1972-ben történt. Akkor én egy 23 éves, kétméteres, 75 kg-os srác voltam. A másik főszereplő - az unokahúgom - 16 éves, 146 cm magas, 30 kg-os kislány-formájú bestia volt.

Egy családi összejövetel alkalmából találkoztunk. Szüleink megszervezték, hogy a rokonság fiataljai találkozzanak. Voltunk ott vagy húszan, kétévestől harmincig, mindenféle korú, nemű fiatalember. Engem, abban az időben is, csak a legfiatalabb korosztály méltatott figyelemre, a többiek vagy irigyeltek magasságom miatt, vagy lenéztek, hogy olyan vagyok, mint egy jegenyefa: hosszú és vékony.

Az említett unokahúgom - nevezzük Évának - a fiatalabb korosztályhoz méltón, állandóan körülöttem serte-pertélt, míg egyszer csak felkéredzkedett az ölembe. A körülöttem lebzselő rokonok jót nevettek, jól nézünk mi ki együtt, a zulu meg a huru, vagy magyarul: az óriás és a törpe.

Éva próbált elhelyezkedni az ölemben és közben riszálta a fenekét, addig-addig, míg fel nem kezdett állni a farkam. Mondtam neki:

-         Te, Éva, ezt ne csináld! Már pont elég az, ha egy formás leány-popsi van az ölemben, ha lehet, ne riszáld a fenekedet!

Ez csak olaj volt a tűzre! Hozzá kell fűznöm, hogy Éván szoknya volt és egy pici selyembugyi (akkor még nem volt divat a tanga). Hátranyúlt a szoknyája alá, lehúzta a sliccem cipzárját, megfogta a farkamat, előhúzta és addig izgett-mozgott, míg puncijába bele nem tudta ügyeskedni helyeskémet. Mindezt takarta a szoknyája, kívülről nem látszott semmi.

Közben én először elpirultam, majd elsápadtam, de lelökni az ölemből nem mertem, mert akkor mindenki észre vette volna, mi történik! Közben Éva hátrahajtva a fejecskéjét, úgy tett, mintha elaludt volna az ölemben, de éreztem, hogy titokizmai mozognak, farkamat facsargatja, húzogatja.  Addig-addig művelte mindezt, míg először ő, aztán én is, el nem élveztünk.

-         Na, de most hogy fogsz leszállni rólam, anélkül, hogy a többiek észrevennék, mi történt? - kérdeztem Évától a fülébe súgva.

-         Ne félj! Minden megoldható! A nyakamon lévő kendőt begyömöszölöm a bugyimba, a puncim alá, hogy ne folyjon ki belőle semmi, a farkadat azután te tedd a helyére, míg rajtad ülök, és amint lejjebb csúszok, húzd fel a slicced cipzárját! Meglátod, senki semmit nem fog észre venni!

-         De hogy tehetted meg ezt velem? Elvégre rokonok vagyunk!

-         Na és! Nem gyereket akarok tőled, hanem csak megkívántalak! Miért? Csak a férfiaknak szabad a nőket megkívánni?

-         De miért pont itt?

-         Mert így izgalmasabb! 

Lehet, hogy Ádám és Éva szétválasztása, teljes mértékben, nem sikerült Istennek?

Vannak olyan férfiak, akik nők szeretnének lenni. Vannak olyanok is, akik nő létükre férfi módra viselkednek, vagy férfinak szeretnék látni magukat és ezért még az átoperálást is hajlandók vállalni.

Vannak olyanok, akik a saját nemüket szeretik vagy a másik nemhez vonzódnak úgy, hogy közben hozzájuk tartozónak érzik magukat.

Én férfi vagyok, és férfinek is érzem magamat. De szeretek női cuccokat hordani függetlenül attól, hogy bennük nem leszek kevésbé férfias, vagy jobban nőies.

Valahogy bizonyos lelki kielégülést okoz a női fehérnemű hordása. No, meg olcsóbb is, mint a megfelelő férfi cucc.

Hordok bugyit, tangát, hálóinget,, szoknyát, ruhát, harisnyanadrágot, térdharisnyát, leginget, néha még melltartót vagy body-t is. Jól érzem magam bennük, még úgy is, ha nem látja rajtam kívül senki, mert a ruháim alatt vannak.

Persze, van olyan vágyam, hogy más is lássa, de ez a vágy nem olyan erős, hogy mutogassam az utcán magamat fűnek-fának bennük.

Mostanában egy újabb szenvedély társult az előbbiekhez. A pelenkahordás! Vannak olyan napok, mikor ínkontinens vagyok. Ilyenkor általában a legrosszabb időpontban és helyen történik meg a baj. Ezt szerettem volna elkerülni, így keresni kezdtem a neten, milyen lehetőségeim vannak. Vettem felnőtt pelenkát, de az inkább fekvő betegek részére való. Végül találtam bebújós, nagyméretű nadrágpelust, ami nappali használatra is alkalmas. Olcsó, többször felhasználható, ha az ember lehúzza, amikor a WC-n végzi a dolgát, vagy ha nincs épp inkontinenciája.

Ezt használom most is. Nem csörög, nem zizeg, nem lehet látni kívülről, hogy rajtam van. Erre húzok egy női alakformáló alsót, ami teljesen eltakarja. Télen, mikor hideg van, egy alsónadrágot húzok a pelus alá, ezzel megnövelem a pelenka hordási idejét, mert az alsó bugyit naponta lehet cserélni és a pelust csak akkor, mikor elszennyeződik.

Éjjeli használatra a régi, ragasztószalagos pelenkát használom, mert az nem csak inkontinenciás betét, abba több fér és kisebb a kockázata, hogy mellette kifolyik és beszennyezi a pizsamát, ágyneműt.

De a megszokás nagy úr! Fekve, alvás közben, nem tudok a pelenkába pisilni, kakilni. Ahhoz fel kell ébredni és koncentrálni. Ráadásul csak oldalra fordulva megy. A telepisilt pelusban kellemes tartózkodni, járkálni, feküdni. Kellemesen melegíti altestemet.

Olvastam az Interneten, hogy a japán nők egy jó része pelenkában jár dolgozni, mert nem kell megszakítani a munkáját, ha pisilnie kell. Én is, ha nagyobb távolságra utazom kocsival, az éjszakai pelenkát teszem magamra, mert akkor sehol nem kell megállni, pisiszünet miatt!