Balázs megkérdezte tőlem:
Szeretsz?

Miért kérdezed?

Ne kérdéssel válaszolj, hanem mond meg!

Nem értelek!

Csak azt szeretném tudni, hogy szeretsz vagy utálsz vagy....?

Mit szeretnél tudni?
Azt, hogy amikor látom a farmernadrágban a fenekedet, akkor nem férek el a nadrágomban és nedves lesz az alsóm?
Azt szeretnéd hallani, hogy komisz, de olykor kisfiús a mosolyod, mellyel elbűvölsz?
Azt szeretnéd tudni, hogy csodállak amikor zuhanyzol és a víz alápereg a bőrödön és a gőz lágy vonalakban rajzolja ki a tested íveit?
Mondjam, hogy imádom az illatodat, imádom a bőröd szagát, de imádom a ha az orrommal lábad között járok?
Mondjam, hogy imádom a gyermekies lelkesedésedet, csodálom a néha bölcseket megszégyenítő gondolkodásodat és a naivitásodat?
Mondjam el, hogy amikor egyedül vagyok akkor nyüszítek a hiányodtól?
Hallani akarod, hogy büszkén mutogatnálak mindenkinek és kézen fogva sétálnék veled a Dunánál?
Kíváncsi vagy, hogy a moziban szeretnék veled nyikorogva pattogatott kukoricát majszolni, miközben szorítom a kezedet és a sötét jeleneteknél megcsókolni vagy a nyakadba lehelni egy édes puszit?
Ne kérdezz!

Csak mond halkan, hogy szeretsz, miközben a szemed csillogva rám néz és huncut mosoly fut végig az arcodon. És akkor én csak annyit mondok halkan, hogy szeretlek, megfogom a kezedet és mindent érezni fogsz.
Ígérem, hogy én sem kérdezem meg, hogy "szeretsz engem".