Links Contact Us About us Privacy Terms FAQ Add feedback Invite a friend Bookmark English Hungarian
air fire water earth

 

Tags - szerelem
2009. June 11.2009. June 11.  0 comments  Ismerkedés,partnerkeresés

Délelőtt értem haza.Lacival beszéltünk a múlt héten és abban maradtunk,hogy bár a héten csak két nap érek rá találkozni fogunk.Sajnos nem tudott eljönni hozzánk,mert nem akart úgy járni,mint a múltkor,hogy elaludt amikor dolga lett volna az egyetemen és ez alkalommal ráadásul dolgoznia kellett menni.Manapság pedig bár még az egyetemről nem rúgják ki csak úgy egyszerűen az emberfiát,de a munkahelyekről egyre inkább.Ultimátumot adtam hát neki,hogyha a szobájukat a koleszban teljesen szabaddá tudja tenni (ergo rajtunk kívül nem lesz ott senki),akkor üsse kavics,most én megyek majd hozzá.Végül úgy alakult,hogy előbb végeztek a munkával,mint tervezték,fel is hívott,hogy jöhetek máris,ő szabad,ha akarom..Akartam.. :-) Hála a máv zrt.-nek nem sokkal sikerült előbb megérkeznem az előre fixen megbeszéltnél.Mikor a kolesz elé értem felcsörögtem neki,hogy itt vagyok és amikor lejött a szokásos módon üdvözöltük egymást (kézfogás,puszi,nagy-nagy ölelés).Rögtön azzal kezdte,hogy a szobatársa sajnos hamarosan érkezik és amint beléptünk a lenti kis abc-be már ott is volt a srác.Ó,gondoltam magamban..ugrott az együtt alvás,de még a meghitt négyszemközti beszélgetés esélye is.Némi bevásárlás után felmentünk a szobájukba és beszélgettünk hármasban.Mindenesetre Laci azért próbálta úgy intézni a dolgokat,hogy kettesben is tudjunk témázgatni.Kiderült,hogy a harmadik szobatársuk elköltözött,így az ő ágyán most egy fregoli terjeszkedett,amin Laci frissen mosott ruhái száradtak.Estefelé miután végre mindent meg tudtam osztani Lacival,ami a megismerkedésünk és az egymásba bonyolódásunk alatt felhalmozódott bennem,megjött a szobatársának a barátnője és diszkréten jelezték,hogy szeretnének egy kicsit együtt lenni.Én közben azon filóztam,hogy vajon melyik vonattal fogok hazamenni,mert Laci jelezte,hogy azért az furcsa lenne,ha az üres ágy dacára vele aludnék.Aztán egy hirtelen ötletétől vezérelve nekivágtunk a Városligetnek.Kezdett már hideg lenni,nem telt belé egy fél óra és annak ellenére,hogy jól felöltöztem fázni kezdtem.Némi gyaloglás után elérkeztünk a Vajdahunyad várához,közel a korcsolyapályához,ott ahol kacsák úszkálnak azon a részen,ahol a várat körülvevő kis árok egy tavacskává szélesedik és annak szélén van egy nagyon pici szigetecske.A parton vannak igen nehéz tömegű,egyszemélyes napágyak tömör fém vázzal és rászegelt fadeszkákkal kialakított ülőrésszel.Szűkösen hát,de leültünk ketten egy ilyenre.A jobb kezemmel átkaroltam Laci bal lábát és megfogtam a bal kezét.Ez így jó volt egy darabig,mert olyan volt a teste,mint egy kazán.Aztán Laci látva hogy tovább fázom levette a kabátját és kabátot cseréltünk.Így került rám az Ő bőr,rá pedig az én farmerkabátom.Ezzel is el voltam egy darabig,aztán jött a mozgásterápia.Játékból tanított néhány bunyós mozdulatsort (amatőr bokszoló volt valamikor) majd meg lettem kínozva néhány speciális fekvőtámasszal,amit együtt csinált velem.Rögtön nem fáztam és kitartott a testhő egy jó fél óráig talán.Közben mivel az árokban alig volt víz,a tavacskává szélesült részen is csak annyi,hogy a 2/3 részén a kacsáknak a begyéig sem ért,átmentünk száraz lábbal a kis szigetre.Körülbelül 100 lépéssel körbejártuk az egészet,közben meg Laci szedett az ott található néhány liliomból néhány szállal.Na így menjünk emberek közé,biztos nem fogják félreérteni - mondtam neki nevetve majd az árokban folytattuk tovább az utunkat egészen a korcsolyapályáig,amelynek oldalában egy kisebb emelkedő panorámát alakítottak ki,ahonnan jól lehetett látni az egész pályát.Egy darabig néztük a várat és az elénk táruló látványt és miközben átkaroltuk egymást a csillagok fénye vetült ránk.Hozzábújtam Lacihoz és kisvártatva,mikor megigazította rajtam a kabátja gallérját összeölelkeztünk néhány hosszú percre.Aztán felemelt én meg mondtam neki,hogy vigyázzon,mert kibököm a köldökét.. :-) Azt mondta,hogy mindig megnyugszik,amikor velem van és hogy mennyire jó is ez.Felvetette,hogy hétfőn eljönne hozzánk és utána néhány nappal megint,mert születésnapja lesz és velünk akarná megünnepelni.Meg is kérdeztem tőle,hogy a mostani két-,három hetenkénti sűrűségű találkozásaink után nem lesz e túl hirtelen egy hét alatt kétszer is látni egymást.Csak kibírjuk valahogy - válaszolta és kacsintott egyet.Kis idő múlva visszamentünk a koleszba.Úgy volt,hogy estére már lesz egy harmadik szobatársuk,így felcsillant a remény a megállapodás teljesítésére,de nem volt ott senki,csak az a srác,akit a barátnőjével kettesben hagytunk.Lacinak eszébe sem jutott viszont leszedni a fregolit az ágyról (nem is nagyon tudta volna hova tenni) ,így maradt az együtt alvás alternatívája.Kicsit még kimentünk lefekvés előtt a fürdőszobába ökörködni,csinált rólam egy csomó képet meg a tükörből lefotózta kettőnket együtt.Utána bevetettük magunkat az ágyba,megfogtam a kezét és a következő pillanatban egyszerre bújtunk egymáshoz úgy,hogy a létező legnagyobb felületen érjen össze a testünk.Megkérdeztem tőle halkan,hogy mi lesz,ha ezt a szobatársa meglátja,de egyikőnk sem mozdult/izgatta magát emiatt.Aztán a másik ágyról egyszer csak megszólalt a srác,hogy kapcsoljuk fel a villanyt,mert le akarja lőni a számítógépét majd miután megtettük felvetette,hogy betolhatna egy kis lágy zenét,mert az neki és nekünk kettőnknek is jó lesz..Lacival egymásra néztünk és elkapott a röhögés.Néhány perc múlva mély álomba szenderültünk.Laci ébredt aztán délelőtt fel elsőként,aztán pedig én,a szobatárs pedig,akit megkért rá,hogy ébressze fel ha kevés volna a mobilja hozzá,úgy aludt még,mint akit leütöttek.Mikor már ébredeztem és Laci túl volt nagyjából a reggeli dolgain,mellém ült az ágyra és elkezdte simogatni az arcomat.Nem akarództam felkelni igazából,titkon reméltem,hogy hátha visszajön és megismétli ezt a kellemes ébresztési módot.Szerencsére ez a tipp bejött.. :-) Aztán kis türelmet kért,kivett a hűtőből néhány dolgot és eltünt néhány percre,majd mikor újból nyílt az ajtó egy tálca szendviccsel állított be mosolyogva.Jól megreggeliztünk hát,közben a szobatárs is feltápászkodott és végül elkísértem a munkahelyére,ahol az egyik kapunál egy nagy ölelés keretében váltunk el egymástól.

