Odaültem. Tudtam, hogy nem szabad, tiltják a szabályok. Mégis megtettem. „ Bocsi, van tüzed? Amúgy nagyon hasonlítasz a legjobb barátnőmre", hazudtam mosolyogva. Nem őt néztem ki magamnak. A pasit, akivel beszélgetett. De hogy jutottam el idáig?
Jött egy érzés: „ Márpedig én ma egyedül is ha kell, de lemegyek alterba!" Így is lett. Lementem- követtem a szabályokat. Járkáltam körbe, kezemben Gin-Tonic. Táncoltam, énekeltem. A műsor - mint mindig, most is- fergeteges. Nem néztem senkire - hisz nem szabad-. Láttam körülöttem a párokat. Érintették egymást, reszketett ajkuk a másik ajkán. Furcsa, minden pultnál más áron van ugyanaz az ital. Nem baj, nem inni jöttem. Ugyanis azt bárhol lehet. Leültem a műbőr borítású bárszékre. Éreztem valamit. Nem lelki eredetű érzés volt, bár arra vártam. Az orrom nem csal: Chanel Egoiste. Majdnem önfeledt örörmömben kérdeztem: Ugye Chanel parfüm? De nem tehettem. A szabályok nem engedik, hogy bárkit is megszólítsak. A szabályok arra köteleznek rejtve, hogy kínozzam magam. A szabályok előírják, hogy egyedül kell lennem. Talán rossz ember vagyok? Nagyokat szippantottam a levegőbe, érezni akartam minden pillanatát. András használt ilyen parfümöt. Elment. A barátaival, mit kezdjek? Elvégre nem szólíthatok meg senkit. Újabb kört tettem. Kezemben GinTonic. Senkinek nem kellek?- nézelődtem így. Táncoltam. Zolira gondoltam. Mindenki őt tapsolta. Mary Lou volt a központ, elbújhatott mögötte. És persze gratulálunk Dömper. Az előadásod jó volt, a műsorod kevésbé. De ez eddig is így volt. Ugyan, Zoli túl jó hozzám. És amúgy se szólíthatom meg.
Nagy mosoly! Nem elég elérni, tartani is kell. Reggelig! Imádok élni! Olvasd le az arcomról. Táncolok, itt vagyok. Hideg van. Nem a bőrömön érzem. Le kell ülnöm. -Egy sört kérek! Én néztem rá. Leültem mellé. Megszólított. Nem ülhettem volna mellé. Igazak a szabályok. -Bezártunk, bocsi-tessékeltek ki. Kedves srác. 98 éves vagyok, nem 102. Az Abba egy külön műfaj, művészet. Csepegett az eső.
- Nálam alszol? Minden hátsó szándék nélkül kérdezem. Külön megágyazok neked, de ne menj el olyan messzire az esőben. Aztán reggel hazamész.
- Nem tudom.
- Szívesen látlak, tényleg nincs semmi hátsó szándékom -hát persze.
Kattan a zár. Szunnyad a ház, csendes a mosógép, nem zúg a héra. Tán Zeusz altatta el? Belépünk.
- Tartasz itthon láncfűrészt? Baltát?
- Nem. De ha majd menekülni szeretnél a bilincs szorításától a fiókban találsz egy vasfűrészt.
- Bilincs?
- A kulcstartóm. - hát persze.
Megágyaztam. Külön. Magamnak a kanapén. Tudtam, hogy vétkeztem. Mit keres ő itt? És a szabályok is az asztalon pihentek. Meglátta vajon? Már mindegy. Elmebetegnek tart. Az vagyok. Egy meg nem becsült professzor, magam pusztítom találmányaimmal, mint szilánkokra tört poharat szorongatom kezemben, megsebzett, de más ne lépjen bele. Kivetkőztem magamból- ő csak ruháim látta lehullani. Már nem voltak szabályok. De tudtam mit nem tehetek. Rögeszme. Lefeküdtem. Ő mellém ült.
- Nem fekszel mellém? Minden hátsó szándék nélkül - hát persze.
- Nem lehet.
- Miért?
- Értelmetlen. És nem ezért hívtalak el.
- Most szarul érzem magam.
- Miért?
- Olyan itt, mint otthon.
- Miért?
- Az ágyra nézek, otthon a szüleimnél is mindig így vár.
Felkeltem. Sokat hallottam Marcsitól, hisz emiatt lett négyes a vizsgája. „Nem sétálgatunk az ágy körül, két határozott mozdulattal beágyazunk!" Visszafeküdtem.
- Ágyazz meg és feküdj le. -szánalmas.
- Miért nem alszol velem? Tényleg csak szeretnék valakivel aludni. -hát persze.
- Értelmetlen energiát fektetni valamibe, ami alig kezdődik el véget ér. - én pedig beteg vagyok; nem szabad a pszichém még jobban leterhelni.
- Engedj ki. - kapta fel ruháit.
- Hova mész?
- Haza.
- Miért?
- Félek tőled. -hát persze.
