-Csak megjegyzés szinten: :-)) Páran úgy érezhetik, hogy túl egyszerűen írok fontos dolgokról. Mentségemre szóljon, hogy nem vagyok regény író vagy pszihomókus vagy filozófus. Én csak egy egyszerű gondolkodó ember vagyok, akinek néha feltűnnek események vagy dolgok és azokról leírom a véleményemet.-

Volt egy aranyos fiú barátom vagyis... Szóval én nagyon szerettem volna vele ismerkedni, mert nagyon vonzott testileg, lelkileg. Nagyon szimpatikus volt a gondolkodása. Tehát mondhatni bele zúgtam.
De sajnos Ő nagyon félénk és bizalmatlan volt (nem csak velem).

Az egyik ismerősöm azt mondta, hogy „beszélgess vele sokat, mindenről ami érdekli és ha érzed, hogy fél, akkor nyugtasd meg, mert így még az esélye sincs meg, hogy kapcsolat alakuljon ki köztetek”.
És ez igaz volt vagyis beteljesedett, nem lett kapcsolat.

Sokak számára talán sekélyes ez a téma. De valóban probléma a „kígyó a farkába harap” vagy a „csuka fogta róka esete”.

-A bizalmatlanságot, félelmet a rendszeres találkozás és nyílt beszélgetés oldja fel.
-Viszont a bizalmatlanság és a félelem miatt a két ember keveset és ritkán találkozik, minden alkalommal szinte minden elölről kezdődik (újra csak az ismerkedés első lépcsőfoka előtt állnak) vagyis a második tali témájáról beszélgetnek és bizonygatják, hogy nem bántják egymást.
-Többet kéne találkozniuk, hogy jobban megismerhessék egymást, de mint imént írtam keveset találkoznak.
-A félelem nem szűnik! Egyre kevesebb a tali és a végén elmaradnak.
-Vége lesz egy szerelmes kapcsolatnak mielőtt elkezdődött volna.

Mi a megoldás?
Bármennyire is félünk, félsz és remegnek a lábaid, akkor is el kel menni és találkozni és ha remeg a hangod, akkor is beszélgetni és minél többször, minél sűrűbben találkozni a másik emberrel, mert csak akkor omlik le a félelem benned és csak akkor deríthetitek ki, hogy van közös jövőtök vagy sem.
Ha a félelem miatt maradtok el egymástól, az azt jelenti, hogy feladtátok vagyis valamelyikőtök feladta mielőtt történhetett volna valami, kiderülhetett volna valami.

Az én barátom így tett velem szemben és soha nem tudta meg, hogy mit érez vagy nem érez velem szemben. Dezertált! Így mindketten egy élménnyel vagy akár egy szerelemmel szegényebbek vagyunk.

14.

Már az idejét sem tudom, hisz olyan régen esett meg, hogy a törvényhozók a 14. életévet határozták meg ama bizonyos korhatárnak, mely szerint minden oké.

Átlagos szerelem, első látásra. Szokásos udvarlás, séták, romantika. És elcsattan ez első szerelmes csók. És nemsokára lopva a takaró alatt kötnek ki, egymást ölelve, imádva.
Igaz egyikőjük 15, a másik 25 éves.

Minden a szabályok szerint működik és két szerelmes nyugodtan élheti az életét.
Vagy nem?

Hogy is van ez?
A 18 alatti fiúk szülei bedühödnek és mennek a rendőrségre, mert meg kell védeniük az ártatlan gyermeket a gonosz megrontótól!
Rendőrség letartóztatja a 25 évest és meghurcolja.
Házkutatás, megalázás, a magán élet és magán titok sárba tiprása, fogda, előzetes és bírói ítélkezés. „Bűnös!”
Miben is?
Milyen jogszabályt sértett meg? Mert él, mert érez és szerelmes? Ez a bűne?

És a szülők ártatlanok? Igaz csak védik gyermeküket és amit csinálnak az ostobaság és gyűlölet.
De ezt a bűnt nem büntetik.

Ez a kis életkép kitalált, de sajnos nem alap nélküli, pár hasonlóról tudok.

Félelem, zárkózottság, nemtörődömség, lustaság?

Szinte mindegy, hogy mi okozza, az információ hiányát, az eredmény ugyan az lesz.

