Én hosszú idők óta mondom (és nem tanítom) barátaimnak, munkatársaimnak, hogy boldogságot, szeretetet csak úgy kapni nem lehet. Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy én adok figyelmet, én adok szeretetet, szenvedélyt vagyis egy szóval én adok a barátaimnak, munkatársaimnak, ismerőseimnek feltétel nélkül.

De hát, ha csak Te adsz, akkor mit kapsz?

Ha én rámosolygok egy emberre, mosolygok az emberekre, akkor az emberek visszamosolyognak. Ha tisztelettel bánok az emberekkel, akkor tiszteletet fogok kapni az emberektől. És ha szeretettel fordulok az emberek felé, akkor Ők szeretettel fognak felém fordulni. És ez így van a felszínes vagy mindennapi kapcsolatokban és a szerelemben is.

Talán legjobban a tiszta szerelemmel tudnám legjobban megvilágítani: A szerelem két ember közötti energia áramlás. Ha én szerelmes vagyok, akkor feltétel nélkül energiát adok át a kedvesemnek (szavakban, tetteimben, érintéssel, öleléssel, csókkal, szexszel), oda figyelek rá és figyelem az igényeit és ennek megfelelően segítem az életét. -Önmagában már ez is csodálatos érzés, de itt nincs vége.-

Mit kapok?

Ha Ő szeret engem akkor hasonlóan cselekszik, mint én. És a két ember közötti energia áramlás, a szeretet átadás erősíti egymást, mígnem egy ragyogássá alakul és kiteljesedik a szerelem, a szeretet lényege.

Tehát akkor kapok többet, ha elveszek, követelek vagy akkor ha úgy szeretek, hogy adok?

Van aki tudja, hogy mi is az a szerelem?

Találkozol egy emberrel és bevillan az arca az agyadba, a szemedet oda vonzza. Ha beszélni is tudsz vele, akkor az a csúcs és közben átható vagy félénk tekinteteddel végig pásztázod a testét, megnézed egyben és részleteiben. Elképzeled meztelenül a mellét, a combjait, a fenekét.
És napokig vagy hetekig vágysz rá, hogy megfoghasd a kezét, megsimogathasd az arcát, megpuszilhasd vagy akár átölelhesd és közben finoman megfogd a fenekét.
Esténként, ha rá gondolsz, akkor farkad felébred és kidüllesztett mellel tör előre, miközben a bőr majdnem elszakad és nyirkos lesz a feje!
Reggel félálomban a testét látod, a kezed nyújtod felé és aztán csalódottan mész a konyhába kávét inni!

Ez lenne a szerelem, hiszen ez szexualitás!
Vagy mégsem. Nem mert nem csak ez jár az agyadban. Hiszen ott lopózik minden nap az együtt töltött idő kívánsága.
„Hű, ha most itt lenne és Ő is látná ezt...”
„Vajon, ha ezt főzném neki is, akkor szeretné, ízlene neki?”
„Jó volna hétvégére leugrani a Balcsira. Milyen programot kéne szervezni, amit Ő is szeretne?”
„Vajon jól van most, nincs baja vagy nem bántja semmi?”

Nos, hát igen!
Vágy, szenvedély: Vágyni, hogy vele legyél, vágyni az érintésére és ezt tiszta és őrült szenvedéllyel.
Intimitás: Szexben és minden másban, melyet együtt csináltok, csinálnátok, melyet csak ti tudok egymásról vagy a négy fal közötti események.
Gondoskodás: Figyelni, óvni, kedve szerinti ételeket főzni vagy megteremteni az együttlét hátterét úgy, hogy az Ő igényeinek megfeleljen. Ha baja van, segíteni neki.
Ezek a szerelem jegyei és bizony fentebb már le is írtam ugyanezeket.

Akkor mi is a szerelem?
Igen első alkalommal, egy vizuális becsapódás az agyba, aztán a szavak, az illat hat ránk. És igaz, hogy a szexuális vágy ébred fel a férfiakban hamarabb.
Ezt követi az intellektuális vonzalom, a szellem vonzalma. „Milyen sokat tud!” „Milyen szépen beszél!”
És aztán eljön a pillanat amikor gondoskodni is szeretnénk a kedvesről, védjük, óvjuk. Ha beteg, akkor megtiltjuk, hogy kimozduljon otthonról, inkább lemondunk a randiról.