Mikor tegnap hozzá tartottam;észleltem magamon a szexuális vágy egy enyhe megjelenési módját..Már itt volt az ideje,mert az escortos történetnek lehet már vagy két hónapja.Szerencsére még maximálisan kontroll alatt tartom és néhány pillanatra jelentkezett csak.Tudom,hogy mindössze négy hónap van a kritikus hat hónapig,de bízom a jövőben és a szükséges óvintézkedések is borítékolva vannak már,így vészhelyzet esetén csak az ollót kell lekapnom a szögröl..

Elgondolkodtam azon is,hogy mindaz,amit most megélek mennyire hiányzott az összes kapcsolatomból és hogy mennyire olyan sorrendben halad minden,mint ahogy anno még a keresgélés előtt azt megálmodtam/elképzeltem.Egy szó,mint száz,boldog vagyok.. :-)

 

 


2009. July 13.2009. July 13.  1 comments  Ismerkedés,partnerkeresés

Elérkezettnek látom az időt arra,hogy arról írjak milyen is az élet egy heteró sráccal miután már hónapok óta rendszeresen találkozunk egymással.

 

A kezdet kezdetén azt gondoltam (és még most is,nem érdekel,hogy mások szerint ez esetlegesen egy elavult valami),hogy az a normális dolog,hogy két ember,amikor találkoznak és kölcsönös szimpátia alakul ki közöttük,akkor nekilátnak megismerni egymást.Ezt nevezik köznapi nevén járásnak.Aztán jött a kopp,a világ látszólag ezt a dolgot már,mint idejét múlt,avitt dolgot hátrahagyta,különösen ha a leendő kapcsolatban mindkét fél férfi,akik nemükből adódóan tesztoszteron vezérelte vadállatok.Tovafoszlottak hát az andalogva elképzelt hónapok,a beszélgetésekkel átszőtt romantikus séták,a tapasztalataim szerint a járás nemhogy hónapokig még hetekig sem,általában néhány óráig(!) vagy 1-2 napig(!) tart.A volt barátaim közül egyedül Viktor volt az (becsületére legyen mondva,bár később kiderült,hogy az nemigen van neki..),aki két hétig kibírta,hogy ne másszon rám (igaz,akkor már csak azért is engedtem neki,mert a folyamatos és intenzív nyomulása és fűzögetése kezdett az idegeimre menni),a többiek maximum a következő találkozóig bírták.Lacival múlt év februárjában ismerkedtünk meg egymással,novemberig csak msn-en értekeztünk,utána jött az első találkozó majd körülbelül 1,5 hónap múlva a következő és újabb két hónap múlva a harmadik.Közben elfogadta,hogy érdeklődünk egymás iránt és lehetőségünk nyílt arra,hogy bizonyítsuk mindketten egymás felé,hogy komolyan gondoljuk a barátságot és kialakuljon oda-vissza a bizalom.Már vagy 4-5 hónapja pedig kétheti rendszerességgel találkozunk.Szex még nem volt,majd talán lesz valamikor,én nem fogom erőltetni,nekem annál Ő sokkal többet ér,minthogy egy hirtelen kanos pillanatomban esetlegesen tönkretegyem a barátságunkat.Így viszont vele végre átéltem először mindazt,amit mindig is szerettem volna..a találkozóink nagy beszélgetésekből,sétákből,rengeteg röhögésből és ökörködésből állnak.Néha megfogjuk egymás kezét,néha megcsókolom,mint legutóbb a vonatállomáson és néha összeölelkezünk és úgy maradunk percekre..Néha pedig egy ágyba kerülünk és összebújva alszunk egy nagyot.Úgy érzem boldog vagyok vele,az érzelmi szükségleteimet maximálisan kielégíti.Anno,mikor leveleztünk szerelmes lettem belé és ugyanez következett be akkor is,amikor először találkoztunk.Borzalmasan féltem attól,hogy ismét elém sodort az élet egy Brokeback-féle szituációt,aki olvassa a blogomat tudja,hogy már volt az életemben egy ilyen kapcsolat (ami tulajdonképpen még van is,úgy mint a filmben-az élet megy tovább és próbál mindkét fél mással boldogulni,de időről-időre azért felkeresik egymást) és annak tapasztalatai nyomán nem voltam teljesen biztos abban,hogy még egy ilyen felállást ép ésszel túl tudnék élni.Aztán a dolgok jóra fordultak és úgy alakult,hogy Laci heteró létére szívesen van velem,két hét után én is hiányzok neki,kedvel engem,szívesen lóg együtt és alszik velem.Elmondta nekem,hogy kamaszként őt is izgatták a férfiak,de