Egy fiúval próbáltam megismerkedni közelebbről. Az érzésem az volt (ma is az), hogy bár nem vallotta be nekem (talán az a baj, hogy magának sem), de pozitív érzelmeket érzett irántam.
De igazából sehogy sem tudtam a közelébe kerülni. Találkoztam vele rendszeresen, beszélgettünk is, de valahogy a beszélgetések felületesek maradtak.
Zárkózottsága miatt a mai napig nem tudtam meg, hogy mit szeret csinálni a szabad idejében, mi a hobbija, mit szeret enni....
Szóval nem sokat tudtam meg róla, így beszélgetni sem tudtam vele. Mivel nem tudtam beszélgetni vele, így semmire sem jutottunk.

Félelem, zárkózottság, nemtörődömség, lustaság okozza a szótlanságot, az eredmény szempontjából mindegy!
Ha nem kapunk a másik emberről információt, akkor nem tudunk beszélgetni. Ha nem tudunk beszélgetni, akkor nem tudunk ismerkedni. Ha nem tudunk ismerkedni, akkor nem lesz soha semmilyen kapcsolat két ember között. Esély sincs rá, hogy kialakulhasson egy szerelem, szeretet, barátság.

Van aki tudja, hogy mi is az a szerelem?

Találkozol egy emberrel és bevillan az arca az agyadba, a szemedet oda vonzza. Ha beszélni is tudsz vele, akkor az a csúcs és közben átható vagy félénk tekinteteddel végig pásztázod a testét, megnézed egyben és részleteiben. Elképzeled meztelenül a mellét, a combjait, a fenekét.
És napokig vagy hetekig vágysz rá, hogy megfoghasd a kezét, megsimogathasd az arcát, megpuszilhasd vagy akár átölelhesd és közben finoman megfogd a fenekét.
Esténként, ha rá gondolsz, akkor farkad felébred és kidüllesztett mellel tör előre, miközben a bőr majdnem elszakad és nyirkos lesz a feje!
Reggel félálomban a testét látod, a kezed nyújtod felé és aztán csalódottan mész a konyhába kávét inni!

Ez lenne a szerelem, hiszen ez szexualitás!
Vagy mégsem. Nem mert nem csak ez jár az agyadban. Hiszen ott lopózik minden nap az együtt töltött idő kívánsága.
„Hű, ha most itt lenne és Ő is látná ezt...”
„Vajon, ha ezt főzném neki is, akkor szeretné, ízlene neki?”
„Jó volna hétvégére leugrani a Balcsira. Milyen programot kéne szervezni, amit Ő is szeretne?”
„Vajon jól van most, nincs baja vagy nem bántja semmi?”

Nos, hát igen!
Vágy, szenvedély: Vágyni, hogy vele legyél, vágyni az érintésére és ezt tiszta és őrült szenvedéllyel.
Intimitás: Szexben és minden másban, melyet együtt csináltok, csinálnátok, melyet csak ti tudok egymásról vagy a négy fal közötti események.
Gondoskodás: Figyelni, óvni, kedve szerinti ételeket főzni vagy megteremteni az együttlét hátterét úgy, hogy az Ő igényeinek megfeleljen. Ha baja van, segíteni neki.
Ezek a szerelem jegyei és bizony fentebb már le is írtam ugyanezeket.

Akkor mi is a szerelem?
Igen első alkalommal, egy vizuális becsapódás az agyba, aztán a szavak, az illat hat ránk. És igaz, hogy a szexuális vágy ébred fel a férfiakban hamarabb.
Ezt követi az intellektuális vonzalom, a szellem vonzalma. „Milyen sokat tud!” „Milyen szépen beszél!”
És aztán eljön a pillanat amikor gondoskodni is szeretnénk a kedvesről, védjük, óvjuk. Ha beteg, akkor megtiltjuk, hogy kimozduljon otthonról, inkább lemondunk a randiról.

Sok emberrel vitáztam már, hogy fontos vagy nem a bemutatkozás egy fórumon vagy társkeresőben.

Szerintem nagyon fontos a részletes bemutatkozás, a fotó elhelyezése.
Miért?
Legyen társkereső, hobbi vagy álláskereső, céges börze amire regisztrál valaki, manapság megfigyelhető, hogy nem ír vagy csak keveset ír magáról az illető.
„Felesleges írnom itt, mert úgy sem ez számít, írjatok levelet és aztán írok és ismizünk.”
-Az a baj ezzel, hogy sok esetben levélben sem kaptam több információt, csak felületes dumálás lett a vége.-

Miért van ez?
Az az érzés alakult ki bennem (mire gondolhatnék másra), hogy az emberek nagy része nem tud bemutatkozni. Nem tud 8-10 mondatot írni magáról vagy csak felületes közhelyeket présel ki „tollából”.
Ennek sok oka lehet. Egyik az internet, mely lehetővé tette a gyors és egyben elsekélyedett, felületes csevegést (chat szintű kommunikáció). Baj ezzel az, hogy úgy látszik ebből a szemszögből, hogy a kapcsolatok és az érzelmek is elsekélyedtek.