- Ne menj.
- Engedj ki. -lépett az ajtó felé.
- Ne menj. - karoltam át. Ez csak hiszti. Mondd el miért félsz tőlem, és kiengedlek.
- ...
- Nem tudod elmondani? -hát persze.
- Feküdjünk le.
Újra megágyaztam. Mint amikor megsimítják arcod, elpirulsz. Majd fordulatból csattan ugyanazon tenyér arcodon. Macska-egér játékot űzünk, s kell ez? -ez kell. Kívül alszom. Felkeltem. Határozottan lépdeltem ki a szobából. Pótkulcs a hevederzárban hangosan csörrent- félj. Ittam; ki voltam száradva. Befeküdtem mellé. Szíve zakatolt, szénnel fűtötték az ősi gőzmasinát. Talán reszketett, mint cseppérte állóvízfelszín. Bár kiváló színész. Hisz meleg -hát persze. Éreztem mire készül. Menekülnöm kellene. Féltem tőle. Én akarattal sebzek, ő tudatlanul. Hol vannak a szabályok? Nem szeghetek meg többet, talán még van kiskapu. Ajkamra lehelt. Visszavette harmatát saját ajkával. Aztán már én sem szerettem volna, ha megtartaná magának, mit egyszer nekem adott. Testét hozzám dörzsölte. Kezem lassan siklott végig homlokán, arcán, kulcscsontján, mellkasán, csípőjén. Segíts Ellen! Elaludtunk.
Nem mélyen aludtam, magasban éreztem magam. A Big Benből kilövellő vízsugarak között voltam a barátaimmal. Miért nem váltanak eurót este a buszmegállóban? Mindig is látni akartam DisneyLandet, az Eiffel tornyot. Sétáltam a parkban. Miért nincs nálam fényképező? Látni akarlak! Hiányzol! De még tán sose láttalak. A tekinteted éreztem. Hol vagy? Miért nem jössz már? Neked elég, ha álmodozom rólad? Eljön egyáltalán az az idő, mikor rád találok? - hát persze.
- Ez egy évre elegendő élmény volt.
- Akkor jövőre ugyanitt ugyanekkor?
- Nekem mennem kell.
- Kiengedlek. Miért nézel így rám? -vette elő telefonját.
- Köszönöm a számod. Majd beszélünk. - hát persze.
Visszafeküdtem. Szerettem volna újra a barátaimmal lenni. Hiába. Késő délután keltem- szabálytalanul. Csorbult büszkeség. Ásd el magad, szabályszegő.
Új nap virradt, újult erővel, újra útra keltem. Sziasztok fiúk. Ittam egy kávét, ettem is egy apró szendvicset. Ketten mentünk le. Kétségbe voltam esve. De mosolyogtam. Táncolj Szabolcs! Otthagytam. Róttam a „kötelező", „szabályos" köröket; hibáim nem láttak tegnap. Vagy csak nem ismerik a szabályokat- badarság. A műsor változatlan. És ő is újra itt van. Nem győzök betelni vele. Tapsvihart teremtek. Keselyűnek érzem magam, körözök a mócsing körül. Nem akarok osztozni a mócsingon. A mócsing nem engem választ. Bár engem választana; nem akarna szabályszegésbe üldözni. Éhezem. Többen vannak, mint tegnap. A következő köröm futottam. Szabolcs nem táncol. Magára hagytam. Balelina volt. Volt időm megtanulni: Milánóból hozta a felsőjét, Swarovski kristályokkal volt kirakva. A sznobizmus által gerjesztett élvezetbe vetette magát. Valahogy hiába rázta kecsesen darázs derekát, s hiába rikotozta: Hush Hush. Nem kellett.- hát persze. Mégis átkaroltam, s akkor viszlát szabályok; megcsókolt, én vissza. Hiába láttam, Szabolcs ott áll. Szeret. Elment. Ő mégsem kell. Játszom tovább, belementem. Miért nem a sztárral kezdtem játszani? A szabályok elszállnak. Gyáva vagyok. Ott a hang a fejemben: Lépj. Lépj már! Mire vársz? Szerencsétlen... Nem, nem lehet. Le kell ülnöm. Gin és Tonic.. Eddig bevált.
Nem néztem senkire. Magam elé mosolyogtam. Nem láttok? Nem látjátok, hogy egyedül vagyok? Nem látjátok, hogy rátok várok? Rám van írva. Nem tudtok olvasni? Hazamenjek?-hát persze. Nem mehetek. Még azt hiszik, nem érzem jól magam; ez az én titkom. A szabályok újra az orrom előtt lebegnek; egy életen át akarok vele maradni- de kivel? Miért mosolyog mindenki? Szabályosak? Vagy egyszerűen ilyenek? Hihetetlennek tűnik a látvány, mégsem érzek mást magam körül. Lehetséges lenne? Mindenki más örül, csak én húzom a számat? Mosolyra rendezem magam, de ez nem jó. Valami életet kellene vinni bele. A kristálypohár is csillog, mégis hasztalan, mikor üres. Elmerengve, gondolatokba süppedve nem lehet őszintén mosolyogni. Az eszmefuttatásból felcsillantam. Ott áll. Beszélget. Miért nem velem? Nem bámulhatom. Ellen, nekem ez nem megy. Gondoljunk pozitív dolgokra. Játék az élet, játszom a szerepem, hisz tökéletes vagyok- hát persze. Hova mész? Hadd pillantsak még rád párszor, ha már nem nézhetek tényleg feléd. Ne menj, nem követhetlek. Kire várok? Bár tudnám.
