Időszerű feltenni a kérdést (nem csak a melegekre vonatkozik):

Az internet mennyire és milyen módon vette át a személyes kapcsolatokat és a személyes kapcsolatok igényének szerepét?
Mennyire pótolják a személyes kapcsolatokban átélhető élményeket az internetes közösségek?
Hátrányok és előnyök?
Torzul a egyén személyisége?
A fiataloknál milyen hatással van a szocializációra?

Alapfeltevés:

 

Az internet gyorsabbá tette az élet minden területét, így az emberi kapcsolatok (hobbi, szexuális irányultságok stb.) területén az ismerkedést és a kapcsolat tartást is.
Szinte feldolgozhatatlan mennyiségű információkkal, kontaktokkal lát el minket. És egyben annak a látszatát is kelti, hogy sok jó barátunk van.

 

Viszont úgy látszik, hogy a gátlásokkal, félelemmel és lustasággal élő emberek számára (Szinte mindenki bele tartozik ezen csoportok valamelyikébe, 3-190 éves korig.), az internet az élő kapcsolatban átélhető élmények helyett egy látszólagosan könnyebb és konfliktus mentesebb élménybázist nyújt. Ezzel egyenes arányosan romlik a személyes kapcsolatok mennyisége és minősége és kevesebb lesz a barátokkal és ismerősökkel eltöltött idő is.

 

Kérlek benneteket, hogy ne csak egy helyeslő vagy elutasító mondatban írjátok le a meglátásotokat, hanem komplett véleményt írjatok.

 

A válaszaitokat előre is köszönöm!

 

 Hülye, bunkó, buzi, köcsög!

 

Ha manapság meg akarják egymást az emberek sérteni, akkor le ratyitzzák egymást!

Úgy látom, hogy a melegek körében egy új kifejezés lett használatos, a pedofil.

Ha az ürge nem tetszik, akkor „pedofil"!

 

Valóban csak szitkozódás, egymás megsértése volna?

Sajnos azt hiszem, hogy nem csak, hanem sok más is van mögötte.

Itt a Randiban a fiatalabbak pedofilezik le az idősebbeket, ez nem csak sértésnek szánt szófordulat.

Sajnos ez  a társadalmi széthúzást jelenti, a melegek kürében!

• Széthúznak a szerepjátékokat kedvelők, a nőiesen viselkedőktől.
• Széthúznak a férfias jelenségek, a nyurgáktól.
• Széthúznak a fiatalok, az idősebbektől.
• És sorolhatnám még.

Teljesen tükrözzük a társadalom, az emberek egymáshoz való viszonyát.

 

Ezzel az a baj, hogy így soha sem fogunk közösségként, bármilyen jogunkat kiharcolni.

És az is baj, hogy marjuk egymást.

 

 

Nézzük a fiatalok oldaláról:

Megszólítja, levelet ír neki egy férfi, aki jelentősen idősebb, akár az apja is lehetne.

A srác személyisége, még nincs teljesen kifejlődve, talán a homoszexualitása is zavarja még.

Tele van nemi vágyakkal és kételyekkel. Szeretne szeretni és azt is, hogy szeressék, de össze keveri a szexet a szerelemmel és a szeretettel.

-Nem tudja, hogy a szeretet, a szerelem nem életkori egyezőségen alapszik, hanem két ember feltétel nélküli szeretetén.-

És ekkor jön az az ismerkedő levél. Hát bizony zavarba ejtő lehet, vagy riasztó is, félelmet is kelthet. És az biztos, hogy nem fogja csak úgy simán elfogadni, hogy egy apu korabeli férfi szeretne ismerkedni vele (ami még nem egyenlő a szeretkezéssel vagy a szerelemmel, csak haverkodás).

 

 

Nézzük az idősebb férfi oldaláról:

-Miért a fiatal?

Sokan azt mondják, hogy kapuzárás vagy mi a szösz.

Létezik ilyen, de nem mindenki ebbe a kategóriába tartozik. Csak, ha magamat nézem, akkor én 16 éves korom óta a 14-22 (bizonyos esetben 25) korosztályt kedvelem és ez az évek során nem változott. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok idősebbeket szeretni, csak ez a korosztály a favorit.

