Kisebb szünet után valahogy most úgy érzem...ki kell írnom magamból a gondolataimat, mindazt ami bennem van...talán ez segít.
Tudom én vagyok az örök pesszimista, no meg a hiper érzékeny ... de ez van. Mindenki megszületett valahogy, és a jó Isten olyannak szereti amilyen. Sose voltam hajtűdobáló , sűrűn affektáló, gesztikuláló valaki de tény, hogy érzékenyebb vagyok a környezetemre. Ez lehet a családi háttér, a szeretet hiánya, családban bekövetkező tragédiák fiatal koromban, vagy ezek mind összesen.... mégis tény az, hogy minden fájdalom bennem marad amit valaha is kaptam a külső hatásokból.

Nem tudom, hogy ettől hogy lehet igazán megszabadulni.... de nem is ezért írok most.

Hogy van az, hogy én 3 év után még mindig úgy érzem hogy szétnyílik alattam a világ, hogy nem kéne élni ... mindez egy olyan ember miatt akit úgy szerettem mint még embert soha ezen a bolygón? Hogy van az, hogy azaz ember, akit a tenyeremen hordoztam, akiért azért pörögtem a mindennapokban, hogy mosolyt csaljak az arcára....egyik pillanatról a másikra megváltozik, megcsal, a fővárosba költözik és örökre elfelejt?

Úgy váltunk el, hogy sírtunk! Zokogott azért, hogy tartsuk a kapcsolatot! Miközben mással megcsalt a szakítás előtt már...
Hogy van az, hogy egy embert ennyire félre lehet ismerni? A kapcsolatunk első évében 80km-ert képes volt azért utazni napi szinten, hogy velem lehessen....majd ugyanez az ember 2 évvel később karácsony napján azt közli ingerülten, hogy bele szólok az ő életébe , mert wellnes hétvégét kapott meglepetés időpontra, és ezt egyeztetés nélkül mertem megtenni?

Hogy van az, hogy a személyes elválás óta, sohatöbbé nem láttam és nem is érdekli mit tett velem?
Tudtam én, a vége felé, hogy nem együtt fogunk megöregedni...és mikor szakított velem...picit el is fogadtam magamban...hiszen az volt az indok, hogy már nem érez úgy, és ha a fővárosba költözik nem fogjuk tudni a távot megoldani....és ebben volt ráció.
Ez így könnyű volt a lelkemnek...egészen addig amíg a legjobb "lelki társam", barátom hirtelen kerülni kezdett és kiderült összejött a párommal. 
De tudjátok mit? Ő legalább bevallotta nekem szinte azonnal!Bevallotta, hogy mi történt...s annak ellenére, hogy a mérhetetlen fájdalom amit éreztem nem csitult bennem éveken át.... 3 éven át, különböző címekről, telefonokról 5 hónap gyakorisággal próbálta felvenni velem a kapcsolatot. Ő próbált legalább bocsánatot kérni...és talán most 3 év után meg is adom neki a lehetőséget.

Ellentétben az ex-el, aki persze az akkori vadonat új párjával ugyanúgy elbánt pár hónap után...Hármasozás borsodban, kis légyottok... s a leggázabb az egészben, hogy ez megy azóta is...csak mindig más kapcsolatban.

Hogy van az, hogy emberek minden bűntetés nélkül tesznek tönkre embereket, és ők közben élnek mint Marci Hevesen? Hogy nekik a karrier, a pénz, a nyaralás, a pasik pikk pakk összejönnek.... te pedig maradsz romokban? Hol itt az igazság? Azok a családtagjaim akik szentül hiszem hogy így szerettek ahogy vagyok, és fentről nézték már akkor is az eseményeket.... miért hagyják, hogy ez történjen?? Miért nem nyal vissza a fagyi?

Azt sajnálom a legjobban, hogy nem tehetek ki képet vagy nevet arról az emberről aki ezt tette velem, és az utánam következő legalább 3-4 emberrel...

S ami leggázabb, hogy bármelyikőtök meglátja - köztük én is - elolvadsz tőle úgyis. Hiszen helyes, intelligens, humoros, becsületes, korrekt.... azt hiszed ez egy álompasi....aztán közben kiderül, hogy valójában milyen ember is az ilyen...
Nem mondom azt, hogy nem voltak érzelmei...hogy végig hazugság az egész, de tudom, hogy mikortól lettem csak egy tárgy...egy strigula... és egy senki az életében.

Miközben én, inkább elhagytam az országot, hogy felejtsek...mert akkora fájdalmat okozott, hogy képtelen voltam feldolgozni... miközben én, azért hajtottam magam, hogy az Ő élete szebb, jobb és boldogabb legyen.... ő a szakítás után már csak annyit mondd persze másnak...hogy én vagyok az érzékeny fasz...és további kedves jelzőkkel pocskondiázza a nevemet. Úgy, hogy soha nem ártottam senkinek se, pláne nem neki!

Ezt érdemli az ember mégis, elfelejti azt a sok emléket, örömet - amik igaziak voltak, amit nekem köszönhet.

Az illető Grinderen 29 évesnek adja ki magát 31 helyett Borsodi lakos, de Pesten él. Helyes, sármos...full heterós.. gyönyörű kék szemekkel .és azt hiszed most fogtad meg az Isten lábát. További ismertető jele, hogy bírja és imádja is a piát akár napi szinten...

A chat.hu-n szokott még nézelődni, főként mikor már megunt Téged...

Az élet igazságtalan! Talán egyszer majd sikerül vele összefutni, és elmondhatom neki a szemébe, hogy mit tett valójában, talán akkor majd rájön milyen ember, de lehet ez csak akkor fog bekövetkezni, ha az történik vele, amit velem és azt utánam következő srácokkal megcsinált. Szívből kívánom, hogy csak pontosan annyi fájdalom érje őt, mint amennyit Ő okozott nekem! Mert ez a legkönnyebb elmenni, törölni az életedből és hátra se nézni kit tapostam el ok nélkül.

Aki pedig egy nagy városi panorámaképet lát, és a fenti leírtakhoz hasonló helyes pasival találkozik gondolja meg bele megy e. Mert aláírom, hogy jó élményeket is kap...de a 100xos fájdalom fogja utol érni őt később ha nem csak kalandra vágyik. Persze nem is értem miért írtam ezt le...hiszem a többséget ez nem érdekli. A húspiacon elvesznek azok a srácok akikben még maradtak érzelmek

Na és hogy mi lett belőlem? Csinált belőlem egy érzéketlen embert, aki már nem tud senkiben se bízni, aki már nem tud szeretni se mosolyogni. S valahol talán ezért is van ennyi sérült ezeken a siteokon, mert minden embernek van egy ilyen sztorija és annak hatásai hosszú évekre beleégnek a másik tudatába. Ez pedig nagyon nehezen gyógyul...
Talán ha beszélhetnék vele...talán akkor végleg le lehetne zárni.....és ezek a hegek eltűnnének a szívemről. Hiába vagyok mosolygós, helyes , és persze nyitott egy új kapcsolatra - valahol belül azért biztosan sugárzom azt a fajta fájdalmat , ami miatt elveszítem azt a kb 3 potenciális pasi jelöltet, aki még nekem is tetszett volna.

Őszintén csak egy mondatra vágyom 3 éve, amit soha nem kaptam meg személyesen tőle: Ne haragudj kérlek!