aztán anélkül,hogy kipróbálta volna a travik kezdték el érdekelni,míg végül mára kiveszett belőle mindez és csak a csajok izgatják.Mindenesetre ifjú kora érdeklődése még ott pislákol benne és mikor vele vagyok olyan,mintha olajjal locsolgatnák ezt.Kettőnk közül Ő volt csak eddig,aki bevitt egy övön aluli érintést,konkrétan felmérte a gatyám tartalmát.Lassan haladunk ugyan és teljesen bizonytalan,hogy valaha is megtudom,hogy milyen érzés vele szeretkezni,de van időm,nem sietek sehova.Arra az esetre,ha a szexhiány kezdené elvenni az eszemet bevédem magamat.Az escort pályázat eredményhirdetése július végén várható blogbejegyzés formájában.Ha visszacsatolunk a filmhez Laci sem olyan,mint Ennis,mert kéthetente látni akar,nem érdekli ki néz minket,amikor megfogja a kezemet vagy megölel.Én pedig örülhetek neki,hogy végre egy igazi férfival vagyok együtt,akin az ég világon semmi nőies nincsen,mellette szabad vagyok,mint a madár,nem kapok napi tíz sms-t,hogy "hiányzol nyuszi,puszi" és nincsen minden egyes találkozónkra beütemezve a szex,mert pont nem erre épül a kapcsolatunk.Azért minden egyes alkalommal felé lökök egy célzást,mikor összefutunk,hogy igazán bevinném a takaróm alá egy kicsit másképpen is.Ilyenkor finoman hárít,de néha úgy érzem,hogy azt a falat egy lazább mozdulattal be lehetne omlasztani.Mikor megismerkedtünk volt barátnője,most nincs,de érdekes módon nem voltam rá féltékeny,inkább örültem neki,hogy boldog.Nője lehet akárhány,férfi konkurenciától nem kell félnem a rendhagyó megismerkedésünk miatt és azért sem,mert kijelentette,hogy nem érdeklik a férfiak rajtam kívül.. :-) És az sem elhanyagolható szempont,hogyha úgy döntök,hogy családot alapítok,akkor Ő ott lesz mellettem,mint stabil érzelmi támasz férfiként,hogy ne hiányozzon semmi az életemből.Külföldre menni szerencsét próbálni is együtt tervezünk,a szakmánk egy,így minden esély megvan arra,hogy próbálkozásainkat siker koronázza.Elgondolkoztam rajta,hogy mi lenne akkor,ha találkoznék közben véletlenül olyasvalakivel,akivel mindent elsöprő szerelembe esnénk egymás iránt és szexuálisan is képes lenne nyújtani nekem az abszolút teljességet.Ebben a helyzetben a Lacival való továbbmeneti próbálkozásokat abbahagynám,de ugyanolyan jó barátok maradnánk.Ő pedig mentesülne attól,hogy néha többet akarok.A barátságunk ettől nem roppanna meg,mert Ő jelképezi nekem az állandóságot.Olyan,mint egy testvér..kapcsolatok jöhetnek,mehetnek,de a testvére mindig a testvére marad az embernek.Amúgy sem félek attól,hogy a már csak itt futó (társkereső) hirdetésemre bármikor is olyan válasz jönne,ami fejbekólintana,hisz eddig sem volt másképp..

 

A következő bejegyzésben megosztom veletek,hogy hogyan lehet hirdetés útján hatékonyan megtalálni azt az embert,aki a legjobban passzol hozzánk..


2009. December 22.2009. December 22.  0 comments  Ismerkedés,partnerkeresés

Éppen tegnap elevenítettem fel a múltat Gergővel,aki egy évvel idősebb nálam és identitásának kibontakoztatásában még csak az első bizonytalan lépéseket teszi az én segítségemmel.

 

Néhány hónapja bukkant fel,hogy olvassa a blogomat a kezdetek óta (amit két éve vezetek és már 240 poszttal vagyis nem itt.. :-) ) ,később elszánta magát,hogy elmenjen pszichológushoz első lépésként,aki azt tanácsolta neki,hogy vegye fel velem a kapcsolatot és azóta napi dróton vagyunk egymással.Tegnap az ő érintettsége nyomán pont a plátói szerelem témaköre került kitárgyalásra és felelevenítésre.Az én eddigi életemben mindig volt egy srác,akihez jó volt érzelmileg "visszamenni" miután véget ért egy kapcsolatom (illetve míg egyáltalán nem volt) vagy éppenséggel mikor nem akadt senki őt lehetett csodálni.A felesleges érzelmek levezetésére jó ez a módszer kizárólag,de akkor már inkább a versírást tudom ajánlani,mert kevesebb szenvedéssel jár.. :-)

 

