Normális lelkületű ember egy szombat estén vagy bulizik, vagy pedig alszik a kedvesével. Na jó nem...még van sok alternatíva..de most hirtelen ez jutott az eszembe.

Nos annak ellenére hogy én korán kelek holnap, nem tudok elaludni....amíg le nem írom a soraimat. Ez egy ritka pillanatok egyike, semmiképp se azért írok, hogy legyen népszerűségem, ez most tényleg a saját érzéseimről, és a magamnak feltett kérdéseimről szól.

Hosszabb külföldi utam, és lelki csatáim után - az utóbbi az exem feldolgozásának befejezését jelenti - elkezdtem újra ismerkedni, mint azt a korábbi bejegyzéseimben írtam is. Az igényeim, természetesen magasak, és hát az előző párkapcsolataimtól lentebb senki se akar adni. Ez érthető is szerintem...senki se ül be szívesen egy trabantba, ha előtte már audija is volt. Még akkor se, ha rossz emlékek fűzik ahhoz az autóhoz.

A hosszas keresgélés után ráakadtam valakire. Budapesti, de kötődik Miskolchoz is, hiszen az elmúlt pár évét leszámítva itt élt ő is. Hihetetlen volt az, hogy 2 perc alatt kiderült hogy sok sok közös téma van, és a kezdeti zárkózottságom után, kifejezettem élvezetes volt a vele való kommunikálás. Amikor először megláttam a fotóit, azt hittem valami celeb, vagy ez nem lehet ő....de tévedtem. Ráadásul én ugyan lábnyomot hagytam neki, mégis ő írt rám. Elindult a csevej pont úgy, ahogy szokott...és még azt is elfelejtettem, hogy épp lázasan ülök a gép előtt.

Értelmes, jó indulatú és szexi. Az elején zavarban is voltam, hogy nyomult....elárasztott a kedvességével, és azzal a szexuális energiával ami áradt belőle. Nem kell félreérteni, nem arról szólt a kommunikáció, hogy mikor dugunk már...hanem arról hogy mikor láthatlak már???

Nem is akartuk húzni! A családi programom ellenére 2 órára sikerült beiktatni egy villámtalit. Picit más volt mint a képeken, vagy mint a kamerán. Voltak már jobb pasik is az életemben, de mégis volt egy kisugárzása, és egy olyan fajta aurája, ami megfogott. Úgy éreztem, hogy hosszú hosszú idő után először van egy olyan srác az életemben, aki talán nem fog átverni, és képes leszek az ő szájából elhinni azt, hogy szeretlek te kis gagyás. Merthogy igen...azért én elég gyermeteg lelkű vagyok, ha az érzésekről van szó. A brazil szappanoperákat megszégyenítő módon képes vagyok drámát és katarzist csinálni az életemből. Ez hol jó, hol nem jó...jelen esetben az utóbbi.

Az első villám találkát követően, hátradőlve, egyfajta örömmel ültem be a moziba a családommal, és izgatottan vártam hogy mit fog reagálni a talit 20 perccel követően küldött sms-re. Az első furcsaság ekkor történt, mert semmit se.

Nos ez azért volt fura, mert ugyan sok randin nem voltam életem során, de ha nekem tetszett valaki, akkor szinte úgy érezhettem hogy sínen vagyok mint József Attila, a másik esetben pedig én közöltem a szomorú tényeket a kedves "jelöltemmel".

Biztos a gőg és a nagyképűség....vagy egyszerűen az ego uralkodott el rajtam, de el sem tudtam képzelni azt, hogyha valaki oda van értem 2 napon keresztül, a valóság után ennyire más lesz a benyomása. Pedig így van...

Még találkoztunk kétszer, mindkét alkalom hasonló időtartamban, és helyszínen zajlott. Az eredmény nem változott...de hiszen miért is változott volna... én egyre inkább feszültebb és félénkebb voltam, hiszen tudtam hogy vizsgázom....ráadásul a sok negatív tapasztalat se adott sok erőt ahhoz, hogy végig a szemébe tudjak nézni. Azt mondta más minden, de nem feltétlenül rossz...csak kell még idő neki...hogy van e kémia. Mikor ezt mondta azt hittem, ez azt jelenti hogy még akarunk találkozni hiszen azért frissen lett vége neki is egy több mint 3 éves kapcsolatnak...és hát akármilyen erősek vagyunk....ha az ex még a cuccait se vitte el....akkor bizony a sebek nehezen gyógyulnak.

Viszont újabb esély már nem jött.... Napi szinten beszélünk....rohantam fel Pestre vonattal, hogy legalább az esélye meglegyen hogy láthassam, ha csak egy TALÁNT mondott már indultam is....  de nem... nem kért belőlem azóta se.

Mikor megkérdeztem miért akartál akkor többet látni a válasza ez volt: mert olyan édes voltál, hogy gondoltam hátha

Ha valaki nekem nem tetszik, nem jelent semmit se...nem mondom rá hogy édes...és tudjátok mit elhittem minden szavát. Mert más is mondta már rám ezt...és azért tudom ki vagyok. Nem vok modell, se jótestű...de az évek alatt csak jelent valamit hogy minden második ember ilyen jelzőkkel illet mint édes, aranyos, szexi, és hogy szép a szemed...

