Nos, hát elkezdődött.
Egy hétfői napra ébredtem. Ugyan olyan rosszul kezdődött, mint minden hétfői nap. Reggel korán kelni, felvenni az egyenruhát és bemenni az őrsre. Tudni illik, rendőrként dolgoztam. Mikor beértem, a főnököm azzal fogadott, hogy elpusztult az a rendőrkutya, amelyet 5 éven át gondoztam. Előző nap egy bevetésen egy rablóbandát üldöztünk. 5-en voltak, 3-at elkaptunk, 1-et pedig lelőttünk (önvédelemből). És az az egy, aki megmaradt, az nagyon ügyesen meglógott. Elbújt és eltűnt a szemünk elől. Nem volt más választás, mint hívni a kutyaszállítókat és bevetni a kutyát. Hát a kutya szimatot fogott és elindult a szagnyom után. Mikor már megállt, akkor elővettük a fegyvereinket és behatoltunk abba a házba, amit a kutya megtalált. Ahogyan ez szokás volt, a kutya ment előre. Felment egy lépcsőn, aztán egy lövést hallottunk és a ktya lebugdácsolt az emeletről. Még élt, így elszállítottuk kórházba. Hogy mindenkit megnyugtassak, elkaptuk a rablót, és 15 évet kapott bankrablásért és szolgálati eb meggyilkolásáért. Hát, így ért véget ez a nap.
Most már helyi időben vagyunk. Tehát mikor a főnök ezt közölte velem, természetesen elszomorodtam. De amikor kimentem a főnök irodájából, egy ismerősöm állt velem szembe. 8 éve nem láttam, mert Amerikában volt. Megbeszéltük, hogy este találkozunk. Hát, eljött az este és eljött a 19:00 óra, amikor is találkoztunk. Leültünk, rendeltünk rántott sajtot és elkezdtünk falatozni. Akkor elkezdett mesélni amerikai kalandjairól. És végül kitértünk oda, hogy megüresedett egy kifőnöki állás a Védelmi Minisztérium-ban. Hát..angolul tudok, megvan a főnöki hajlamom, értek a védelemhez...Egy próbát megér. Rákerestem a Fehér Ház weboldalára. Valóban volt egy megüresedett hely. Írtam egy e-mailt, amire válasz is érkezett. El kellett küldenem az önéletrajzom. 3-4 óra múlva már érkezett is a válasz. Tetszett nekik az előéletem. Azt mondták, hogy 1500 dollár óránként. Veszélyes egy munka, terephelyszíni munkával is jár. Visszaírtam, hogy örülök, hogy tetszett az önéletrajzom, és természetesen nem probléma a helyszíni munka sem. Így hát egy webcamerán keresztül kapcsolatba léptek velem, kérdeztek néhány dolgot. Azt mondták, elégedettek, de szeretnének egy személyes találkozót is. Ráálltam. Így február 12.-én elutaztam Amerikába. Egy hétig ott voltam, addig tartott a meghallgatás. Személyesen az Elnöktől is kaptam kérdéseket. Még +1 napig tartott, míg megszületett a döntés. Azt mondták, 2 hét múlva már állhatok is munkába.
Nagyon megörültem ennek, szinte azonnal elkezdtem volna pakolni, ha azt nem mondják, hogy ne pakoljak, mindent megadnak. Szállást, ételt, ruházatot. Csak néhány személyes holmit tegyek be egy utazótáskába.
Ennek még jobban örültem, úgy gondoltam, ezt már nem lehet fokozni. Hát..az amerikaiaknál soha nem mondd hogy soha és hogy nem lehet. Felhívtak, hogy nekem csak annyi a dolgom, hogy fölutazzak Pestre a Ferihegyi reptérre, ott vár rám 6 FBI-os ügynök és egy magángép. Én ekkor azt hittem, hogy ott helyben elájulok. Hogy belőlem, egy romániai rendőrből, aki mindig a BMW-jével jár, belőlem lesz egy főnök a Fehér Házban, ahová mindig is vágytam, és egy magánrepülőgéppel utazom oda.
Na, de még mindig jött meglepetés. Azt mondták, hogy nem kerül pénzembe az utazás, bármikor hazajöhetek, és úgy lesz a beosztás megoldva, hogy 2 hónapig dolgozom, utánna pedig 2 hetem van, hogy bejárjam Amerikát. És EZ SEM KERÜL SEMMIBE. Szóval INGYEN KIRÁNDULOK, DOLGOZOM ÉS MÉNG PÉNZT IS KAPOK+SZÁLLÁST+KAJÁT,PIJÁT.
A következő bejegyzésben megírom, hogy milyen a szállás és a munka.
Köszönöm, hogy elolvastátok! 