-Később talán arról is írok, hogy miért vannak akik a fiatalabbakat és miét vannak akik az idősebbeket kedvelik.-

 

Akár magamról is írhatom, hogy meglátok egy fiút, sőt beszélgetek is vele. És kinézetre elbűvölő. És amit mond az csodálatos, mert fiatalon is olyan bölcs és olyan komoly, de mégis benne van a fiatal csikó és annak csodaszép, művészi formája.

Fiatal és mégis szerteágazó témákban lehet vele beszélgetni.

És akkor feltör bennem a vágy, hogy megfogjam a kezét, átöleljem. Szeretném a mindennapokban segíteni, tanítani. Együtt sétálni vele, kirándulni vagy felfedezni dolgokat. És sok minden mást...

És idáig a szexről nem beszéltünk, mert eddig csak a szeretetről, szerelemről, barátságról volt szó, egy érzés és érzelem keretei között.

-Igen a szex is fontos és az is része a kapcsolatnak és része is lesz.-

 

Amikor egy férfi meglátja és olvassa egy fiú bemutatkozását, akkor ezeket vagy hasonlókat gondolhat végig és hasonló kapcsolat reményében ír levelet.

-Tudom vannak szexmániások is, de nem mindenki és nem a többség.-

 

 

És nézzük a pedozást:

• Amikor egy ifjonc pedofilnak nevezi az idősebb embert, akkor bizony jó pár dolgot nem vesz figyelembe.
• Ha egy férfi pedo, mert egy fiút megszólít a Randin, akkor a fiú 14-18 évesen nem lehetne itt!
• 14 év a beleegyezési korhatár és ebben az is benne van, hogy egy 14 és egy 40 éves ember szerethesse egymást és egymásai lehessenek.
• A pedo 12 életév alatti gyerekeket szeret és zaklat szexuálisan.
• Jogodban áll, emberi méltóságát senkinek sem megsértve, bárkinek is elmondni, hogy Te nem Őt választanád vagy nem kívánsz beszélgetni vele, pl. mert nagynak tartod a kettőtök közötti életkor különbséget. És ennyi, semmi sértegetés!
• Ha mégis elküldöd a francba az idősebb embert vagy bár kit valamilyen tulajdonságáért, akkor nem Ő követett el bármit is ellened, hanem Te sértetted meg az illetőt.

Tudom vannak erőszakos pasik! De csak ezért, nem kéne mindenkit elküldeni a francba, ha nem veled egyidős.

 

 

Megjegyzés:

Sajnos ezt le kellett írnom és azért sajnos, mert szerettem volna helyette itt a Randin írni néhány értelmes embernek és szerettem volna azokban a fórumokban írni, melyekben nem cikizik egymást az emberek.

Van vazelin  rendesen!
-Gondolati mozaik.-

 

-Csak improvizált.-

18 éves pasi vagyok, kedves, aranyos, megértő, intelligens, sexi, aktív vagyok és magas IQ-m van!
Nem a szőke herceget várom, de legyél kedves és aranyos, nálam 30 centivel magasabb és super helyes.
Nem a sex a lényeg nekem, hanem az ember, de nem baj ha sexben járatos vagy és aktív.
Én megértő vagyok, de aki nem szőke és nem kék szemű és nem 18-20 között van, az is írhat, de nem érdemli meg, hogy válaszoljak és ezért ne is várakozzon.
Ha sexi vagy akkor felveszlek msnre és jól megismizünk!

 

Hej Te bunkócska, Te drága!
Segíts most!

 

Én sem vagyok egy pite, mert néha fogalmazok, mint ahogyan a macska fel van mászítva a fára, de nem inglisch stylera.
Nem értem, hogy mit vogymuk tanítni abban iskolában, melyben fiatalok. Mert nem érzem, hogy elválaszt anyanyelv és az angol.

