Sokszor megkaptam már azt a kritikát a barátaimtól, hogy próbáljak picit pozitívan gondolkodni. Nos ez nagyon nehéz szerintem. Minél jobban csúszik le az ember a vödör aljára, annál kevésbé van kedve az embernek jópofát vágni hozzá. Persze az is igaz, hogy a vödör aljáról már csak felfele lehet menni. Tisztában vagyok vele, hogy ezen írásommal semmit nem érek el, és valószínűleg nagyon reakció se lesz hozzá. 
Mégis tombolnak bennem  - a hormonokon túl :D - a gondolatok, és leginkább a fájdalom. 

Persze itt megemlíthetjük az afriakai gyerekektől, a devizahiteleseken át, a munkanélküliekig sok mindenkit, akiknek az enyémnél jóval nagyobb problémája van. Csakhogy az ember önző, és a saját fájdalma a legnagyobb, és mindig csak jobbat akar. Igen, én is ez vagyok....egy egyszerű ember, aki szeretne végre boldog lenni több mint 1 éve már. Mert én máshogy működöm mint az átlag. Társ nélkül fél ember vagyok csupán...és baszhatom a jó létet - itt jegyezném meg a számító embereknek, hogy nem vok gazdag - ha nincs kivel megosztani.

Ez itt a Móónika show:

Mai témánk az ismerkedés.... mi más is lenne ezen az oldalon. Első vendégünk....

Barátok mondták, ne görcsölj rajta....hát én úgy tettem. Havonta jó ha egyszer néztem fel ezekre az oldalakra. Persze sok levél nem várt...és a "felhozatal" se változott. De kitartó vagyok, ezt ilyen formán 3 hónapon át csináltam. Képet nem teszek ki, mert ne azért írjon senki mert helyes pofikám van....jaj de aranyos - kösz mint egy plüssállat....azt meg ugye előbb utóbb megunják:)

Barátok mondták, hát tegyél is érte.... hát én úgy tettem. Nyakamba vettem az összes társkeresőt, és kutattam, leveleztem...mindent elkövettem. De az eredmény ugyanaz.

Az különösen fáj, hogy igény lenne rám. Egy két randira el is megyek, csakhát ... nem érzek semmit se. Akkor pedig minek folytatni? Ja természetesen az egy külön fejezet, hogy onnantól kezdve hogy azt mondod barátok lehetnénk a válasz vagy tiltás, vagy kavarás vagy elhord mindennek.

Valahol biztos bennem van a hiba? Vagy talán a régi sok keserűség annyira belém ivódott, hogy már nem merek igazán szeretni? A külső mulandó...és az idő engem se kímél. Annak ellenére hogy 5-6 évet simán le tudok tagadni...lassan itt a 30. No persze nem gond, mert azt hinné az ember, hogy 30 körüli emberek feje már benőtt...és talán a tisztesség már náluk szériafelszerelés végre. De nem....Gond nélkül átbasz bárki nem kell ahhoz diploma....

Itt ezen a koszos kis megyében ráadásul úgy érzem magam, mintha egy csernobili kirakatot bámulnék. Távol álljon tőlem, hogy magam tökéletesnek, vagy szépnek gondoljam. De esküszöm, hogy az 1m2-re jutó sérült , de mellette azért vérgeci emberek száma itt a legmagasabb. Épeszű ember már rég elhúzott innen....

Nos akkor hogyan tovább?

10ből 9 ember szerint helyes vagyok... és? Baszhatom....

Értelmesnek mondanak....és? Kit érdekel?

Változtassak adatlapot?.... minek? Nem ez számít....

A legelkeserítőbb talán az, hogy azaz ember aki valahol - talán nem is olyan messze tőlem - ugyanígy érzi...ezt nem olvassa. Mert ő már belefáradt, és nincs itt. Továbbá az, hogy lassan eluralkodik rajtam a szomorúság és fájdalom, és már tényleg csak egy ilyen írást tud kihozni belőlem, holott ennél jóval többet érek.

Becsületes, Tisztességes, Őszinte,Korrekt, Szeretetreméltó, Helyes

Ez 6 szó! Vagy legyen kritérium? Tegye fel a kezét az aki ezeknek megfelel....legyen az bárhol is!