Az első srácot Csabának hívták és 11 évesek voltunk,amikor egy osztályba kerültünk.Ő volt az osztály legmenőbb sráca,a helyi vagány,legnagyobb csibész.Kezdetben nagyon utáltuk egymást,amit ő kezdeményezett,mert nem bírta elviselni,hogy jól tanulok,nincsenek menő cuccaim,nem szeretek focizni,utálom a kocsikat és nem verekszem sohasem,mert ostobaságnak tartom ezt a módszert a nézeteltérések rendezésére - vele ellentétben.Később egy közös osztálytársunk révén beszédbe elegyedtünk egymással és egy csapásra a legjobb barátok lettünk.Ekkor állapítottam meg magamban,hogy ismeretlenül utálni a másikat pontosan ugyanakkora energiába kerül,mint szeretettel közelíteni feléje.Csak ebben az országban gyűlölni valamiért könnyebb a legtöbb embernek.Csabához való vonzalmam csak évek múlva tudatosodott bennem folytatásszerű álmokban,amelyekben egy pár voltunk és tökéletes harmónia volt közöttünk.Ilyenkor,mikor felébredtem percekig nem tudtam,hogy hol vagyok és borzalmasan rossz volt arra ébredni,hogy mindez álom volt csupán.A valóságban a suli után csak egyszer láttam,a tesóm ballagásán.Az álmok hatására írtam neki egy levelet,amiben csak szabványos érdeklődés volt felé és elküldtem neki a számomat.Nem jött válasz.A másodikra sem.Ismerve a Postát megírtam a harmadik levelet is,amelyet személyesen vittem el neki.Felcsöngettem kaputelefonon,de nem volt otthon (vagy letagadták),így a levél a ládájukban landolt,amit erre a verzióra felkészülve körmöltem.Hiába.Aztán évekig nem kerestem.Mikor megívót kaptam az iwiwre megtaláltam és írtam neki.Néhányszor válaszolt és megadta a telefonszámát.Felhívtam.Elmodta,hogy ő is szeretne velem találkozni,de hívjam fel ekkor és ekkor és akkor pontosítunk.Fel is hívtam,de nem vette fel a telefont.Újabb üzenetet küldtem,mire azt válaszolta,hogy egyszer csak külföldre kellett mennie és véletlenül otthon hagyta a mobilját.És utána már semmilyen megkeresésre nem válaszolt.A telefonját nem vette fel és hirtelen törölte magát az iwiwről is.A mai napig nem értem ezt a viselkedést.A régiek közül sem volt bejelölve neki senki,mintha szégyellné az egész bandát.Én nem érzem,hogy rosszat tettem volna vele.Amikor összebarátkoztunk sokat tanultam vele és ösztönöztem,hogy érjen el jobb eredményeket.Így végül nem buktatták meg nyolcadikban és még javított is néhány tárgyból.Azt hiszem örök rejtély marad számomra,hogy mi történhetett vele.

 

A második srác Sanyi volt,aki középiskola harmadik évfolyamában került az osztályunkba (16 éves voltam akkor).Benne volt egy bandában,akinek tagjait az igazgatóság közreműködésével megbuktatták és szétdobálták úgy,hogy ne kerüljön közöttük kettőnél több egy osztályba.Történt ugyanis,hogy egy idősebb lányt,aki a sulnikba járt és nem volt ki mind a négy kereke,elkapta ez a csoport az utcán,mert állítólag ráhajtott valamelyikükre és nem akarta békén hagyni a rajongásával.Körbeállták,leköpdösték,megrugdosták,cigarettával égették a karját.Sanyi elmondása szerint ő "csak" jelen volt és nem csinált semmit.Én mint új srácot az osztályban pártfogásomba vettem.Egy idő után ez már kevés volt neki és már csak a leckém lemásolására,korrepetálásra és dolgozatnál súgásra voltam jó.Ugyanis volt az osztályban egy srác,szintén az osztály bikája,aki szemet vetett rá is.Vele pedig képtelen voltam konkurálni.A többiek felnéztek rá,mert igazi fasza csávó volt,minden szünetben az iskolai vécében dohányzott,laposüvegből vodkát ittak és drogoztak.Csupa drága,márkás cuccban járt,állítólag a nagyobb testvérével jártak betörni és abból volt a pénzük mindenre.Mindig kiszúrt valakit az osztályból,akire kiemelt figyelmet fordított (és addig az illető a sleppje körében sztár lehetett),míg le nem züllesztette a saját szintjére.Utána bekerült a zombijai közé és lehetett tovább lépni,következő áldozat után nézni.Akkoriban már jobb volt a helyzet,mint általánosban;a csajoknál engem kedveltek a legjobban a srácok közül,a szám sem voltam rest kinyitni és mereven ellenálltam minden kísérletnek,ami arra irányult,hogy én is a galeri része legyek.Kénytelenek voltak ezzel a helyzettel megbékélni,mert nem találtak rajtam fogást.Én meg azzal,hogy elveszítettem Sanyit,akinek sosem mondtam meg,hogy mit érzek iránta.Már vége volt a sulinak két éve és még mindig ő járt a fejemben,mert utána levelezni kezdtünk.Nem lesz ez így jó,mondtam magamnak akkor.

 

.. folytatása következik...


2010. May 13.2010. May 13.  0 comments  Ismerkedés,partnerkeresés

Egyik nap,talán két éve - kaptam egy levelet.Olyasvalaki írta,aki hozzám hasonlóan átérezte a Brokeback Mountain minden pillanatát.Leírta a saját életét a filmhez passzintva.Nekem már akkor világossá vált,hogy nem egy egyszerű történetről lesz szó.