Hát az a nagy basszuskulcs!
Én kimaradtam a suliból ezek szerint?
Mert én úgy tanultam, hogy vannak szavak melyeket magyarosan írunk, például a szex szót.

 

 

Azt gondolom, hogy egy társkereső oldalon be kéne mutatkozni. Ezt saját arcképünkkel, fotóinkkal vagy magunk készítette (valakiről, valamiről) fotóval lehetséges. És ne feledjük a szöveget sem.

 

Csak a példa kedvéért tegyük fel, hogy én 18 éves vagyok és megnézek egy 18 éves fiú (esetleg fotója van) profilját és nincs bele írva semmi vagy csak semmit mondó semmiség.
Pl. „Nem tudok mit írni magamról, mert fogalmam sincsen, hogy mit írjak le magamról, de jó volna ha lenne már hűséges barátom, akit átölelhetek és szerethetek és nem a sex, de az is jó, de a hűség az nagyon fontos. Mindent megbeszélhetünk mesnen, írj rám és felveszlek, ha tetszel"

 

Hát igen, ha már a nem fér a nadrágomba és unom a sarokban az önkezűséget, akkor megpróbálok az ilyen hirdetésre válaszolni. És ha nem fikázol le nyomban, akkor jön a chat (bocsánat msn) ismizés.
És három nap, három éjszaka msn-ezünk, míg a világ világ. És aztán egymásba szerelmesedünk és felkészülünk a találkozóra. De nem mehetünk el, mert nincs hamuba sült pogácsa, így jön az msmen sex.
És ez így valóban komoly?
MSN szerelem?

 

 

 

Te sakac figyu csak ide!
Én leírtam magamról amit tudtam. Fotóm is van, igaz nem a seggem tetem fel. És az is igaz, hogy nem vagyok..., csak átlagos. Vállalom aki vagyok.
És te?

 

Persze én nagypapa (ja nem is, hülye pedo ) vagyok így a módszereim is elavultak és gonoszak! De mégis többre tartok egy személyes beszélgetést, egy-két tartalmas levélváltást követően.
Ha nekem itt valaki megtetszik, akkor nyíltan leírom neki és ha nem küld el a..., akkor a célom, hogy találkozzak vele. És nem azért, hogy megdöntsem, hanem azért, hogy beszélgessünk. És a találkozáson eldőljön, hogy többet nem találkozunk vagy haverok leszünk vagy elindul valami köztünk.

 

 

 

Hát elvtársak!
Itt baj van!
Mert a vazelin igényléshez, ki kéne tölteni a 10 oldalas káderlapot.
És a toll elfogyott!

 

Kannibálok vagyunk!

 

A homoszexualitás nemrégiben még a pszichés betegségek közé volt sorolva, sőt egy a 60-as években kiadott lexikon össze is mosta a pediátriával („A homoszexuálisok nagy részéből lesznek a pedofilok."). Sok szexuális, erotikus cselekedet (aberráltságról nem beszélek, mert az más és nem ide tartozó dolog) fétisnek, perverziónak, betegségnek volt nyilvánítva és láss csodát mára már "természetes" cselekvés.
-Itt nem csak a homoszexualitásról van szó, hanem mindenről amiről a „társadalom" (sok ember és nem az egész világ) rossz véleménnyel van.-

 

Csak néhány oldalát emelném ki a dolgoknak (a teljesség igénye nélkül):

 

Az ember állati eredetű,

így az év-tízezredes ösztönök kis része megtalálható még bennünk.
Így az erotikus, szexuális ösztönök egy része a régmúltból maradt ránk. Csak nem értjük.
Megfigyeltek olyan emberi ösztönöket, melyek megfigyelhetők a majmoknál, némelyikük a kutyáknál és más jószágoknál. Ennek alapján kezdtek el kutatni és az eredmény meglepő volt, mert sok ösztönös dolgot örököltünk az állatoktól. Ha az evolúció igaz, akkor nincs min csodálkozni, hiszen egymásra rakott téglákból épültünk és bennünk van az alap is.

