Korábban már írtam a passzív, aktív, uni dologban (ami számomra továbbra is fura kategorizálás*), most csak rövid kiegészítést írok.

Néhány barátom panaszkodott mostanában, hogy amikor szexre kerül a sor, akkor a partner bevágódik az ágyba és várakozik. Amikor megkérdeztem, hogy mire, hogy bemenjetek az ágyba? De nem arra, hanem egyszerűen a szexet úgy képzelték el, hogy fekszenek és akkor a pajti dolgozik rajtuk. Kezdeményezésnek (még szóban sem) halvány jele sem volt.
Sajnos ilyet én is tapasztaltam.
És ezt nevezem passzív félnek (nem akit megdugnak, hanem aki gumibaba).

Több félék vagyunk, és vannak emberek, akik ilyen esetben is durr bele és megdugják a kiszemelt partnert.

Bizonyára vannak sokan, mint ahogyan én is, hogy a szex nem csak testi adottságok alapján, hanem szellemi értékek, szeretet (nem feltétlen csak szerelemre gondolok) alapján jön létre (még flört esetén is). Én el nem tudom képzelni a szeretkezést (direkt nem szexnek írom) úgy, hogy a partnerem nem vesz részt benne és passzívan várakozik. Mindegy, hogy megdugjuk egymást vagy nem vagy más játékok kerülnek előtérbe, de az aktivitás számomra az, ha a partner fizikailag és szellemileg részt vesz a „játékban", közösen játszunk, szeretjük egymást, simogatjuk, csókolgatjuk, nyalogatjuk egymást és minden ami elképzelhető a tejszínhabos meggyig és szerető szavakat suttogunk egymásnak. - Nincs passzív fél, még akkor sem, ha csak az egyik megy be a másikba. -
Nekem a kedvem is elmegy a gumibabáktól (A fordítottját sem kedvelem, a csak testiségen alapuló röptiben lelövi a legyet típusú kapcsolatot.).

Persze vannak gyakorlatlanabb emberek, én sem vagyok hű de nagy lepedő gyűrő bajnok, és vannak félénkek, de ez nem azonos a passzivitással, ezen a partner segítségével túl lehet lépni. Persze, ha a partner nem passzívan bámul, hanem aktívan részt vesz a játékban.- Két félős vagy/és gyakorlatlan ember is tud csodát átélni, ha aktívan játszanak és segítik egymást. -

*Fura kategória az aktív, passzív, uni, mert azt most ez mit jelent: Azt, hogy a passzívat megdugják, az aktív dug és az uni mindkettőt csinálja? Számomra ez olyan, mint: „Ki a lány?"

A minap olvastam egy cikket, a cikket nem idézem, mert elviszi a gondolatmenetet.
A cikk felhozott bennem egy régen dédelgetett témát, melyre nem tudok megoldást, de érzem a problémát.

Az ismerkedések során, a baráti és kezdeti szerelmi vagy szexuális kapcsolatokban, egy szóval kapcsolatokban, sok szerepet kapott az internet. Főként az internetes kommunikációs eszközök, a chat, MSN és társai (de legtöbb esetben nem fülessel és mikével), PM, jobb esetben e-mail.

Érzem ezen eszközök jó hatásait is, hiszen a fizetős telefon helyett, ingyenesen beszélgethetünk. Bátran megszólíthatok embereket, akikkel valamilyen kontaktust (eszmecsere, haverkodás stb.) szeretnék teremteni. És akár nagyon gyorsan kiderülhet, hogy érdekesek vagyunk egymásnak vagy sem. Az e-mail, a PM rézben átvette a telefon és az SMS szerepét és ezek szerepét az MSN jellegű kütyük vették át részben, bár a gyorsaságát nem, mivel a telefon zizeg, csörög és általában hozzánk van növesztve (Már a gyerekek beépített mobillal születnek.).

