+Ez egy kitalált történet+ 

-Egy éve, hogy ebbe a városba költöztünk, de nem találom itt a helyem, mindig is tudtam, hogy egyaránt vonz fiú-lány, de azt sosem tudtam ki vagyok. Az iskola folyosóin némán suhanó diák, vagy  magányosan a tumbli boyokat leső srác, ez mind én lennék ? Nem tudom, és ez az ami megrémít. Sokszor előfordul, hogy nem tudom elkülöníteni az álmot a valóságtól, és ebből elég vicces szituációk szoktak következni. Vagyis, másoknak vicces...számomra elég gáz. Főleg, ha Ő is látja...hogy ki? Ő, aki miatt néha még lélegezni is elfelejt az ember, Ő aki bárhova megy magára vonz minden tekintetet. Ő Márk. Életem egyetlen jó pontja, hogy vele járhatok egy suliba, tavaly majdnem megbukott matekból, de a tanár túlságosan belé volt esve ahhoz, hogy megbuktassa, így végül átment. Rajtam is átmehetne khm......várjunk mi? - Szóltam magamhoz az iskola folyosóján. Kíííííínos, mormogtam és hihetetlen gyorsasággal tovább álltam.  

Este 10:07 

CSÖRRRRR!!! - csörren meg a telefonom, olyan hangosan hogy majdnem kiugrottam az ágyból. Felveszem és beleszólok: 

-Igen? -mindezt enyhe " ki a f@szom vagy este 10-kor " hanglejtéssel. 

-Tobi, hallod jössz holnap a házibuliba? 

-Réka? -kérdeztem a telefon túloldalán megszólaló női hangtól. 

-Nem, a google fordító....ki más lennék Tobi! 

-Új számod van?  

-Nem, csak Rebi telefonjáról hívtalak, na jössz?  

-Úgy ismersz te, mint egy buliban magát részegre ivó, és mindenkivel kavaró típus? 

-Jajj Tobi, gyere már, lassan 17 vagy, és még egy normálisat sem buliztál, így akarsz meghalni? Apropó az összes jó csaj ott lesz, még sosem volt barátnőd, ez most egy jó alkalom! 

-Öhm, hehe, igen-igen. -dünnyögtem, hiszen senkit nem avattam még be a másságomba. 

-Na akkor jössz Márk bulijába vagy sem ?  

-"Leejtettem a telefont" . M-m-márk bulija? 

-Nem tudtad? Az év legnagyobb bulijának mondják, és most lesz esélyünk részt venni rajta! 

-Ott tali ! -vágtam rá, mint aki megtagadta eddigi önmagát. 

-Remek! Ott tali, na puszi! 

Mi a jó istent csináltam....basszus, még egy normális buliszerkóm sincs, minden ruhám tiszta konszolidált. Nincs más megoldás, irány vásárolni! Úgy ahogy volt, este lassan fél 11-kor fogtam magam, és elindultam abban reménykedve, hogy még nincs minden zárva. Röpke 3 órás nézelődés után az egyik hajnalig nyitva tartó party és bulikellék boltban bevásároltam mindent, amivel az otthoni ruháim feldobhatom. 

A buli napja 

Lassan este 8, mingyárt indulok életem első, és talán legjobbnak igérkező bulijába! Még mindig nehezen fogom fel, hogy igent mondtam, de már késő mert a ruha rajtam, és Réka pasija a ház előtt áll a kocsival rám várba. 

-Hali Balu! 

-Felkészültél Tobi ?  

-Fogjuk rá. 

-AKKOR NYOMJUK ! -ordította, majd benyomta a rádión a max hangerőt és megindultunk Márkékhoz. 

Az ajtójuk előtt állva hirtelen beparáztam, de nem tartott sokáig, ugyanis Réka finoman belökött az ajtón. Neadjisten éppen Márknak estem.  

-Ööööö, izé, bocsi ! 

-Semmi baj, nem te vagy az első aki belém esett! -kacsintott 

Én ettől a mondattól rákvörös lettem, majd szinte elélvezés közeli állapotba kerültem. De nem tartott sokáig, mert a csajok már rángattak is táncolni. Eltáncolgattunk ott éjfélig, majd Márk félmeztelenre vetkőzött és úgy nyomta tovább. Mit ne mondjak, enyhén felállt a szerszám, ezért a feltűnést kerülve igyekeztem a mosdóba, hogy elrejtsem azt. Az emeleten voltam, mikor leesett, hogy azt sem tudom, hol a mosdó, így a hozzám legközelebbi szobába nyitottam be. Megelepetésemre ez pont Márk szobája volt, de ahelyett hogy kimentem volna, valami arra késztetett, hogy maradjak. Így is tettem, elkezdtem nézni az érmeit, serlegeit, gyerekkori képeit, mikor egy hang szólalt meg mögülem: 

-Aranyos voltam?  

Hátra néztem, és Márk állt ott, hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, így csak annyit nyögtem, hogy: 

-Öhm, bocsi, azt hittem ez a mosdó ! -eközben végig a tökéletes testét bámultam, még mindig álló szerszámmal. 

Márk szeme a nadrágomra vetült, és a következő mondatától szinte megállt a szívem. Azt mondta: