Mint majdnem mindenki, én is a rendes emberek közé tartozom és dolgozom. Ám megtámadott a heveny kétoldali munka undiritsz betegség.  Így ki nem állhatom most a munkámat, helyette inkább elkezdetem a társkereső  profilokat mustrálni.  Hirtelen olyan érzésem támadt, hogy UFO lettem! A gondolkodási módom egy párkapcsolatról mintha nem evilági lenne.  Első oldal…szex.. szex…szex  egy kis szex… és a változatosság kedvéért még egy kis szex…kereső profilok. Ki képpel , ki nélkül, de inkább akkor kép nélküli a gyakoribb.  Aztán vannak itt még párok, akik 3. személyt keresnek életük izgalmassá tételére. Hoppá.. és hirtelen egy kérdés fogalmazódott meg bennem.  A mai világban mit is takar a párkapcsolat? Trendi most azt cselekedni, hogy „kapcsiban élek, de ismerkedem nyitottan!”  Mint tapasztalom igen. Az a fogalom, hogy monogámia mára csak tényleg egy fogalom lenne?

 A minap egy gyorsétteremben ettünk egy  kedves kolleganőmmel , akivel nagyon jó kapcsolatban állok, pont azt feszegette, hogy mennyire izgalmas az új kapcsolata. Persze a férje mellet! De ő nem olyan lány, aki félrelép! Éppen jó ízűen tömtem magamba a BigMac utolsó falatkáját, erre nem félrenyeltem ezt hallván? Miután a fulladástól megmentett barátném visszakérdeztem tőle, hogy ő milyen lány is? Érezte hangomban a gúnyt, tudta mire gondolok. Dacosan közölte, hogy nem feküdtek le, csak orál gyönyörök voltak, de az nem szex! Milyen szerencse, hogy nem ettem már akkor… Kíváncsivá tett, hogy szerinte az orális szex miért nem szex? De tényleg, manapság mi az, ami szexnek mondható? Minden komolyságomat latba vetettem és érdeklődve vártam a választ. Barátosném persze lapított, mint szar a fűben, hirtelen felfedezte, hogy maradt még a sült krumplis doboza alján pár szem és azt okvetlenül el kell fogyasztania.  Egy percnyi kínos hallgatás után kicsit halkan megkérdezte, hogy ez miatt elítélem-e? Rossz tulajdonságaim egyike, hogy ki kell mondanom azt, amit, érzek, még ha ezzel meg is bántok embereket.  Nem ítéltem el, de nem helyeseltem, ám azt hangsúlyoztam, hogy ez az ő élete, neki kell tudni, mérlegelni felnőtt ember lévén mi a jó és mi a helytelen.  Azt hiszem a sült krumpli sóján kívül más nem nagyon ragadt rá abból amit mondtam neki… Aznap este, amikor hazajöttem elgondolkodtam a történteken.  Miért vannak az emberek párkapcsolatban, ha mégis mással bújnak ágyba? Ha kell a változatosság nekik, akkor miért mennek bele egy párkapcsolatba? Létezik egyáltalán még olyan, hogy rendesen működő párkapcsolat, na meg milyen a rendesen működő kapcsolat? Mert amit manapság látok, tapasztalok az olyan, hogy az egyik fél teljesen aláveti magát a másik akaratának.  Vagy éppen mindketten kicsapongó életet élnek. Vajon ők boldogok tudnak lenni? Manapság tényleg ott tartunk, hogy hazugságokon és képmutatásokon keresztül éljük az életünket? 

Ezeken elmerengve azt érzem,hogy ilye áron és így nem akarok senkit magam mellé.