FALAK
Sziasztok, ez egy nem mindennapi bejegyzés lenne, hiszen most elmesélem, miért vagyok ott ahol.
16 éves vagyok és még sose volt kapcsolatom se lánnyal se fiúval, ennek több oka is van.
Az egyik, hogy habár a fiúk iránt többet érzek, az, hogy az emberek egy lány mellett látnának arra kéztet, hogy ne tudjak dönteni.
Ha a szívemre hallgatok, a fiúkat választanám, ha arra, hogy mások hogy fogadnak el, akkor a lányokat.
Persze ez még semmit nem zár ki, na de ami ezután következik.
Elég sok zátonyra futott "kapcsolaton" vagyok már túl. Ja, hogy azt írtam, hogy még nem volt kapcsim ? Ez igaz.
Ezek a kapcsolatok nem voltak többek, internetes ismertségnél.
Minden fiúnak, aki azthitte, hogy szeretem azt kellett mondanom, hogy legyünk barátok, én nem állok készen egy kapcsolatra.
E üzenet láttán, láttam őket összeomlani, fenyegető és utáló szövegeket írtak nekem, de a legszörnyűbb az volt, hogy ezt én tettem velük.
Azzal, hogy szerelmüket elutasítottam összetört bennük valami, bennem pedig elkezdett épülni. Minden egyes ilyen eset után, mintha egy falat húztak volna a szívem köré. Idővel ez egy várra változott, egy várrá amit egy ember nem képes lebontani, ha valamit sokan építenek, sok ember kell az elpusztításához. A napokban érkezett egy srác, olyan amilyenről mindig is álmodtam. Mikor elkezdtünk beszélgetni, valami furcsát vettem észre.
Mintha a falaimat ostromolná, kisebb-nagyobb sikerrel. A szívem arra késztetett, most az ismerkedésünk elején szögezzen le, hogy ebből barátság lehet csak. MEGÉRTETTE. Megértette és örült, hogy barátkozunk. Ekkor egy fal leomlott. Talán egy nap képes leszek újra szeretni, ha az összes falam lebontják az ilyen emberek.
- Szia!
Anyám is pont így van az élettel és az ismerkedéssel, pedig ő már hatvanon túl van.
Nem tud helyesen írni, s személyes sértésnek érzi, hogy mindig mindenki félreérti. Beszélni remekül tud, de ha kapnál tőle egy sms-t vagy egy e-mailt, rögtön fölhívnád, ha ismernéd, vagy sohasem, mert nem szeretnéd megismerni...
Szerintem van még időd ismerkedni 16 évesen, de pont itt az ideje, hogy elkezdd a kifejezésmódodat gyakorolni, különben soha nem fog sikerülni az ismerkedés, vagy csak azokkal, akikkel nem szeretnéd.
Én 20 évesen kezdtem ismerkedni, meg is volt az eredmény! Ha érdekel, milyen, írj nyugodtan! ;-) - Tudod haver ( mármint a blog írója )
Amiket leírsz mind mind magad kelted életre, aminek nincs más oka mint az online világ. biztosra veszem, hogy van közel 5 darab társkereső oldalon profilod és facebookon is legalább kettő.
Manapság ez a trend. online ábrándozás, hazudozás. Senki, de senki nem hajlandó a korrekt ismerkedésre. Én több mint kettő éve próbálkozok, minden esetben eredményteleneül.
A történet ott bukik be, hogy a korrektség fogalma rég ki halt, a te generációd egy szarok bele facebook függő apa és anya neveli ( azaz nem neveli, hanem pont leszarja mi van a gyerekével ) nem tanítanak meg benneteket sem őszintének, sem megbízhatónak lenni. Ez a réteg ( 70% ) kibukik az iskolából, soha semmit nem csinál de követel, pénzt új ruhát, telefont, internetet.
Ez tükröződik akkor is amikor már egy társkeresőn azz a választ kapom " komoly kapcsolatot keresek " Annyi fogalma nincs szerencsétlennek, hogy a kapcsolat az nem egy kész állapot. Egy laza haverság veheti kezdetét és alakul valamivé.
A brazil filmekből megtanultátok a dráma jeleneteket, hisztit és hogy full bele a készbe és gazdagságba. Eddig soha nem találkoztam olyan taggal aki ha rámírt és képet kértem tőle, azután válaszolt volna. Mindenki lepattan mert beéri egy net előtti faszveréssel.
A másik pedig, hogy nem létező álom modellekre vadásztok ( mert még nem láttátok Justin Biebert smink és profi megvilágítás nélkül ) egy rendesen ragyás, drogtól alkoholtól sztécsúszott arcu pasi.
Köztetek is a többség szerkesztett fotókkal áll fel, mintha bárki is elhinné, hogy nincs bőrólus az arcotokon :D :D
Egy szó mint száz semmilyen szinten nem nőtt fel ez a generáció az emberekkel történő kapcsolttartásra.
Az, pedig, hogy a köz miképp vélelmezi, hogy te kivel milyen kapcsolatot tartasz fent, egy nem létező probléma. aki tud kultúráltan élni arról soha senki nem mondja meg, hogy meleg e vagy sem. a nyilvánosság csak az extra sztreccs ruhás, nyávogva beszélő ratyikákat fenyegeti, akik úton útfélen kimutatják erős feltünőségi mániával társítva, hogy meg tudják szégyeníteni a melegeket. Engem valamiért még sosem ért semmi negatív hatás a másságom miatt.
Persze nem ribancként ( olcsó escort) és nem is kitartott, vagy épp "aaaaanyaaaa apaaaa eltart" szedett szemöldökű véglényként élem a napjaim.
Szóval ha önmagad maradsz akkor minden gátlásod tovaszáll.
Szerző: Névtelen 2770 Days Ago
Szerző: 