Nem most jöttek elő a perverziónak nevezett szexuális, erotikus, életmódi igények,

hanem elfelejtettünk sok mindent, mert elnyomtuk.
Menjünk csak vissza a Görög kultúrához és szokásokhoz és sok olyan erotikus eseményt tapasztalhatunk, amelyeket ma megítélünk és elítélünk, fújnak tekintünk, vagy kiátkozzunk.
Elismerem az egyházak (most minden történelminek nevezettre gondolok) jelentőségét, az ott dolgozó emberek hasznosságát (oktatás, orvoslás, lélektani kutatások, kultúra segítése és archiválása, jóléti intézmények fenntartása), de ne feledjük, hogy mára reformálni kellene (nem szójáték, mert a Református egyházra is vonatkozik) az egyházak gondolkodását.
Gondoljunk bele: Az egyházak a mindenkori hatalmat segítették, néha át is vették.
A magán és közéletben tanításokkal segítette a társadalom, a közösség, a családok együttélését, együtt maradását. És ez nem volt más, mint túlélés szolgálta!
Amikor megtiltja a feleség megcsalását és a másik ember feleségének elcsábítását, akkor nem mást tesz, mint a családot és a közösséget tarja össze.
Miért?
Ha a férjet agyonütik, ha nemi betegségben feldobja a talpát vagy csak otthagyja egy másik nőért a családját, akkor a család a szó szoros értelemben éhhalálra volt ítélve és ha ez a jelenség tömeges, az már egy egész nép fennmaradását veszélyezteti.
Az Ótestamentum illetve az előtte keletkezett "dokumentumok" (szájbeszéd, kőtábla, tudom is én mi) nem más, mint az emberi élet és viselkedés helyesnek vélt normáinak leírásai, tanítása. A mai biblia egy fordítás és egy bizonyos kor helyzetéhez készített tankönyv. Az akkori élethez igazítva és az akkori tanítási szokásoknak felel meg. Így nem csoda, hogy manapság (már pár száz éve) erősen magyarázni kell az ott leírt jelképeket. De akár miként is forgatom a bibliát, akkor is benne van az Isten, mint teremtő és benne van az evolúció, mint természeti folyamat.
Na de eltértem a tárgytól!
A mai erkölcsi igényeink, toleranciánk és intoleranciánk (És ez már baj, mert tolerálnunk kell természetes dolgokat és ez kicsit fura és ellentmondásos.) az egyházak tanításaira épültek, így nem csoda, hogy szexuális és erotikus és együtt élési kérdésekben a társadalom (nagyon széles skálán mozogva) előítélettel él az "átlagostól " eltérő viselkedési formák megítélésében, hiszen az egyházi tanítások szűkre szabják a kereteket.
Ki merem mondani, hogy az ateista emberek is az egyházi erkölcsi és együttélési normákat tartják helyesnek, azokat tartják be.

 

Harmadik gondolat!
Egy közismert pszichológus gondolatait osztom (szabadon idézve olvasmányaimból és előadásaiból), miszerint az emberek akik valamit mélyen titkolva szerettek volna megtenni, de nem tették félelemből (társadalom, szomszédok, család rosszallása miatt), azok az emberek vádlóan, elítélően lépnek fel hasonló kérdésekben. Vagyis a szexuális igények (más emberi igényekről is szó lehet) elnyomása előítéletet, erőszakot szül azon emberekkel szemben, akik fel merik vállalni vágyaikat és annak megfelelően élnek.

 

Tehát vannak az ösztöneink, melyeket ráültetünk a mai helyzetre, tárgyakra.
És vannak az egyházak (nem a vallásra gondolok) és a régi tanításaik és vannak az irigy emberek, akik nem merik vállalni magukat és igényeiket, a régies beidéződésék és tanítások hatására.

