fazont, mint te. Ezen aztán jót nevetek és megnyugszom.

Boldog új évet kívánok mindenkinek új tervekkel, témákkal és bejegyzésekkel jövőre is!

Jack