2012 világvége!
Milliószor hallottuk már ezt az újságokból, különböző médiákból, baráti társaságoktól. Nos én annyira ezen nem izgulok, legfeljebb együtt halunk! Ilyenben még úgyse volt részünk!;) Hogy mennyire reális ez a dolog,  azt mindenkinek saját maga kell, hogy eldöntse. Az azonban biztos, hogy változások vannak ebben az évben.

A magam életét nézve, eddig szerintem egy kezemen tudom megszámolni, hogy hány boldog pillanatom volt idén.
Egy rossz sorozat részese vagyok, és alig várom hogy ennek vége legyen. Kezdődött azzal, hogy az év 2ik napján a külföldi utam végeztével szakítottak velem. Persze a részletek később derültek ki, amiben a megcsalástól kezdve mindenféle szokásos fordulat is előfordult.

Nos ezt nehezen hevertem ki, sőt lehet még nem is vagyok túl rajta teljesen...de azért a feketelevesen már túl vagyok, látom a fényt az alagút végén:)

             /  Hamar belevetettem magam az ismerkedésbe, azt hittem az segít. Más embereket megismerni jó dolog. Tévedtem, nem sikerült elvonatkoztatnom saját magam sajnáltatásától. Az elmúlt 1,5-2 hónapban éreztem először végre azt, hogy igen mostmár van értelme ismerkedni, mert a szívemen a hegek végre összeforrtak. /

Aztán egy 6éves barátságot, amit tényleg annak éltem meg (melegek között ritka) kénytelen voltam megszüntetni, miután kiderült az igazság, azaz mi az ő álláspontjuk erről a barátságnak hitt kapcsolatról.

Aztán a szokásos mindennapi gondok....munkahelyi stressz, bizonytalanság, pénzhiány stb...gondolom ismerő

Az ember rájött végül, tényleg csak magára számíthat. Próbáltam itt barátkozni, újra felvenni az élet ritmusát...de valahogy ez nem jött össze. Ragaszkodó, társasági ember vagyok, aki nagyon nehezen viseli a magányt.
Sose fogom azt megérteni, hogy miért képtelenség az hogy két meleg srác között csak barátság legyen. Ha van egy számomra értelmes szimpi srác, de nem tudok vele elképzelni egy kapcsolatot, és felajnálom neki, hogy legyünk barátok akkor két opció létezik.
 - vagy eltűnik azonnal (ez a ritka)
 - vagy azt mondja ok, aztán próbálkozik tovább. Aztán a többszöri elutasítás után, közli velem mekkora egy mocsok vagyok (nem számít hogy 2 nappal előtte még ágyba akart bújni velem), és végül töröl, tilt az életéből. Szenttül meg vagyok győződve afelől, hogy aki heteken át ostromol - pedig megbeszéltük hogy barátok maradunk - egyik pillanatról a másikra kifordul magából, és mindennek lehord, az azért csinálja, hogy saját magát megnyugtassa. Persze erre nyugodtan cáfoljatok rá!

Aztán ugye még itt vannak a rólad szóló negatív híresztelések generálása.

A minap beszélgettem egy sráccal romeon. Korábban már említettem, hogy ő volt az aki a komplett msn beszélgetésünket picit kicicomázva átmásolta egy srácnak, hogy bosszantsa és hogy elzavarja (saját bevallása szerint), mivel az a srác is erősen érdeklődött irántam. Én pusztán annyit mondtam, hogy szimpatikus vagy kép alapján, de ez még nem jelent semmit se. Mégis a továbbításban már egészen más szerepelt. Szóval ez a srác minap ismét megkeresett - természetesen azt se tudta ki vagyok, mert annyira jó a memóriája, hogy nem emlékszik arra, kivel  beszélt 2 hónapja - és kérdezte akarok e sexet.
Kisebb vélemény nyilvánítás után - ami őt negatívan érintett a történtek miatt - hozta a szokásos formáját. Egyszercsak újra megjelent msn, és az akkori "udvarlómnak" ismét előadott egy magánszámot az én becstelen életemről. Elgondolkodtató, hogy vajon a képeimet ezek alapján akkor hány embernek küldhette el, miket beszélhetett. Miért vonzom én az ilyen embereket?
Vajon mi vezérli az ilyen embert? Mi a haszna neki ebből?

A boldog pillanatok egyike talán az volt, mikor megismertem egy olyan srácot aki majdhogynem a fehér holló kategóriába tartozik. Helyes, sármos, értelmes...de legfőképpen becsületes. .Mivel az exéhez visszament azt gondoltam na ez is a szokásos sztori, eltűnik az ember életéből....sőt ez az én formám. Amikor jöhetne valaki, az tutira bukom.
De...egyik este csengettek. S ő volt az, egy bringával. Napi 12-20 órát dolgozik, de mégis erre járt és felnézett hozzám. Na ebből asszem egy jó barátság alapjait raktuk le. Azóta squash, beszélgetések, borozások, kölcsönös segítség nyújtások már történtek mindkét félről, és ez nagyon ritka. Mindezt úgy, hogy minden hétvégén Pestre jár fel a párjához. Talán ez az egyetlen pozítivum amit ebben az itteni világban idén tapasztaltam. Hálás is vagyok ezért!

A negatív szériát persze folytatom sajnos.... Az emberk az ismerkedés, de hiszen ezt tudja mindenki jól. Lassan kiírhatom a homlokomra, hogy LÚZER :D

Valami van ebben a 2012-ben. Az emberek változnak,érzékenyek, stresszesek, és szerintem az aki alapból rossz indulatú abban ez felerősödik. Nem tudom mi lesz ennek a vége, és ha lesz, akkor mikor következik az be. Mindenesetre én várom azt a pontot amikor elmondhatom azt, hogy na most végre egyenesbe jönnek a dolgok. Próbálom tartani a hitet, hogy ez hamarosan eljön, és tudom ezeken a fájdalmas pontokon más is átesett annó. Nem gondolom azt, hogy az én személyemmel lenne a baj - persze közel se vagyok tökéletes - de azok a külső reakciók amik az elmúlt időszakban értem úgy gondolom nagyon is eltúlzottak. Ha nem is vagyok mindenkinek helyes, vagy irritáló másnak az őszinte vélemény, akkor se normális alapesetben ez a sok gyűlölködés ami itt éri az embereket.

Ezen írásommal nem az volt a célom, hogy bárkit is irritáljak, vagy sajnáljon itt engem mindenki. Tisztában vagyok vele, hogy az élet nem habos torta, vannak hullámvölgyek és mindenkinek megvan a maga baja. Ez csak egy kalandozás volt gondolati síkon, hogy vajon mit is hoz a jövő.