 

És egy negyedik dolog:
Kannibalizmus!
Ha a fácán csibék közé egy teljesen egészében egészséges fácáncsibét helyezünk el, csak a tolla más színű (pl. kiszőkítjük, amikor megfigyelték, akkor a szegény csibe albínó volt), akkor a többi csibe neki esik és ha nem mentjük ki, akkor halálra csipkedik. Ez nagyon hasonlít a megkövezésre!
Ma már nem kövezzük meg egymást, de ez az ösztön bennünk van és tulajdonképen a szóbeli bántás, a tüntetés valakik ellen vagy a kiabálás nem más, mint a kannibalizmus ösztöne.
Mi is ez?
Hát az állatok úgy védik magukat, hogy ami nem úgy néz ki, mint a tömeg, az idegen és ha idegen, akkor veszélyes és ha veszélye, akkor meg kell ölni, mert így biztosíthatják a biztonságunkat.
Tetszik vagy sem, de kannibálok vagyunk!

 

---

Nem a vallás és a vallásos emberek ellen szólok, hanem  a társadalmat képviselő csolortok, intézmények viselkedése ellen.

 

A fenti írás az én véleményem és a tévedés jogát fenntartom.

Egyébként is, az éremnek 3 oldala van és az igazságnak sok ezer arca létezik!

Éppen a rádióban Havas Henrik beszélget a homoszexualitásról, a homofóbiáról.

-Megjegyzés: Havas Henriket tisztelem és elismerem az egyéni vélemény nyilvánításának jogát. Viszont ez nem jelenti, hogy tetszett amit mondott és tetszet a gúnyolódása!-

 

Minden módon visszatért arra, hogy a melegekben azt nem kedveli, -pedig vannak kollégái is, akik melegek és a szakmájukban kiválóak-, hogy olyan lányosan viselkednek, csivitelnek, rózsaszín szívecskés nacit viselnek.

Szabadon idézve Henriket:

„Az a baj velük, hogy feltűnően viselkednek, kirínak a tömegből. Ha úgy öltöznének, mint az átlag, akkor senki sem róná meg őket. Olyan különleges összetételű parfümöket használnak, melyek csak az övék és heterok számára fullasztó. Egyszerűen, ha nem viselkednének, öltöznének lányosan, akkor nem lenne semmi gond.

Egy meleggel beszélgettem és azt mondta, hogy el vagyok maradva, semmit sem tudok, például a delfines nyakkendőről és arról, hogy más jelképek mit jelentenek a melegeknek.....”

 

Nem folytatom, mert a delfines nyakkendőnél elakadtam, mert én sem tudom, hogy mit jelen. Én is el vagyok maradva! És jó magam, -mint sok meleg akit ismerek-, nem használok különleges szagosítót. Férfiaknak készített dezodort vagy szagosvizet használok és azt is csak mértékkel.

 

Azt hiszem, hogy Henrik és a hozzá hasonlóan gondolkodó emberek viselkedését sokáig kutathatjuk és sokat beszélhetnénk róla. Így csak egy kis szeletét írom le, a teljesség igénye nélkül.

A társadalom megértőbb tagjai is elég furán állnak a homoszexualitáshoz és a mássághoz (itt minden másságra gondolok). Csak látszatok alapján döntenek és egy szűk mintavételezés alapján.

Például Henrikünk belemerült könyvei írása közben az éjszakai életbe, így nagyrészt az éjszakai életet élő melegekkel ismerkedhetett meg.

-Érdekes! Most én is a következtetésemet, Henrik egy tevékenysége alapján, általánosítva tettem meg.-

• És találkozott olyan meleg párral, akik úgy élnek, mint a házas emberek és évek vagy akár évtizede együtt vannak szeretetben, tiszteletben és szerelemben?
• Találkozott olyan meleg emberrel, akiről soha meg nem mondja, hogy nem hetero? Bizonyára találkozott, de nem tudja, mert nem tudta megállapítani, hogy az illetők melegek. Ezek szerint amit nem látunk, nem tapasztalunk az nincs, nem létezik?
• Elgondolkodott azon, hogy a melegek ugyan azt a szexuális vágyat érzik embertársaikkal kapcsolatban, ugyan azt a szeretetet érzik partnerükkel kapcsolatban és ugyan úgy szeretetre vágynak, mint a heteroszexuálisok?

