Radnóti Miklós: Levél

Megkaptad Kedves a levelem?
Látod én magamat temetem:
Fehér lapokat írok tele,
Amikor zokognom kellene
Azon, hogy te nem vagy itt velem,
Tépd össze Kedves a levelem.

Jer már haza, hiszen úgy várlak,
Por lepi Kedves a szobádat,
Régi titkok illata lebben,
Száz régi csóknál tüzesebben
Kívánja ajkam a te ajkad,
Jaj, mennyi szép lesz újra rajtad...

Jött tőle is pár lila levél,
Melyre tán csókot is leheltél,
Egy-két bús szerelmi üzenet,
melyre felelni csak csókkal lehet,
De oly messze vagy, elérhetetlen...
Tépd össze Kedves a levelem.

Korábban már írtam a passzív, aktív, uni dologban (ami számomra továbbra is fura kategorizálás*), most csak rövid kiegészítést írok.

Néhány barátom panaszkodott mostanában, hogy amikor szexre kerül a sor, akkor a partner bevágódik az ágyba és várakozik. Amikor megkérdeztem, hogy mire, hogy bemenjetek az ágyba? De nem arra, hanem egyszerűen a szexet úgy képzelték el, hogy fekszenek és akkor a pajti dolgozik rajtuk. Kezdeményezésnek (még szóban sem) halvány jele sem volt.
Sajnos ilyet én is tapasztaltam.
És ezt nevezem passzív félnek (nem akit megdugnak, hanem aki gumibaba).

Több félék vagyunk, és vannak emberek, akik ilyen esetben is durr bele és megdugják a kiszemelt partnert.

Bizonyára vannak sokan, mint ahogyan én is, hogy a szex nem csak testi adottságok alapján, hanem szellemi értékek, szeretet (nem feltétlen csak szerelemre gondolok) alapján jön létre (még flört esetén is). Én el nem tudom képzelni a szeretkezést (direkt nem szexnek írom) úgy, hogy a partnerem nem vesz részt benne és passzívan várakozik. Mindegy, hogy megdugjuk egymást vagy nem vagy más játékok kerülnek előtérbe, de az aktivitás számomra az, ha a partner fizikailag és szellemileg részt vesz a „játékban", közösen játszunk, szeretjük egymást, simogatjuk, csókolgatjuk, nyalogatjuk egymást és minden ami elképzelhető a tejszínhabos meggyig és szerető szavakat suttogunk egymásnak. - Nincs passzív fél, még akkor sem, ha csak az egyik megy be a másikba. -
Nekem a kedvem is elmegy a gumibabáktól (A fordítottját sem kedvelem, a csak testiségen alapuló röptiben lelövi a legyet típusú kapcsolatot.).

Persze vannak gyakorlatlanabb emberek, én sem vagyok hű de nagy lepedő gyűrő bajnok, és vannak félénkek, de ez nem azonos a passzivitással, ezen a partner segítségével túl lehet lépni. Persze, ha a partner nem passzívan bámul, hanem aktívan részt vesz a játékban.- Két félős vagy/és gyakorlatlan ember is tud csodát átélni, ha aktívan játszanak és segítik egymást. -

*Fura kategória az aktív, passzív, uni, mert azt most ez mit jelent: Azt, hogy a passzívat megdugják, az aktív dug és az uni mindkettőt csinálja? Számomra ez olyan, mint: „Ki a lány?"

A minap olvastam egy cikket, a cikket nem idézem, mert elviszi a gondolatmenetet.
A cikk felhozott bennem egy régen dédelgetett témát, melyre nem tudok megoldást, de érzem a problémát.

Az ismerkedések során, a baráti és kezdeti szerelmi vagy szexuális kapcsolatokban, egy szóval kapcsolatokban, sok szerepet kapott az internet. Főként az internetes kommunikációs eszközök, a chat, MSN és társai (de legtöbb esetben nem fülessel és mikével), PM, jobb esetben e-mail.