 

 

Néhány levélváltás után felvettük egymást msn-re és ezt követte pár hónap múlva a személyes találkozó.Kettejük (újonnan megismert Jack és vágyainak tárgya) sztorija rögtön több ponton is sántít.Ebben a verzióban Jack és Ennis egy heteroszexuális pár,ahol Jack a nő és Ennis a férfi.Jack reménytelenül szerelmes Ennisbe,aki viszont egyáltalán nem viszonozza az érzelmeit.Ennek ellenére elég sokat lógnak együtt és Jacknek minden pillanatát Ennis tölti ki.Itt kerültem én a történetbe.Női Jack Ennis-éről tudni kell,hogy megtestesíti számomra a tökéletes antiférfit.Így lesz belőle a harmadik Jack,mert kísértetiesen hasonlít a Karib tenger kalózai című mozifilm sorozat Jack Sparrow-jára.Emlékszem,mikor először láttam a kalózos film óriásplakátját,rögtön azt hittem,hogy egy nőt kértek fel a főszerepre és rajzoltak neki egy bajuszt.Nőiessége,hedonizmusa (pia,cigaretta,drog) és férfiatlansága ellenére Jack kapitány után bomlanak a nők.Persze azok közül is olyanok,amelyeknél egy sorjás deszkában több nőiesség van.Mikor női Jack-el találkoztam kértem,hogy hozza el a kislányát is,így hármasban először a Ligetbe majd az Állatkertbe mentünk.Akkor még házasságban élt egy tipikus heteró férjjel,aki mindent vele intéztetett (még a szenvedélybetegségei kielégítéséhez szükséges cuccok beszerzését is!),kiszolgáltatta magát,telefonon mindig hazaszólt,hogy legyen otthon kávé mire hazaért,a házastársi "kötelezettséget" mindig egy aranyos,társhoz méltó felvezetéssel ("tedd a dolgod") indította,hazaérve pedig levetette magát a gép elé pornós picsákat nézegetni.Még egy darabig hármasban találkoztunk,emlékszem milyen furcsa érzés volt a kislányával a nyakamban női Jack kezét fogva elmenni karácsonyi bevásárlásra,mintha egy család lettünk volna,majd megismertem szép lassan EnnisJacket is,akiről kiderült,hogy közös suliba jártunk és később a baráti körét is bemutatta,így mikor kitavaszodott és elindult a buliszezon,megfordultunk néhány helyen magunkat jól érezni.Teltek a hónapok,női Jack ráébredt mellettem,hogy amiben él az nem házasság,hanem modern kori rabszolgaság és kiadta a férje útját.Ennisjacknek hát szabaddá vált volna a terep,de ő nem élt a lehetőséggel,én meg közben tehetetlenül néztem ahogy kedves barátnőm szépen lassan tönkremegy ebben az egészben.A mi kapcsolatunk egy szoros barátsággá vált,mikor leszállt az este nem csináltunk gondott abból,hogy most haza kellene mennem,ott aludtam nála illetve vele.Női Jackről tudni kell,hogy maximálisan rajong a vámpíros cuccokkért illetve az azokban szereplő,férfiaknak nem igazán mondható karakterekért.Nem meglepő hát,hogy EnnisJack is bejön neki.Éppen ezért csodálkoztam el azon és nem tudtam mit kezdeni vele,mikor először éreztem,hogy esetleg többet szeretne tőlem,mint a legjobb barátjától.Ez később egy olyan konfliktussá érlelődött,ami véget vetett a barátságunknak.Szerencsére csak átmenetileg.Egy hosszú szünet után újra találkoztunk nemrég.A beszélgetésünk java részét továbbra is az ő részéről EnnisJack tette ki témaként,aki egy nagy és komolytalan felnőtt gyerek és aki kitalálta,hogy a legutóbbi csapnivaló választásához,akivel többször szakítottak visszamegy,hagyja,hogy az az antinő uralkodjon rajta és a társadalom elvárásainak megfelelően bekösse a fejét és az esküvő után egy gyerek is becsusszanhat majd.Mást erre nem tudtam reagálni,mint a falba verni a fejemet,mert ekkora hülyeséget csinálni,négy ember életét tönkretenni pusztán azért,mert meg kell felelni a javarészt önálló gondolkozásra képtelen birkák tömegének (társadalom) egyszerűen szavakkal nem minősíthető.Persze azért egy ilyen döntés nem kis felelősség,a súlyát ennek enyhíteni kell valahogy.Legutóbbi információim szerint EnnisJack (mivel női Jack a környékükön eléggé ismerős,így mindig megtudja róla azt,ami érdekli a közös ismerősöktől) naponta tömegközlekedésre száll,hogy egy néhány megállóra lévő kocsmában hódoljon a feledésnek és megint rendszeresen és intenzíven füvezik.Legutóbb,mikor női Jack-el találkoztam az este megint ott ért nála.Megágyazott maga mellett és mikor lefeküdtünk egymás mellé rájöttünk arra,hogy mindkettőnk megváltozott valahogy a legutóbbi találkozásunk óta.Viki már nem reménykedik annyira,hogy a Gáborban felé megbúvó érzések valaha is felszínre törnének,én pedig mikor a mellkasomra tette akkor az eddigiekkel ellentétben megfogtam a kezét,megsimogattam és így aludtunk el összebújva...

 


kukorica 2009. April 4.2009. April 4.  0 comments  Nem kategorizált

Én hosszú idők óta mondom (és nem tanítom) barátaimnak, munkatársaimnak, hogy boldogságot, szeretetet csak úgy kapni nem lehet. Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy én adok figyelmet, én adok szeretetet, szenvedélyt vagyis egy szóval én adok a barátaimnak, munkatársaimnak, ismerőseimnek feltétel nélkül.

De hát, ha csak Te adsz, akkor mit kapsz?