-Bocsi Henrik,  Ön most a társadalom. ;-) -

 

Aszt gondolom, hogy ennek a képnek a kialakításában jó néhány dolog szerepel. Például jól megfigyelhetjük, hogy a filmekben megjelenő homoszexuálisokat lányos öltözködéssel, viselkedéssel ruházzák fel.. -Érdekes, hogy a lányosan viselkedő férfiakat buziznak le, miközben akiket ezzel a jelzővel illetnek, ők 100%-osan heteroszexuálisak, csak olyan furi a viselkedésük.-

 

Az emberek előítéletek alapján gondolkodnak és előítéleteinek feleltetik meg a körülötte lévő világot.

Skatulya elv:

Az emberek skatulyákat hoznak létre és a skatulyák tartalmát hasonlítják össze a minden napi történésekkel. És ez alapján döntenek, ítélnek és egyáltalán így állapítják meg valamiről, hogy érdekli vagy sem őket, foglalkoznak vele vagy sem.

• Ki tud lépni az ember a skatulya szerű gondolkodásból?
• Vagy, ha nem, akkor felvilágosítással, oktatással meg tudjuk változtatni az elavult vagy téves tartalmú gondolkodási sémákat?

 

Azt gondolom, hogy még sok munka áll előttünk.

Hiszen a szexuálpedagógia (az oktatásba történt integrációjára gondolok itt) vagy az iskolai oktatás gyerekcipőben jár hazánkban. Az iskolai oktatás jelenleg szexuális felvilágosításra szorítkozik, ezt is felületesen teszi.

Viszont a homoszexualitás, biszexualitás vagy más eltérő szexuális viselkedés, a tömegek szokásaitól és viselkedésétől eltérő magatartás és életviteli (életmódbéli), identitási eltérés megismertetése és elfogadtatása már nem a jelenlegi szexuális felvilágosítás feladata, azt nem is tudja felvállalni. Ezt csak egy az életviteli ismereteket, társadalomtudományi és szexuálpedagógiai ismereteket összefogó oktatásban lehetne megoldani.

Talán a mai gyerekeknek van esélye, hogy megfelelően oktassuk őket és helyes sémákat helyezzenek a skatulyáikba.

Valóban buzizzuk, pedofilezzük egymást?!!!

 

Mert nem egyformán gondolkodunk, mert nem egykorúak vagyunk, mert nem egyforma zenét hallgatunk, mert nem egyforma divatot követünk, akkor már jogunk van egymást pedofilnak, genyának, baromnak nevezni?

No ezt a buzeráns viselkedést nem fogadja el a társadalom!

Ezért biztos, hogy nem fognak megszeretni, elfogadni minket!

Miért várjátok el, hogy elfogadjanak, ha egymást sem fogadjuk el?

És én büszkén vállalom (nem kérkedek vele), hogy homoszexuális vagyok.
De buzi az nem!
Mert tisztelem a fiatalokat, az idősebbeket és tisztelek minden értelmes embert. És sajnálom a lelkileg szegényeket, az ostobákat! És segítek azoknak akik hozzám jönnek problémájukkal.

 

 

Ne legyél idősebb xx-nél és ne is írj, mert van már apukám.

 

Ezt mostanában sokat hallom, olvasom a fiatal homoszexuálisoktól.

 

Látszólag egy kifinomult megfogalmazása annak, hogy az illető ki szeretné nyilvánítani, hogy nem szeretne a saját koránál jelentősen idősebb emberrel ismerkedni.

 

Mégis mi a hézag ezzel?

A baj az, ha egy meleg fiúnak van egy idősebb, tapasztaltabb barátja (nincs köztük szex és szerelem, csak barátság)?
A fenti kijelentés ezt a barátságot kizárja! Ha mégis lesz idősebb barátja, akkor meg komolytalan volt a kijelentés.

 

És baj, ha egyszer a barátság megváltozik és több lesz? Baj lesz, ha esetleg egyszer megkóstoljátok egymást, kitör a világégés?

Értem én, hogy van akinek nem tetszik valaki vagy valami. De ezzel mindőnk így van. De attól nem kell elküldeni a másik embert a pokolba, mert nem a fehér ló jött a herceg hátán!

