Mi másról is írhatnék, mint a párkeresésről és a megfelelő ember megtalásáról. Továbbra sem adtam fel a reményt és pont evégett lett megint jó pár érdekes esetem.

Kezdjük ott, hogy elkezdtem ismerkedni egy vidéki (legyen Szolnoki) emberkével. Ahogy a nagykönyvben meg van írva, elsőnek levélváltás itt, majd mailon, aztán telefonszámcsere is megtörtént, majd aztán viber. Szó szót követett, írogattunk egymásnak, de telefonbeszélgetés nem volt, pedig ajánlottam is, hogy szívesen felhívom, nem okoz gondot. Persze kifogás dögivel ez ellen.most nem érek rá, nem megfelelő az időpont és egyéb maszlagok.  Majd persze teltek múltak a napok, hetek, majd lassan a hónap is. A beszélgetések egyre hektikusabbak lettek. Volt, hogy 2 nap is eltelt mire válasz jött egy viber üzenetre. Mivel találkozás nem nagyon volt kilátásba, a kommunikációt csúfoljuk beszélgetésnek is egyre szó szerint pocsékabb volt, így nem láttam a további értelmét megírtam, hogy bocsánat, de nekem ez így nem oké. Válasz már nem érkezett rá. Majd KB 1 hónapos kihagyás után ismét feltűnt emberkénk. Zokon vette kosaramat, címszó ebből pedig még kapcsolat is lehetett volna.  Mikor e levelét olvastam szemeim kidülledtek, mint halnak a szatyorban. Felmerült bennem a kérdés, vajon mikor 2030-ban? Tudom bunkóság nem válaszolni egy levélre, de nem tudok és nem is akarok ilyenbe már energiát fektetni, minek, mi értelme? Tuskó vagyok baszki.oszt cső…

Aztán van még egy másik érdekes esetem is. Egy másik, szintén társkereső oldalon megismerkedtem egy helyes én csak úgy neveztem magamban (Fashionboy) sráccal. Tudjátok az a trendi haj, nyunyi test, babaarc… szóval olyan igazi Fashionboy stílus. A kommunikációnk az maga a tökéletesség volt, valami ilyesmi lehetett; szimpatikus vagy… mire ő; Te is. Szívesen megismernélek… válasz; én is.  Hűha, kezdtem vakargatni a fejemet, hogy na, ebből vajon mi lesz. Majd egyszer csak jött a kérdés. Mesélj magadról. Na, hurrá, megint mintha az ember egy állásinterjún lenne. Mit szeret, miiért, kivel, hogyan… stb. Kicsit lusta is voltam így meg akartam kimélni magamat a litániától így visszaírtam, hogy kérdezzen bátran, írja meg mi az, ami érdekli velem kapcsolatban. ( Ti például nem unjátok már az olyan bárgyú kérdéseket, hogy mi a kedvenc színed, mi a kedvenc ételed? Tisztára, mint az oviban.) Kis idő múlva jött is a válsz; amit gondolsz, ahogy érzed. Na, erre aztán dobtam egy hátast. Nesze semmi fogd meg jól!  Sikerült egy IQ húszárt megint kifogni. Nem, nem, köszönöm, ez ennyi, delete…

Aztán egy másik oldalon rám írt egy hű, meg ha. Számomra igen vonzó külsővel megáldott emberke, aki úgy nézett ki, hogy még értelem is szorult belé. Levélváltások hegye, telefonszámcsere, majd találkozás. Randiztunk, majd persze hol kötöttünk ki, persze az ágyban. Fergeteges volt számomra, de ahogy láttam számára is. Mivel jött a hétvége és nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában, így megbeszéltük a hétvégét együtt töltjük. Szombat délután elmentünk egy haverja grill partijára. Egy idő után feltűnt, hogy az egyik haverja elkezdett rám nyomulni. Amennyire lehetett hárítottam a közeledést, persze udvariasan, kedvesen. Ám a kedves haverja egyre ittasabb és egyre intenzívebb lett. Persze az én „lovagom” semmit nem vett észre elmondása alapján. Mikor finoman odamentem és jeleztem lovagomnak, hogy haverja rettentően nyomul és a következő lépése, hogy a gatyámba fog turkálni, netán a kolibrit is meghazudtolóan hosszú nyelvét a torkomba dugja, kértem finoman állítsa le.  Közölte, hogy haverja csak poénkodik. Majd azzal a lendülettel el is suhant tőlem, vissza a társaság krémjei közé, hogy istenesítse magát a humoros szövegeivel. A társaságban zabálták ezt.  Itt el is merengtem egy kicsit. Igazság szerint mi most együtt vagyunk? Őszintén fogalmam sincs. Azt hittem felfogja, hogy nekem ez nem vicc, ha valaki a gatyámba akar turkálni, vagy a torkomba akarja lenyomni nyelvét, mindezt úgy, hogy közben van valakim. Akkor most az én lovagom vagy nagyon hülye, vagy túlságosan elfoglalja haverjai szórakoztatása.  Az is merengtem, de tényleg csak egy pillanatig, hogy egy pasinak feltűnik az, ha valaki egy monogám, korrekt kapcsolatot akar. Vagy ezt kifejezetten meg kell beszélni?  Aztán megszületett bennem a felismerés; persze, hogy feltűnik, de csak akkor, ha mindezt a „sok dolgot” az ember a farkába injekciózza.  Egyszóval lovagom egy fehér hátaslovon elvágtatott, legalábbis számomra.

Visszatértem a dolgos és monoton hétköznapokba. Meglepő, de kezdem megszeretni és megszokni. Elnézve a társkereső hirdetéseket tényleg szórakoztat a sok tahó, idétlen, önkritikátlan ember. Szó szerint; gyík vagy baszki! „