Véleményem szerint a fórumok (társkeresésre is szolgálók) és a társkeresők kizárólag az első egy-két levélváltást szolgálják az ismerkedés folyamatában, úgyszintén az internet többi eszközének is ez a szerepe. Ezt követően a személyes ismerkedésé a terep.
Viszont az ismerkedés megkezdéséhez elengedhetetlen a figyelem felkeltése. Ezt kizárólag csak fotóval és magunkat tükröző bemutatkozó szöveggel érhetjük el.
A profilok olvasói, a profil gazdáját az ott látottak, olvasottak alapján ítélik meg.
Egy üres vagy semmitmondó profil mit sugall?

Úgy érzem, hogy az emberek folyamatos félelemben, szégyenben élnek.

Tehetetlen düh marja a lelküket. És számos gáttal (skatulyák, konvenciók, téveszmék, környezeti hatások) vannak körbevéve.

Szégyelljük a vágyainkat. Önvádat zúdítunk a fejünkre a gondolataink, kívánásaink miatt. És önkorlátok közzé szorítjuk magunkat, mert nem tartjuk erkölcsösnek, társadalmilag elfogadottnak, sőt betegesnek hisszük a természetes igényeinket vagy magunkkal hozott igényeinket. Inkább választjuk a környezetünk által mutatott és kitaposott ösvényt, melyet ők is elődjeiktől kaptak, mint magunknak taposnánk utat.

Csak egy kis példa:

Attila jól érzi magát Jánossal. Attilának jól esnek János szavai, becézései. Attila szinte elolvad amikor János néhány pillanatra a tenyerébe veszi a kezét és a másik kezével megsimítja az ujjait.

János szerelmet vall Attilának.

Attila nem küldi el a francba, de arra hivatkozik, hogy hetero és ezt követően barátságot ajánl fel. És továbbra is élvezi János szavait, leveleit, kedvességét és a kezét is engedi megsimogatni.

Szülői, egyházi iskolai környezete az életében példaként a nőkkel való szerelmet, házasságot és családalapítást vetítette kitaposott ösvényként.

Nem az első eset volt melyet láttam! És sajnos van olyan fiatal ember, aki mai napig ne tudott magával és a világgal egyességre jutni.

Itt is igaz, hogy káros lehet a skatulya! Hiszen azt tanítjuk a mai napig, hogy vannak a heteroszexuálisok, a biszexuálisok és a homoszexuálisok. Miközben egyre több olyan ember van, akik a skatulyák miatt nem értik, hogy mi történik velük. „Hiszen én.... vagyok! Akkor most ez mi?” Attila sem érti!

Persze amit leírtam nem csak a szerelem területére vonatkoznak, hanem az élet egészére.

Én hosszú idők óta mondom (és nem tanítom) barátaimnak, munkatársaimnak, hogy boldogságot, szeretetet csak úgy kapni nem lehet. Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy én adok figyelmet, én adok szeretetet, szenvedélyt vagyis egy szóval én adok a barátaimnak, munkatársaimnak, ismerőseimnek feltétel nélkül.

De hát, ha csak Te adsz, akkor mit kapsz?

Ha én rámosolygok egy emberre, mosolygok az emberekre, akkor az emberek visszamosolyognak. Ha tisztelettel bánok az emberekkel, akkor tiszteletet fogok kapni az emberektől. És ha szeretettel fordulok az emberek felé, akkor Ők szeretettel fognak felém fordulni. És ez így van a felszínes vagy mindennapi kapcsolatokban és a szerelemben is.

Talán legjobban a tiszta szerelemmel tudnám legjobban megvilágítani: A szerelem két ember közötti energia áramlás. Ha én szerelmes vagyok, akkor feltétel nélkül energiát adok át a kedvesemnek (szavakban, tetteimben, érintéssel, öleléssel, csókkal, szexszel), oda figyelek rá és figyelem az igényeit és ennek megfelelően segítem az életét. -Önmagában már ez is csodálatos érzés, de itt nincs vége.-

Mit kapok?

Ha Ő szeret engem akkor hasonlóan cselekszik, mint én. És a két ember közötti energia áramlás, a szeretet átadás erősíti egymást, mígnem egy ragyogássá alakul és kiteljesedik a szerelem, a szeretet lényege.

Tehát akkor kapok többet, ha elveszek, követelek vagy akkor ha úgy szeretek, hogy adok?