 

Van egy fiú barátom. Még fél éve sincs, hogy heteronak vallotta magát és aztán 3 nap beszélgetést követően megmutattam neki ezt az oldalt (Randit) és mára olyan fiú szerelme van, akivel együtt szeretne élni.
Jó reggelt mindenkinek, le kéne jönni az elefántcsont toronyból!

 

A nagyobb baj:
A fenti megfogalmazás nem más mint burkolt, szép papírba csomagolt „menj a francba, ha öreg vagy!"
És itt az öregség nagyon relatív fogalom, mert én is 43 évesen megkaptam már, hogy „nagyapóval nem állok szóba, menj a föld alá!" És mindezt egy 28 évestől.
Számomra kicsit olyan ez, mint a buzikhoz való hozzáállása az embereknek: „Nem érdekel, hogy meleg, csak az én fiamat (vagy családomat) hagyja békén!" vagy „Én nem ítélem el a melegeket, ha a négy fal között csinálják, akkor joguk van hozzá. De ne kérkedjenek vele, ne mutassák ki az utcán vagy közösségben, hogy szeretik egymást, mert az már ízléstelen!"
Mint, ha nem volnánk a közösség, az emberiség teljes értékű tagjai!
Mint, ha hat idősebbek (nem a kor számít, hanem a korkülönbség) nem volnának a meleg társadalom tagjai!

 

„Semmi bajom, ha egy öreg megnéz, de hagyjon békén, ne is szóljon vagy írjon nekem, fúj de undorító!"
Igen meg van mindenkinek az ideálja, a szexuálisan vonzó fiúról, pasiról a képe (fejében) és ez nagyon jó. De miért is utasítjuk el, ha a fejünkben lévő kép és aki megszólít minket nem egyezik? Miért is utasítjuk el, ha a kora nem egyezik az általunk érzelmileg elhatározottól?
Miért nem adjuk meg a lehetőséget annak, hogy ne az előítéletek döntsenek, hanem úgy dönthessünk, hogy megismerjük a másik embert (embereket)?

 

És még egy kis szösszenet:
Marha nagy tahóságnak tartom, hogy életkor vagy más emberi, fizikai tulajdonságok miatt eleve eltiltja valaki a másik embert a levélírástól vagy ha mégis ír a nem kívánt rétegből valaki, akkor el van hajtva, mint a nem kívánt magzat!
És ha az illető bármilyen értelmes és szép mondatokat ír magáról a profiljába, sajna a fenti vagy hasonló kijelentés pont az ellenkezőjére fordítja.

 

Megjegyzés:
14 életév a beleegyezési korhatár.
A pedofília fogalma ugyan létezik, de hazánkban nem ezt büntetik.
És az se nem jogilag, se nem erkölcsileg és semmilyen módon nem elítélendő, ha valaki egy nálánál fiatalabb fiút szeret.
És miért genyózunk egymással? És így szeretnénk, hogy a társadalom elfogadjon minket? Miközben egymást is utáljuk, mert  nem olyan, mint...., mert különbözönk egymástól!
Ha többet szeretne erről tudni valaki, akkor legyen szíves elolvasni a jogszabályokat és a cikkeket a kutatas.gay.hu oldalon.

 

Hát sokan vagyunk úgy, hogy egy fiú vagy pasi megtetszik nekünk. És ,még van merszünk meg is ismerkedni vele. De ha vonzalmunk több a barátságnál, akkor miként lehetünk biztosak abban, hogy bi' vagy homo' a barátunk, mielőtt lesmároljuk, megdugjuk, belerongyolunk az életébe és az érzelmeibe és esetleg életre szóló kárt okozunk neki?

 

Akkor egy élő példa:

 

A problémás srác és kérdés:

Van egy barátom, nem homoszexuálisként ismertem meg és nem fiúhajkurászás közben, más ügyből kifolyólag. De tudja, hogy homoszexuális vagyok és néhány mondatban erről is beszélgettünk.