Érzem ezen eszközök jó hatásait is, hiszen a fizetős telefon helyett, ingyenesen beszélgethetünk. Bátran megszólíthatok embereket, akikkel valamilyen kontaktust (eszmecsere, haverkodás stb.) szeretnék teremteni. És akár nagyon gyorsan kiderülhet, hogy érdekesek vagyunk egymásnak vagy sem. Az e-mail, a PM rézben átvette a telefon és az SMS szerepét és ezek szerepét az MSN jellegű kütyük vették át részben, bár a gyorsaságát nem, mivel a telefon zizeg, csörög és általában hozzánk van növesztve (Már a gyerekek beépített mobillal születnek.).

Számos esetben, sőt szinte mindig, akár PM-ben, akár MSN jellegű cuccot használva, azt tapasztaltam, hogy kezdem nem érteni azokat a mondatokat, amelyeket kapok és először azt hittem, hogy az én tudásommal van baj, nem haladok a világgal. De ezt hamar eloszlatta néhány elszólás. Sok esetben kellett rádöbbennem, hogy nem egyedül velem "beszélget", hanem egy időben több emberrel, több témában. Engem ez nagyon zavar, mivel én azzal az emberrel beszélgetek, rá és a felvetett témára koncentrálok, lehalkítom a rádiót is és a TV-t is és várom a válaszokat és próbálom értelmezni és aztán a tudásomnak, érzelmeimnek megfelelően válaszolni. És akkor válaszként egytized figyelmet és ennek megfelelő nyelvezetű és minőségű választ kapok.
Na, de ez egy dolog, ha egy internetes ismerősről van szó, de barátság, partnerkapcsolat (ezen kapcsolatok kezdete) esetén ez a katasztrófával egyenlő, számomra megalázó és sekélyes és úgy érzem, hogy én ebben a történetben csak egy kontakt vagyok, egy virtuális kapcsolatpótló tabletta vagy tamagoccsi (sem).

A baráti és párkapcsolatokban és ezek kialakulásában hátrányosnak tartom az MSN jellegű kommunikációt.
Miért?
Előnye a gyors kapcsolatfelvétel, a gyors válasz és egy találkozó szervezés vagy elutasítás gyors lehetősége.
Előnye, hogy a profilokban, adatlapokban megadott adatokra rá lehet kérdezni és némi kiegészítést kaphatunk, de a füllentés, csúsztatás itt sem zárható ki. Csak megjegyzem, hogy sok esetben a csúsztatások nem a becsapás eszközei, hanem az önbizalom hiány jelei vagy a túlzott félelem önmagunk kiadásától, azok veszélyeitől. Ha ez így van, akkor lehet egészséges kapcsolatot szervezni csak MSN szerű cuccokon? Tapasztalatom, hogy sok esetben nem vagy csak nagyon sok kudarc és félreértés árán. Félreértéssekkel kezdődhet egy kapcsolat?
A kapcsolatok építésében a verbális és nem verbális kommunikációnak hatalmas szerepei vannak és az internetes kapcsolattartás, a dolgaink interneten való megbeszélése ezt a két területet szorítja háttérbe és ezzel nagyon sok félreértésnek ágyazunk meg, illetve gátoljuk a két ember közötti ismerkedést, az egészséges folyamatot a nemleges vagy az igenleges döntésünk kialakításában.
Elmegyünk egymás mellett vagy triplán vak lesz a szerelmünk?