Ha én rámosolygok egy emberre, mosolygok az emberekre, akkor az emberek visszamosolyognak. Ha tisztelettel bánok az emberekkel, akkor tiszteletet fogok kapni az emberektől. És ha szeretettel fordulok az emberek felé, akkor Ők szeretettel fognak felém fordulni. És ez így van a felszínes vagy mindennapi kapcsolatokban és a szerelemben is.

Talán legjobban a tiszta szerelemmel tudnám legjobban megvilágítani: A szerelem két ember közötti energia áramlás. Ha én szerelmes vagyok, akkor feltétel nélkül energiát adok át a kedvesemnek (szavakban, tetteimben, érintéssel, öleléssel, csókkal, szexszel), oda figyelek rá és figyelem az igényeit és ennek megfelelően segítem az életét. -Önmagában már ez is csodálatos érzés, de itt nincs vége.-

Mit kapok?

Ha Ő szeret engem akkor hasonlóan cselekszik, mint én. És a két ember közötti energia áramlás, a szeretet átadás erősíti egymást, mígnem egy ragyogássá alakul és kiteljesedik a szerelem, a szeretet lényege.

Tehát akkor kapok többet, ha elveszek, követelek vagy akkor ha úgy szeretek, hogy adok?


kukorica 2009. April 12.2009. April 12.  3 comments  Nem kategorizált

Van aki tudja, hogy mi is az a szerelem?

Találkozol egy emberrel és bevillan az arca az agyadba, a szemedet oda vonzza. Ha beszélni is tudsz vele, akkor az a csúcs és közben átható vagy félénk tekinteteddel végig pásztázod a testét, megnézed egyben és részleteiben. Elképzeled meztelenül a mellét, a combjait, a fenekét.
És napokig vagy hetekig vágysz rá, hogy megfoghasd a kezét, megsimogathasd az arcát, megpuszilhasd vagy akár átölelhesd és közben finoman megfogd a fenekét.
Esténként, ha rá gondolsz, akkor farkad felébred és kidüllesztett mellel tör előre, miközben a bőr majdnem elszakad és nyirkos lesz a feje!
Reggel félálomban a testét látod, a kezed nyújtod felé és aztán csalódottan mész a konyhába kávét inni!

Ez lenne a szerelem, hiszen ez szexualitás!
Vagy mégsem. Nem mert nem csak ez jár az agyadban. Hiszen ott lopózik minden nap az együtt töltött idő kívánsága.
„Hű, ha most itt lenne és Ő is látná ezt...”
„Vajon, ha ezt főzném neki is, akkor szeretné, ízlene neki?”
„Jó volna hétvégére leugrani a Balcsira. Milyen programot kéne szervezni, amit Ő is szeretne?”
„Vajon jól van most, nincs baja vagy nem bántja semmi?”

Nos, hát igen!
Vágy, szenvedély: Vágyni, hogy vele legyél, vágyni az érintésére és ezt tiszta és őrült szenvedéllyel.
Intimitás: Szexben és minden másban, melyet együtt csináltok, csinálnátok, melyet csak ti tudok egymásról vagy a négy fal közötti események.
Gondoskodás: Figyelni, óvni, kedve szerinti ételeket főzni vagy megteremteni az együttlét hátterét úgy, hogy az Ő igényeinek megfeleljen. Ha baja van, segíteni neki.
Ezek a szerelem jegyei és bizony fentebb már le is írtam ugyanezeket.

Akkor mi is a szerelem?
Igen első alkalommal, egy vizuális becsapódás az agyba, aztán a szavak, az illat hat ránk. És igaz, hogy a szexuális vágy ébred fel a férfiakban hamarabb.
Ezt követi az intellektuális vonzalom, a szellem vonzalma. „Milyen sokat tud!” „Milyen szépen beszél!”
És aztán eljön a pillanat amikor gondoskodni is szeretnénk a kedvesről, védjük, óvjuk. Ha beteg, akkor megtiltjuk, hogy kimozduljon otthonról, inkább lemondunk a randiról.


2010. June 4.2010. June 4.  2 comments  Nem kategorizált

Mikor már azt hiszed, hogy semmi sem állhat az utadban, hogy elérd azt a célt, mit kitűztél magad elé, akkor jön a legnagyobb pofon, mely kizökkent a ritmusból. Kezded megérteni a dolgok valós indokait, s átgondolod a helyzetek magas fokát is, melyben számtalan prófécia rejtőzködik el. Nem hiába van az, amikor azt gondolod, hogy a dolgoknak van olyan mérvadója, mely majd átsegít téged a hétköznapokban, s nem tudod pontosan azoknak tényezőknek a súlyát, amelyek minden nap megnehezítik életed jelenlegi pontját. Vársz valamit, ami majd azt hiszed, hogy segítségedre lesz a változtatásokban, de nem találod azokat a dolgokat, melyek ebben biztos, hogy benne lesznek. Kéred az emberek segítségét is, melyben mindenki az örömöt látja, de valahogy mégis csak a fájdalom, a rút és áhítatos gonoszság van mindenben, melyet megteszel. Félsz kimutatni bizonyos dolgokat, mert a csalódás mámora itt van köztünk. Félelemmel teli gondolkodások alapja, melyek abban a bizonyos életben vannak elhelyezkedve, melyet oly mohón élnél le. Gondolkodsz, tehát létezel, de eme lény mely, mely itt van benned, és veled él, az nem te vagy. Ne hidd azt, hogy minden baljós dologban hitet találsz, s táplálhatod a remény oly kis lángját. Szeretnél többre vágyni, de nincs miért. Szeretnél többet magadból, de nincs kinek. Amikor azt gondolod, hogy benned van a hiba akkor igen is keresd meg magadban, és ne másokra hárítsd át a dolgok valós rosszait, mert igen is, BENNED VAN A HIBA, CSAK NEM FEDEZED FEL! Amikor azt mondtad egyszer, hogy szeretsz. Akkor vajon tudtad is ennek a szónak a jelentését? Amikor azt mondtad nekem, hogy te, igen is te kellesz, akkor elhitted magadban azt, hogy mit mondasz? Szerintem nem. Nem hitted el, s nem is gondoltál bele abba, hogy vajon ezzel kinek a lelke fog majd megsérülni. Kinek okozol majd azzal fájdalmat, amikor egyik napról a másikra elmész, s nem nézel vissza soha többet. Amikor tekinteted nem látom, csak hallom mondatod. Amikor benned keresem azt, amit egyszer elvesztettem, vagy meg sem kaptam. És amikor már kezdem meglelni benned, akkor fordítasz nekem hátat. Igen is ez vagy te. Egy önző ember. Akinek csak az a fontos, hogy neki minden korrekt legyen, hogy neki minden passzoljon az elvárásaihoz, és ezért meg is tesz mindent, mert ha valami nem úgy van, ahogy azt ő szeretné, akkor meg kell benne ölni minden dolgot, ami valaha is jó volt az emberiség számára. Igen ez egy jó dolog addig, míg az emberek nem ismernek meg valóban. Az a baj, hogy engem csak látnak, de nem ismernek. Mikor majd megismernek, akkor nem fogják már várni az Antikrisztust, mert az én vagyok testben is és lélekben is. Félek magamtól. Félek attól, hogy ha majd egyszer előtör a bennem élő gonosz, akkor majd ki lesz az első személy, aki igen is megkapja tőlem a méltó büntetést. Szeretlek, szerettelek, és szeretni is foglak!!!


