Ezt is megéltük....itt van 2013. Korábbi bejegyzéseimben többször is utaltam rá, hogy ezzel a 2012-es világvégével, a pólusváltásokkal biztos lesz valami. Vártam én a nagy bummot....de semmi. Pedig pont a világ - földrengés valószínűség szempontjából - egyik legveszélyesebb helyén tartózkodtam. Így azt se mondhatjátok, hogy nem mentem elébe a végzetemnek!

Talán az apokalipszis elmaradása miatt, vagy a külföldi tartózkodásomnak hála picit megnyugodtam. Nem olyan rég zökkentem vissza a magyar valóságba, és a több hónapnyi  „kihagyás" után ismét felnéztem ezen oldalra.

A világ változik folyamatosan, de itt semmi se.  Mellesleg nagyon fura volt látni azt, hogy más külföldi országokban nem téma a melegség. Egy kisebb magyar csapattal dolgoztam kint, és jellemzően csak ők  - a magyarok voltak azok - akik folyamatosan mások fikázásán és bélyegzésén élték ki magukat.  A magyar nyelv egyediségét, és érthetetlenségét kihasználva ráadásul ezen tevékenységüket pofátlanul láthatóan a másik nemzetiségű arcába mondták. Talán azért volt ez az egész, mert nekik nem volt saját életük.... nem tom, de az is lehet én vagyok rosszul összerakva.

Ez egy magyar mentalitás vajon, vagy csak rossz emberekkel vagyok körülvéve?

Anyway, én jól éreztem magam. Mert mindenki más kedves volt, megértő , segítőkész de leginkább őszinte. Persze az is lehet, hogy ez egy óriási kamu, de higgyétek el hogy sokkal jobban érzi magát az ember az ilyen környezetben. Ha itthon van egy ötleted 10 emberből 8 azt mondja neked, hogy ez hülyeség, úgyse jön össze. Külföldön pedig azt mondják, hogy próbáld meg, és megkérdezi azt hogy miben tudna neked segíteni. Mielőtt bárki is elkezdené azt, hogy akkor takarodjak ki külföldre, azt üzenem nekik, hogy én szeretem a hazámat. Bármikor megtehetném, hogy kiköltözzek és nagyon sok ismerősöm kint él már, viszont tényleg elszomorító az itthoni mentalitás, és itt nem csak az átlag magyarokra gondolok, hanem azokra a cirkuszi bóhocokra a parlamentben akik elvileg a hazánkat vezetik.

Igen! Az én bejegyzéseim se a pozitív megnyilvánulásaimról híresek, hiszen nem sok öröm ért a tavalyi évben, viszont ezen szeretnék változtatni.

Pár kósza email eljutott hozzám több tízezer km-ről, és leginkább egy valamire jön rá az ember.
A mi édes kis hazánkat lelkileg terrorizálják. Gyakorlatilag a média folyamatosan azt sugározza, hogy „meg fogsz dögleni" de legalábbis hamarosan. Ez a közszolgálatitól, a kereskedelmitől a politikusainkig mindenkinek a hibája.  Szomorú, hogy egy afrikai srácnak - akivel beszéltem -  arról jut eszébe Magyarország, hogy a világon nálunk a legmagasabb az Áfa, és nem arról hogy pl milyen szép a fővárosunk, vagy hogy a Világ Örökség része Magyarország több nevezetessége, de ezt napestig sorolhatnánk.

Na mindegy, természetesen ez csak az én véleményem, de hát egy blog általában erről szól....azt hogy ki olvassa az különösebben nem érdekel.

Visszatérve a mi kis külön világunkra.... Továbbra is keresem azt az embert, akire társamként tekinthetnék. Milyen jó lenne újból szeretni valakit tiszta szívből, de leginkább boldoggá tenni. Ennél nagyobb vágyam nincs is talán....de persze ez nagyon nehéz. Az ember társas lény, ki így ki úgy előbb utóbb mindenki ugyanazt szeretné. Egy igazi társat találni.

Mondhatnám azt, hogy rajta vagyok az ügyön....de itt nem változott semmi se. Remélve a lehetetlent szinte minden nap a keresőmotort járom, és nem csak ezen a site-on.  Most jöhetnek azok a commentek, hogy túlságosan görcsösen keresem.... erre csak annyit mondanék 1 éve már, hogy egyedül maradtam a gondolataimmal és ha nem tesz az ember érte, akkor bizony magától nem repül a sült galamb a szájába. A mi esetünkben pedig nagyon nem látok más lehetőséget az interneten kívül, mivel ez nem az a világ ahol az utcán megtaláljuk a másikat. Ha esetleg más ötlet van, ne habozzatok megosztani velem!
Talán túl szigorú vagyok másokkal, és talán nem akarom lentebb adni a korábbi társaimtól...hiszen az esetek 98%ban az történik hogy az én részemről jön az elutasítás....de mégis úgy gondolom, hogy ha kétszer megtaláltam azt az embert akit keresek, talán harmadszorra is sikerül.

Nos ezt kívánom minden jó érzésű - hasonló cipőben járó - embernek így erre a 2013-as esztendőre!