Saját példám:
A harmadik szerelmet élem át olyan módon, hogy kis bátorsággal és időbeosztás átrendezésével, nem MSN távkapcsolat és 2-4 havonta találkozás lenne lehetséges, hanem rendszeres, 1-2 hetente együtt tölthetnénk egy fél vagy egészet hétvégét.
Csak megjegyzem, hogy én a rendszeres találkozást szorgalmazom. És a testbeszédből, verbális jelekből azt tudom, hogy a partneremben is elindult az érzelem irántam, nem olyan mértékben, mint nálam, de rendszeres élő kapcsolatban eldőlne, hogy tovább fejlődik vagy sem. Ha tovább fejlődik, akkor mindketten boldogabbak lennénk, ha nem, akkor megspórolnánk egymásnak sok keserűséget és időt. - Sokan nem hiszik el, hogy nagyon rövid az élet és az elvesztegetett napok és lehetőségek sohasem pótolhatóak, azok örökre elvesznek. -
Az az érzésem, hogy a dumadobozok mögé bújva, a valós énünket próbáljuk fedni és sokkal magabiztosabbnak mutatjuk magunkat és azért is félünk a személyes kapcsolattól, mert félünk a leleplezéstől. Ehhez jönnek más butaságok is, a konvenciók, melyeket át kellene lépni a személye kapcsolat érdekében és le kéne győzni a belső félelmeinket.
Lehet párkapcsolatot (szexkapcsolatot, barátságot, házasságot) végeláthatatlan MSN beszélgetésre alapozni? A tapasztalatom, hogy nem!

- T. C. -

sztereotípia:
Felszínesen általánosító vélemény, negatív elképzelések és előítéletek együttese.

Nemiség kapcsán:
A nemi sztereotípiák alapvető általánosítások, sokszor alaptalan elképzelések valósként kezelése, a nemi szerepek és nemi csoportok kapcsán.

Csoportok kapcsán:
Sztereotípia egy fix és elterjedt meggyőződés, vagy a kép, egy-egy meghatározott társadalmi csoportokra vagy egyének típusaira, a valóság vizsgálata vagy megismerésének vágy nélkül.

A hír:
-HVG.hu-
2010. július 30., péntek, 10:59
Szerző: MTI

Ezentúl már nem kerülik a nemi sztereotípiák erősítését az óvodákban

Módosult az óvodai nevelés alapprogramja, a kormány döntése értelmében abból kikerült a nemi sztereotípiák erősítésének tudatos kerülése - közölte Hoffmann Rózsa pénteki budapesti sajtótájékoztatón.

Az oktatási államtitkár kiemelte: a korábbi kormányrendelet vitatható irányba befolyásolhatta volna a gyermekek erkölcsi, szellemi fejlődését, ezért elengedhetetlenül szükséges volt a korrekció. Felidézte: az előző kabinet tavaly novemberben módosította az alapprogramot. A szakmai és társadalmi egyeztetések után kerültek bele olyan elemek, amelyek komoly felháborodást váltottak ki a szülők és az óvodapedagógusok körében.

- A hírt nem politikai célzattal idéztem.
Én az oktatásban és a mihamarabbi felvilágosításban, nevelésben hiszek. Véleményem szerint a tolerancia és az egymás feltétel nélküli elfogadása nagyrészt kisgyerek korban dől el és jórészt a szülőkön és a nevelésen, nevelő intézmények (a társadalom egyik szervezett megnyilvánulási helye) hozzáállásán múlik. -

A tolerancia elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve más egyebek iránt.

A toleranciának három együttesen érvényesítendő kritériumát fogalmazza meg:

• konfliktustűrő képesség
• a jogegyenlőség elfogadása
• az erőszak elutasítása

A „tolerancia alapelv" gyakorlati alkalmazása, a konfliktus kezelési képesség az alábbi specifikus kompetenciák meglétét feltételezi:

• képesség a párbeszédre és a kommunikációra,
• képesség a partnerek álláspontjába való belehelyezkedésre,
• képesség a konfliktusok demokratikus és konstruktív megoldására,
• képesség az intoleranciával szemben bátor fellépésre.

-Részletek, az OKI (oki.hu) cikkéből. -

Véleményem szerint a tolerancia csak az első lépés, hiszen akkor kell toleránsaknak lennünk, ha konfliktus helyzet, jogegyenlőtlenség, erőszak áll fenn.