Számos esetben, sőt szinte mindig, akár PM-ben, akár MSN jellegű cuccot használva, azt tapasztaltam, hogy kezdem nem érteni azokat a mondatokat, amelyeket kapok és először azt hittem, hogy az én tudásommal van baj, nem haladok a világgal. De ezt hamar eloszlatta néhány elszólás. Sok esetben kellett rádöbbennem, hogy nem egyedül velem "beszélget", hanem egy időben több emberrel, több témában. Engem ez nagyon zavar, mivel én azzal az emberrel beszélgetek, rá és a felvetett témára koncentrálok, lehalkítom a rádiót is és a TV-t is és várom a válaszokat és próbálom értelmezni és aztán a tudásomnak, érzelmeimnek megfelelően válaszolni. És akkor válaszként egytized figyelmet és ennek megfelelő nyelvezetű és minőségű választ kapok.
Na, de ez egy dolog, ha egy internetes ismerősről van szó, de barátság, partnerkapcsolat (ezen kapcsolatok kezdete) esetén ez a katasztrófával egyenlő, számomra megalázó és sekélyes és úgy érzem, hogy én ebben a történetben csak egy kontakt vagyok, egy virtuális kapcsolatpótló tabletta vagy tamagoccsi (sem).

A baráti és párkapcsolatokban és ezek kialakulásában hátrányosnak tartom az MSN jellegű kommunikációt.
Miért?
Előnye a gyors kapcsolatfelvétel, a gyors válasz és egy találkozó szervezés vagy elutasítás gyors lehetősége.
Előnye, hogy a profilokban, adatlapokban megadott adatokra rá lehet kérdezni és némi kiegészítést kaphatunk, de a füllentés, csúsztatás itt sem zárható ki. Csak megjegyzem, hogy sok esetben a csúsztatások nem a becsapás eszközei, hanem az önbizalom hiány jelei vagy a túlzott félelem önmagunk kiadásától, azok veszélyeitől. Ha ez így van, akkor lehet egészséges kapcsolatot szervezni csak MSN szerű cuccokon? Tapasztalatom, hogy sok esetben nem vagy csak nagyon sok kudarc és félreértés árán. Félreértéssekkel kezdődhet egy kapcsolat?
A kapcsolatok építésében a verbális és nem verbális kommunikációnak hatalmas szerepei vannak és az internetes kapcsolattartás, a dolgaink interneten való megbeszélése ezt a két területet szorítja háttérbe és ezzel nagyon sok félreértésnek ágyazunk meg, illetve gátoljuk a két ember közötti ismerkedést, az egészséges folyamatot a nemleges vagy az igenleges döntésünk kialakításában.
Elmegyünk egymás mellett vagy triplán vak lesz a szerelmünk?

Saját példám:
A harmadik szerelmet élem át olyan módon, hogy kis bátorsággal és időbeosztás átrendezésével, nem MSN távkapcsolat és 2-4 havonta találkozás lenne lehetséges, hanem rendszeres, 1-2 hetente együtt tölthetnénk egy fél vagy egészet hétvégét.
Csak megjegyzem, hogy én a rendszeres találkozást szorgalmazom. És a testbeszédből, verbális jelekből azt tudom, hogy a partneremben is elindult az érzelem irántam, nem olyan mértékben, mint nálam, de rendszeres élő kapcsolatban eldőlne, hogy tovább fejlődik vagy sem. Ha tovább fejlődik, akkor mindketten boldogabbak lennénk, ha nem, akkor megspórolnánk egymásnak sok keserűséget és időt. - Sokan nem hiszik el, hogy nagyon rövid az élet és az elvesztegetett napok és lehetőségek sohasem pótolhatóak, azok örökre elvesznek. -
Az az érzésem, hogy a dumadobozok mögé bújva, a valós énünket próbáljuk fedni és sokkal magabiztosabbnak mutatjuk magunkat és azért is félünk a személyes kapcsolattól, mert félünk a leleplezéstől. Ehhez jönnek más butaságok is, a konvenciók, melyeket át kellene lépni a személye kapcsolat érdekében és le kéne győzni a belső félelmeinket.
Lehet párkapcsolatot (szexkapcsolatot, barátságot, házasságot) végeláthatatlan MSN beszélgetésre alapozni? A tapasztalatom, hogy nem!

- T. C. -