2010. January 26.2010. January 26.  0 comments  Nem kategorizált

Az életben akkor állsz legközelebb önmagadhoz, ha szerelmes vagy. Ha nem tudsz szeretni, nem tudsz megnyugodni sem. Ha viszont tudsz, akkor életed értelmet kap, mert az élet egyik értelme a szeretet...


A feszült ember képtelen szeretni. Miért? Mert a feszültségnek mindig célja van. Feszültséggel lehet pénzt keresni, de szeretni nem - az lehetetlen.

Mi a célja a szerelemnek? A szerelem nem egy tárgy, nem lehet összespórolni, nem viheted a bankba, nincs rá kamat, és csak gyengül benned az ego tőle. Ha belegondolsz, a szerelem egy abszurd dolog; nem lehet kinyomozni az értelmét, tehát nem lehet célja sem. A szerelem önmagáért létezik, nincs más célja.

A pénzt valamiért keresed, az eszköz. Építhetsz családi házat - ahhoz pénz kell, a pénz az eszköz. A szeretet nem eszköz. Akkor miért vágyunk rá, mi a célja? Nem lehet tudni, önmagáért létezik. Az az ember, aki mindent kikalkulál, logikus, céltudatos, az képtelen a szerelemre. Neki ok kell ahhoz, hogy cselekedjen - nem mintha ez oldaná a feszültségét, mivel a cselekedet eredménye mindig a jövoben van, nem itt és most. Ha építkezel, ott még nem lehet lakni, előbb be kell fejezni, csak jövőre tudsz beköltözni... Dolgozol, a fizetésedet elviszed a bankba, és majd abból fizeted ki a téglát és a munkabért. Az eszközt most használod, de az eredmény a jövőben van.

A szerelem mindig MOST történik. A szerelemnek nincs jövő ideje, ezért áll a legközelebb a meditációhoz. A halál szintén ezért áll közel a meditációhoz - az is közvetlen, mindig jelen idejű. A halál nem történhet a jövőben. Ha haldokolsz, az MOST van, nem teheted át a jövő hétre. Meghalni csak a jelenben lehet. Eddig még - minden próbálkozásunk ellenére - senkinek sem sikerült a jövőben vagy a múltban meghalnia. A múltnak már vége, a jövő pedig még nincs itt. De a halál mindig most van.

A halál, a szerelem mindig most történik, a jelenben. Ha félsz a haláltól, képtelen vagy a szerelemre, ha félsz a szerelemtől, képtelen vagy a jelenben lenni...

Miközben szeretkezel, a múlt eltűnik, nem gondolkozol... A gondolat a kapcsolat a múlt és a jövő között - de most nem gondolkozol, csak érzel. Itt vagy, most, a jelenben. Ha voltál már szerelmes, akkor tudod, hogy nem az elméddel szeretsz. Ezért az úgynevezett ‘bölcsek' azt mondják, hogyha szeretsz valakit, attól megbolondulsz... Bizonyos szempontból igazuk is van. A szerelmes ember vak a jövőre, nem számítja ki, mit csinál, és hogy az mire jó.... A jövőre valóban vak, de nem törődik a múlttal sem.

Mi történik egy szerelmespárral? Csak a jelenben élnek, csillog a szemük, nem gondolnak a múltra vagy a jövore; arra, hogy „ezt miért csinálom... mi ebből a hasznom... mi lesz ennek a következménye...?" Tehát vakok. Vakok azok számára, akik minden cselekedetüket kigondolják, akiknek minden kalkuláció. Aki szerelmes, az az igazi szemével lát, és nem csak lát, hanem meglát. Nem csak vonszolja magát, mint egy alvajáró, hanem valóban él!

 A szerelemben nincs múlt és nincs jövő, mert ha van, akkor az nem szerelem...

 


2009. November 22.2009. November 22.  5 comments  Versek

Sziasztok Sorstársak!

 

Igazán csak az értékeli ezen versek mondanivalóját, aki csak egy kicsit is érzelmes és romantikus.

Talán pár történetet is leírok majd...