Csakhogy ezután jött az, hogy hát akkor próbálkozzunk....picit nyomuljunk.... hogy lássa, érezze hogy szükségem van rá! Sok lehetőségem nem volt 200km-ről tőle, minthogy az éteren át,különböző kommunikációs csatornákon próbáltam önmagamat adni, és azt a fajta törődsét nyújtani ami számomra természetes. Itt senki se arra gondoljon, hogy őt látom életem szerelmének....de mindenféleképpen úgy éreztem, hogy meg akarom őt ismerni. Istenem , sose vágytam még ennél jobban arra, hogy ő megöleljen engem :(

Olyan rég volt már ilyen velem. S most nem azt kell elképzelni hogy egy csíra gyökér - aki jó pasinak hiszi magát - mások könnycsatornáival játszik, vagy így akkor plusz pontot szerezni bárkinél itt ezen a site-on. Csak leírom azt, amit gondolok, amit érzek. Legszívesebben neki mondanám....dehát nem hiszem h kíváncsi lenne rá.

Nos ezután előjött belőlem a tapasztalatlan, naív kis hülye buzi, aki próbál a kedvében járni a másiknak. Odáig süllyedtem, hogy már akt fotót is küldtem magamról, csakhogy felfigyeljen rám. Az elején persze - férfi lévén - kifejezetten tetszett neki, de a második alkalommal ez már a visszájára sült el. Hülyét csináltam magamból, és legszívesebben szembeköpném magam....

Én beszélek itt az erkölcsről? A tisztességről? Mikor én itt szinte kínálom magam.... s ráadásul csak azt értem el vele, hogy minden ami egy picit is jót látott bennem...szétfoszlott. Nem tudom mit gondol, mit érez velem kapcsolatban. Egyszer azt mondta, hogy én különleges vagyok...de már nem tudom elhigyjem e. Sose volt még bennem akkora törés az önbizalmamban....mindig tudtam hogy nem kellhetek mindenkinek . és ezt néha ki is derült rögtön az elején -  de én abban a hiszemben voltam hogy a helyes vagy jóképű jelzőt nyugodtan kitehetem az adatlapom fejlécére, mert ez a valóságnak megfelel.... hát egészen mostanáig ez így is volt. Ráadásul a születésnapom környékén, amikor mindenki a korral , meg a szépség elmúlásával poénkodik...különösen jó érzés rádöbbenni arra, hogy valójában mit ér az ember.

Ő egy rendes ember, ebben biztos vagyok. Nem akart direktbe sose fájdalmat okozni. Egy valamit nem értek igazán, hogy miért kell a  szavak és smiley mögé bújni, és miért nem lehet megmondani, hogy nem kellesz nekem? Ezt így a mai napig nem mondta ki!
S azt pedig végképp nem értem, hogyha ennyire nagy a kontraszt akkor miért találkozott velem 3 alkalommal is? 3x 2 óra egy zsúfolt plázában.... én csak egy csendes délután szerettem volna eltölteni úgy, hogy nem kell neki megfelelnem. Persze ő ezt nem is kérte...csak az első reakciók után mégis előjött belőlem a félsz. Most, hogy tudom hányadán állunk már tök mind1 mi van...tutira nem izgatna mit gondol...hiszen már úgyis mind1.

S még egy kérdés! Egyre többen írnak reakciókat a blogommal kapcsolatban az ország túl oldaláról is, amiben úgy jellemeznek mint mélyérzésű, értékes srác...stb. S nem ez a lényeg, hanem az Ha ő ezt tudja rólam  - már pedig azért tett rá  utalást - , akkor azt is tudja hogy ez nem jellemző minden melegre....akkor nem ér meg annyit foglalkozni a dologgal hogy kiderüljön BIZTOSAN hogy lehet e közöttünk valami? Persze mindenki pótolható...de ha látok egy olyan autót a vásáron ami egyből ugyan nem tetszik, de mégis vezetve jó...és a többi kocsihoz képest jó is a felszereltsége.... nem éri meg menni vele még pár kört? Mi veszíteni való van?

Nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége.... 1 órával ezelőtt lehet végleg elástam magam nála, mikor egy szexuálisan túlfűtőtt pillanatomban egy újabb akt fotóval zaklattam őt.

Mi történik velem? Elfelejtettem randizni? Vagy ez a sok rossz emlék és tapasztalat tesz ilyen görcsössé? Úgy érzem ő volt az egyetlen aki megértett volna, aki egy barát/társ is lehetett volna az életemben. Most mégis azon is agyalhatok, hogy vajon szóba áll e még velem.

Egy hétköznapi meleg srác már rég letiltotta volna, nem hogy blogon keresztül vergődne az őt körülvevő érzésekről. Jót akartam, de elkúrtam. Szerettem volna egy kis mosolyt csalni az arcára, boldoggá tenni őt....mert úgy láttam, hogy azért szüksége lett volna rá neki is... mert az ő elmúlt 1 éve sem volt egy sétagalopp.... de leginkább tudjátok mit szerettem volna igazán???
Egyszerűen szerettem volna megismerni egy jó embert....