Másként fogalmazva: Az emberek globális, teljes elfogadásának hiánya miatt van szükség toleranciára. Hiszen, ha feltétel nélkül el tudnánk egymást fogadni vagyis nem filóznánk azon, hogy egy cigány vagy zsidó vagy meleg vagy néger miért más, mint mi vagy miét egyenlő velünk, akkor nem beszélhetnénk toleranciáról, mert nem volna rá szükség. A tolerancia egy köztes állapotnak tekinthető és az egymást feltétel nélküli elfogadásának hiányát jelzi.

- T. C. -

Balázs megkérdezte tőlem:
Szeretsz?

Miért kérdezed?

Ne kérdéssel válaszolj, hanem mond meg!

Nem értelek!

Csak azt szeretném tudni, hogy szeretsz vagy utálsz vagy....?

Mit szeretnél tudni?
Azt, hogy amikor látom a farmernadrágban a fenekedet, akkor nem férek el a nadrágomban és nedves lesz az alsóm?
Azt szeretnéd hallani, hogy komisz, de olykor kisfiús a mosolyod, mellyel elbűvölsz?
Azt szeretnéd tudni, hogy csodállak amikor zuhanyzol és a víz alápereg a bőrödön és a gőz lágy vonalakban rajzolja ki a tested íveit?
Mondjam, hogy imádom az illatodat, imádom a bőröd szagát, de imádom a ha az orrommal lábad között járok?
Mondjam, hogy imádom a gyermekies lelkesedésedet, csodálom a néha bölcseket megszégyenítő gondolkodásodat és a naivitásodat?
Mondjam el, hogy amikor egyedül vagyok akkor nyüszítek a hiányodtól?
Hallani akarod, hogy büszkén mutogatnálak mindenkinek és kézen fogva sétálnék veled a Dunánál?
Kíváncsi vagy, hogy a moziban szeretnék veled nyikorogva pattogatott kukoricát majszolni, miközben szorítom a kezedet és a sötét jeleneteknél megcsókolni vagy a nyakadba lehelni egy édes puszit?
Ne kérdezz!

Csak mond halkan, hogy szeretsz, miközben a szemed csillogva rám néz és huncut mosoly fut végig az arcodon. És akkor én csak annyit mondok halkan, hogy szeretlek, megfogom a kezedet és mindent érezni fogsz.
Ígérem, hogy én sem kérdezem meg, hogy "szeretsz engem".

Világszerte mindenütt egy kicsit másként ünneplik a karácsonyt. Van ahol a Mikulás van ahol a Jézuska hozza az ajándékot és bizony a három királyok is ajándékoznak. Mi virgácsot kapunk, ha rosszak vagyunk, az olasz gyerekek szenet (ma már az is csoki). Van ország ahol újévkor ünneplik és vannak országok ahol vízkeresztkor.

Ez a nap az ajándékozás napja. De mit is ajándékozunk valójában? Ma a rohanó világban, megvásárolható technikai csodákat, töménytelen mennyiségű édességet.
Azt szokták mondani, hogy a karácsony a szeretet ünnepe.
Vajon miért az, ha az emberek szeretnek egy éven, egy életen keresztül?
Úgy gondolom, hogy nem másról van szó, hanem arról, hogy ezen a napon visszaemlékezünk szeretteinkkel az elmúlt év (évek) történéseire és arra a sok apró örömökre, melyeket egymásnak adtunk, melyeket közösen éltünk át. Igen, nem ezen a napon adjuk a szeretetet egymásnak, hanem ez a nap az emlékezésé a meghitt szobában a gyertya fényénél vagy egy havas hegyi tájon, egy kunyhó kandallójánál vagy a Tisza partján álló parasztház kemencéje mellett... bárhol.

Boldog karácsonyt és sok szeretetet kívánok mindannyitoknak.

Szeretetet csak úgy kapni nem lehet!