Ő most 15 éves és gyanakszom, hogy minimum biszexuális, de erős a gyanúm, hogy homo vagy „homobi". Mind ez nagyon erős megérzés és nem bizonyosság, mert nem találtam rá egyértelmű bizonyítékot.
És itt az első kérdés: Miként lehetek bizonyos benne, hogy egy srác, fiú, pasi homoszexualitás, csak titkolja vagy megpróbálja hárítani, elnyomni? -Mert nem akarok bele rongyolni az életébe, az elméletemmel, miszerint Ő homo' vagy bi', ha nem vagyok 100%-osan biztos benne. Nem akarom bajt okozni neki, akár pszichés problémát is!-

Ha pedig bizonyos lennék benne, akkor miként tudnám segíteni, hogy mihamarabb felvállalja?
Mert úgy érzem, hogy pont azon az úton jár, mint én 10-20 éves korom között.

 

Elgurult a dilibogyóm!

Hát megnéztem a frissen regisztráltakat, bár nem szoktam, de most a fotó nélküliek profilját tekintettem meg. És legnagyobb meglepetésemre és egyben felháborodásomra a profilban sem írnak magukról.
Nincsen fotó, sem szöveg, csak az életrajzi adatok vannak kitöltve!

Az ilyen regisztrációnak mi az értelme?

-Csak megjegyzés szinten: :-)) Páran úgy érezhetik, hogy túl egyszerűen írok fontos dolgokról. Mentségemre szóljon, hogy nem vagyok regény író vagy pszihomókus vagy filozófus. Én csak egy egyszerű gondolkodó ember vagyok, akinek néha feltűnnek események vagy dolgok és azokról leírom a véleményemet.-

Volt egy aranyos fiú barátom vagyis... Szóval én nagyon szerettem volna vele ismerkedni, mert nagyon vonzott testileg, lelkileg. Nagyon szimpatikus volt a gondolkodása. Tehát mondhatni bele zúgtam.
De sajnos Ő nagyon félénk és bizalmatlan volt (nem csak velem).

Az egyik ismerősöm azt mondta, hogy „beszélgess vele sokat, mindenről ami érdekli és ha érzed, hogy fél, akkor nyugtasd meg, mert így még az esélye sincs meg, hogy kapcsolat alakuljon ki köztetek”.
És ez igaz volt vagyis beteljesedett, nem lett kapcsolat.

Sokak számára talán sekélyes ez a téma. De valóban probléma a „kígyó a farkába harap” vagy a „csuka fogta róka esete”.

-A bizalmatlanságot, félelmet a rendszeres találkozás és nyílt beszélgetés oldja fel.
-Viszont a bizalmatlanság és a félelem miatt a két ember keveset és ritkán találkozik, minden alkalommal szinte minden elölről kezdődik (újra csak az ismerkedés első lépcsőfoka előtt állnak) vagyis a második tali témájáról beszélgetnek és bizonygatják, hogy nem bántják egymást.
-Többet kéne találkozniuk, hogy jobban megismerhessék egymást, de mint imént írtam keveset találkoznak.
-A félelem nem szűnik! Egyre kevesebb a tali és a végén elmaradnak.
-Vége lesz egy szerelmes kapcsolatnak mielőtt elkezdődött volna.

Mi a megoldás?
Bármennyire is félünk, félsz és remegnek a lábaid, akkor is el kel menni és találkozni és ha remeg a hangod, akkor is beszélgetni és minél többször, minél sűrűbben találkozni a másik emberrel, mert csak akkor omlik le a félelem benned és csak akkor deríthetitek ki, hogy van közös jövőtök vagy sem.
Ha a félelem miatt maradtok el egymástól, az azt jelenti, hogy feladtátok vagyis valamelyikőtök feladta mielőtt történhetett volna valami, kiderülhetett volna valami.

Az én barátom így tett velem szemben és soha nem tudta meg, hogy mit érez vagy nem érez velem szemben. Dezertált! Így mindketten egy élménnyel vagy akár egy szerelemmel szegényebbek vagyunk.