 

SZERETLEK

SZ eretnélek édesem Téged mindig látni,
E lfeledni mindent, ami úgy tud fájni.
R ózsák hervadása, levelek hullása,
E lfeledett álmok felújítása.
T éged szeretlek, amíg csak élek,
L eírni sem tudom amit most érzek.
E lfogod olvasni a kezdő betűket?
K i fogod találni, hogy mennyire SZERETLEK?


Szerelem

A szerelem csak egy pillanat,
Mely életeden átszalad.
Mégis e pillanatért megéri,
Szürke kis életünket leélni.

A szerelem csak egy pillanat,
De emléke örökre megmarad.
S talán, mert egyszer szerettünk nagyon,
Emléke örökké fennen ragyog.

A szerelem engem is elért,
És én átélem ezt a mesét.
Átélem és fennen hirdetem:
A legszebb dolog a Szerelem.

 


Örökké

Ö röm az életben,
R emény a szívemben.
Ő rülten szeretni
K éz a kézben nevetni.
K i ne vágyna minderre
É s mit kaptam helyette?


S iralmas az életem.
Z endülnék, de nem tehetem.
E lfáradtam a harcban,
R eszketve keres ajkam.
E lmerengve nézem,
T ova tűnő képed,
N em látlak már többé,
Í gy vált szerelmem köddé.

 

F orró csókjaid érzem,
O lyan boldogan éltem.
G ondolatom csak nálad,
L ám most megöl a bánat.
A mi még nyomja a szívem,
K ezdő betűk e versben.

 

 


attika89 2013. May 2.2013. May 2.  2 comments  Nem kategorizált

Sziasztok.

Egyszer, valaki azt mondta vezessek blogot, mert kíváncsi az élettörténetemre, nos hát, egy kis bevezetőként, mesélek egy srácról, legyen a neve Dávid, (kitalált) akibe sajnos őrülten beleszerettem, viszont ő inkább tart a barátjának mind annál többnek.

Az, hogy Dávid heteró vagy érdekli kicsiben a dolog, mindenki döntse el maga a történetből, ugyanis én 5 év alatt sem tudtam rájönni, sőt még most is kétségek között őrlődöm, és ez az ami visszahúz, és nem lépek soha.
Talán épp itt csinálom rosszul, csak attól félek, tönkreteszem a barátságunkat is, így inkább mindig visszalépek..

Magamról, annyit Atti vagyok 23 éves, meleg egy Erdélyi kisvárosban, ahol a homoszexualitás még mindig eléggé tabu téma.
Komoly kapcsolatot kialakítani errefelé nagyon nehéz, ugyanis javarészt, akit érdekel a téma, az inkább az egy éjszakás kalandot keresi, nem kapcsolatot. Talán azért mert könnyebb, nemtudom.

Öt évvel ezelőtt ismertem meg Dávidot, nagyon tetszett, ahogy rámmosolygott, és nézett a nagy zöld szemeivel. ?
Többször is éreztem azt, hogy beleszerettem de sosem mertem lépni..

Az a gond, hogy úgy érzem fokozatosan táplálja belém a reményt, de közben soha sem lesz semmi.
Szeret szorosan mellettem filmezni, szeret néha megölelni, csakhogy épp ezek azok amik adják nekem a reményt, neki meg szerintem ez csak természetes..

Ez igy ment mindig, az évek alatt, ugorjunk át most Szilveszterre.
Együtt szilvesztereztünk, és bepiáltunk, ő kicsit jobban.

Elaludt mellettem és rámfeküdt..
Éreztem a lélegzetét a nyakamban, szorosan megölelt és aludt..
Itt volt az a pont amikor beleszerettem.. azóta egyre többet jött be hozzám, én meg egyre közelebb éreztem magamhoz, de mégis nagyon távol, mert nemlehet az enyém..

Néha, azt érzem elvesztem.. Szeretem, de mi értelme, hisz neki az egész csak poén, nekem meg egyre szarabb lessz minden.
A szívem a torkomban mikor hozzámér, többször is elképzeltem, hogy megcsókol, és minden szép lesz, persze tudom, hogy ez csak álom..

Egy álom, ami sohasem válik valóra.. Egy álom ami szép, de ugyanakkor tönkretesz.. Egy álom amitől megkellene szabadulnom, de nemtudok..

Többször is próbáltam úgy kezelni a helyzetet mintha semmi nem lenne, próbáltam, hogy úgy nézzük a filmet, mind bárki más ne mínusz két centivel egymás mellett, de akkor meg ő bújik mellém..

Ha meg tényleg kezdi érezni, hogy távolodok tőle, akkor meg szomorú, és kérdezi, hogy miért nem megyek oda.. Erre meg általában odamegyek.. Mert nem akarom kitálalni az egészet..

És a másik dolog, minél inkább érzi hogy szeretem, annál inkább szeret több időt tölteni velem, és többet jön, nekem meg ahhoz, hogy túltegyem magam rajta pont az ellenkezője kellene.. Távolság..

Igen.. Gondolkodtam már ezen is.. Elköltözni innen... Elmenni jó messzire, ahol nincsen Dávid, és újrakezdeni mindent..
Vagy megcsókolni, és lessz ami lessz? Talán tönkremegy a barátság is, talán még jobb lesz.. Nemtudom..
Viszont ő tudja, hogy meleg vagyok, mindig arra várok, hogy lépjen ő.. Vagy tegyen valamit..
Persze nemtesz semmit..

Most, meg ottvagyok, hogy lassan felőröl ez az egész szitu, én meg nemtudom mit tegyek..
Hisz még azt sem tudom, hogy egyáltalán érdekli a dolog, vagy csak a barátot látja bennem, aki mellett filmezhet, néha megölheti, és valaki aki ezt viszonozza, meg szereti, valaki aki lassan elvesz a sok reménytelen gondolatban....

 


Copyright © 2021 Színes Web Ltd.