Én hosszú idők óta mondom (és nem tanítom) barátaimnak, munkatársaimnak, hogy boldogságot, szeretetet csak úgy kapni nem lehet.
Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy én adok figyelmet, én adok szeretetet, szenvedélyt vagyis egy szóval én adok a barátaimnak, munkatársaimnak, ismerőseimnek feltétel nélkül.
De hát, ha csak Te adsz, akkor mit kapsz?
Ha én rámosolygok egy emberre, mosolygok az emberekre, akkor az emberek visszamosolyognak. Ha tisztelettel bánok az emberekkel, akkor tiszteletet fogok kapni az emberektől. És ha szeretettel fordulok az emberek felé, akkor Ők szeretettel fognak felém fordulni. És ez így van a felszínes vagy mindennapi kapcsolatokban és a szerelemben is.
Talán legjobban a tiszta szerelemmel tudnám legjobban megvilágítani: A szerelem két ember közötti energia áramlás. Ha én szerelmes vagyok, akkor feltétel nélkül energiát adok át a kedvesemnek (szavakban, tetteimben, érintéssel, öleléssel, csókkal, szexszel), oda figyelek rá és figyelem az igényeit és ennek megfelelően segítem az életét. -Önmagában már ez is csodálatos érzés, de itt nincs vége.-
Mit kapok?
Ha Ő szeret engem akkor hasonlóan cselekszik, mint én. És a két ember közötti energia áramlás, a szeretet átadás erősíti egymást, mígnem egy ragyogássá alakul és kiteljesedik a szerelem, a szeretet lényege.
Tehát akkor kapok többet, ha elveszek, követelek vagy akkor ha úgy szeretek, hogy adok?

Az emberek szégyenben élnek

Úgy érzem, hogy az emberek folyamatos félelemben, szégyenben élnek. Tehetetlen düh marja a lelküket. És számos gáttal (skatulyák, konvenciók, téveszmék, környezeti hatások) vannak körbevéve.
Szégyelljük a vágyainkat. Önvádat zúdítunk a fejünkre a gondolataink, kívánásaink miatt. És önkorlátok közzé szorítjuk magunkat, mert nem tartjuk erkölcsösnek, társadalmilag elfogadottnak, sőt betegesnek hisszük a természetes igényeinket vagy (és) magunkkal hozott igényeinket*.
Inkább választjuk a környezetünk által mutatott és kitaposott ösvényt, melyet ők is elődjeiktől kaptak, mint magunknak taposnánk utat.

*magunkkal hozott igény = Hajlamok, melyeket a kötnyezeti hatások erősítenek vagy gyengítenek, de mindig bennünk vannak.

Létezik vagy sem uni, passzív, aktív?

Mire is vonatkozhatnak ezek a szavak?
A társadalomban elterjedt tévhit, hogy a melegek felosztják egymás között a szerepeket férfi és női szerepkörökre. És egy kapcsolatban (legyen az pár napos, egy órás, vagy 10 éves) van egy női szerepet és egy férfi szerepet képviselő ember. Ez vonatkozik a mindennapi teendőkre, háztartásra, szerelmi és lelki életre, szexre egyaránt.
A leegyszerűsített gondolkodás szerint, mely megkérdezi, hogy „Melyikőtök a nő?", a szexre egyszerűsíti le a kérdést.

A laikusoknak van egy rossz hírem!
Általbán a homoszexuális kapcsolatokban (legyen 1 napos, 1 hónapos, 12 éves, alkalmi, flört stb.) a viszonyok a két ember között pont olyanok, mint a heteroszexuális kapcsolatokban. Ez igaz a szerelemre, az ismerkedésre, az együttélésre és mindenre, még a szerelmi gyilkosságokat is bele értve. Vagyis a homoszexuális kapcsolatok szinte olyanok, mint a heteroszexuális kapcsolatok.
Viszont megfigyelték, hogy a házimunkában, a ház körüli teendőkben és az ügyintézésekben a homoszexuális párok sokkal inkább megosztják egymással a feladatokat vagyis nincs „ez csak a feleség és ez csak a férj feladata".

Azt is megfigyelték, hogy az érzelmi kapcsolatok kicsit mások lettek, alapjában véve azonosak, de az egészséges kapcsolatokban mindkét félben megtalálhatóak a női és férfi érzelmi és gondoskodási jegyek. Sőt ha a szerelem három összetevőjét nézzük (vágy, gondoskodás, intimitás), akkor a gondoskodási ösztön szinte azonos gondolatvilággal jelenik meg mindkét emberben.
A heteroszexuális kapcsolatok jó részében ez eltér és inkább tükrözi a hagyományos családmodell igényeit (nő a családi otthon fenntartása, férfi a család eltartása).

Ha a fentieket nézzük, akkor a melegek (kivétel mindig akad) univerzális kategóriába tartoznak.

Szexualitás:

Ki dugja meg a másikat vagyis ki a lövész?
Uni: lövész és céltábla, aktív: lövész, passzív: céltábla.
Vagy
uni: befogadó és adó, aktív: adó, passzív: befogadó.

De ennek számomra így semmi értelme nincs!

Volt egy fiúka és nagyon tetszett nekem, de félénkségből nem mert semmit tenni, csak hanyatt fekve várta, hogy legyen valami és én a csodálatos farkincájába ültem és meglovagoltam.
Én voltam a befogadó és mégis az aktív!

Tehát ezek szerint nem az az aktív aki a másikat rendszerint megdugja vagy nem az a passzív, aki rendszerint befogadja a péniszt. Hanem az az aktív, aki a szerelmi játékban aktívan részt vesz és itt mindegy, hogy mik a részletek, csak az, hogy aktívan részt vesz! Az aktív ember kezdeményez, kacérkodik, néha pár pillanatra vagy percre átengedi a kezdeményezés szerepét. Így a legjobb felállás a szexben az aktív + aktív (nem hagyományos meghatározás szerint)!

A passzív pedig az a személy, aki csak fekszik és várja a mennyei mannát vagyis oda tartja a fenekét vagy a száját.

Csakhogy, ebben a felállásban a fent hagyományosként elfogadott univerzális szerep nem létezik. És valóban meg is kérdőjelezhető, mint ahogyan a homoszexuális kapcsolatok nagyobbik részében a női szerep is.

És akkor kiből lehet aktív?
A jó hír az, hogy mindenki lehet aktív. Ami megakadályozza az embereket az nem más, mint a lustaságuk, de legtöbbször a félelmük és gátlásaik. Gyakorlással vagy szakember segítségével legyőzhető mindkettő.
Természetesen a partnerek kölcsönös figyelme, érdeklődése és egymást segítése is szükséges hozzá.
Mert az aktivitás nem attól függ, hogy ki a dugó és ki a fogó!

Csak röviden, MSN szerelem...

Hát történt, hogy egy fiúnak írtam egy levelet, hogy tetszett vagy sem neki, azt a mai napig sem tudom.
Ugyanis válaszolt és teljesen oda volt érte, hogy a levelem milyen szép és mennyire jól esik neki. Két levél váltást követően, bár utálom, de engedtem magam rávenni az msn-ezésre.

Hát egész nap fent voltam vagyis be voltam kapcsolva és aztán be is jelentkezett. Én írtam neki, köszöntem, aztán hosszabb gondolatot is írtam és aztán még egyet. Válasz nem jött rákon át.
Aztán itt a randin a levelesládámban találtam egy bocsánatkérést, miszerint „nem otthon volt, ezért nem válaszolt".
Rendben van, megbocsájtottam. És aztán ma azt látom, hogy törölte magát a randiról.

Hümm!

Még az első levélben Ő írta le, hogy „nem lehet itt ismerkedni, mert ez nem jó hely arra, mert itt nem olyanok az emberek", mármint a randi.gay oldalain.
Így valóban nem lehet ismerkedni!