Mosolyogva várom a reggelt. Jól tartom magam, nem hull potya könny porba; nem láthatja senki! Táncolok. Talán akkor. Hova megy mindenki? Miért vagyunk ilyen kevesen? Ha elmész hogy találsz rám? Csepeg az eső. Felemelem a fejem. Nem nézek senkire. A magam tempójában haladok haza. A másik oldalon egy pár. Ők is lent voltak, emlékszem. Látnom kell őket? Akkor is, ha nekem ez fáj; te sárga bűn. Egy újabb este, egy újabb megaláztatás, szívfájdalom; nem, nem, soha! Szabályokkal nem megy; nélkülük nem tudom, mit tegyek.
Felébredtem. Remekül vagyok. Kipihentem magam. Szeretem a presszót, meghozza az energiám, a kedvem a naphoz. Már elmúlt délután négy. Haza indultam. A sarkon fordultam be, mikor megláttam; bár ne láttam volna.
- Szia!
- Szia! Hát te mit keresel itt?
- Én itt lakom, és te?
- Nem messze parkoltunk, feljöttem bulizni. Este jössz Alterba?
- Én két napja ott vagyok- nevettem fel- hát persze.
- És?
- Még nem tudom. Ha megyek lent úgyis találkozunk.
- Rendben, de most rohanok.
- Szia!
- Szia!
A szabályok megkívánják az önkínzást. Minden lehetőséget ki kell használni. Még akkor is, ha nem esik jól. Még akkor is, ha kifejezetten rossz; elviselhetetlen kín. Mit vegyek fel? Hisz most remekül kell kinéznem. Gondolom Zoli is lent lesz. Persze, hogy lent lesz, ő az est csillaga. Már magam sem tudom mit akarok. Bár lehetnék zsákmány, lemondhatnék ragadozó énemről. Vagy ehetnék csak egy borjút egy életen át. A türelem nagy erény. Bizonyára megkaptam volna ezt, ha Ádám még eléri az örök élet fáját, mielőtt a paradicsomból száműzik. Akkor lenne időm. Mosolygok, örülök Bencének. Elindulok. Be kell mennem a presszóba, szükségem van egy őszinte mosolyra. Két pohár sör, két vodka. A kedvem is megjött.
Lekésem a műsort - már kívülről tudom. De látnom kell őt. Szabályszegés. Ellen, bűn tán, ha látni akarom? Tomi is ott volt. Nem álltam le. Italt kértem, siettem, a színpad elé kell állnom. Persze nem a színpad látványára vártam. Mint egy kisgyermek, izgatottan, széles mosollyal vártam, hogy elaludjanak a fények. Tomi mögém állt. Ne érj hozzám, másra vágyom! Disztingválom magam, nem ütöm meg. Még mindig kedvesen veszem le karját a derekamról. Úristen. Már alig vártam. Ott ül. Tőlem alig két méterre. De mi ez? A színpad másik oldalán áll Bence. Mit keres itt? Tényleg eljött. Rég láttam. Nem akarom kínozni magam- hát persze. Kihúzom magam. Nem a hátam, arcom izmait. Megfeszítem, vele fogaim. Dömper, ezt már kétszer hallottam, lépjünk túl. Ne húzd az időt. Amit én most akarok: Hit me baby one more time! Ott lép fel először. Nem tudok betelni vele. Lelkem egy fekete lyuk, minden érzelmet magába szív, és örökre elnyel. Sose telik meg, mindig ugyanaz a végtelen űr. Megjött! Itt van! „...ha szól a jazz, imádom ezt, ezerszer el kell mondanom!" Miért lett ilyen hamar vége? Ráadást kérünk. Mindenki téged akar, hajts fejet. Csak még egy percre gyere vissza. Könyörgök szemeimmel, boldogan sikongok- hát persze. Tényleg vége. Összeomlok. Tartanom kell magam; mondogatom: Szabályos vagyok!- hát persze. A nyakamba ugrik; egyslágeres csoda volt.
- De örülök, hogy itt vagy! -sikoltja fülembe; részeg.
- Én is nagyon örülök neked!- tartom magam.
- El kell mennem oda. Évi, tartsd nekem az ajtót.
- Menjünk.
- Nekem is kell, de ez a férfi. -pirul Évi.
- Itt nem számít.
- Most mi tartjuk az ajtót.
- Mondanék még cifrábbat, de nem akarlak kikészíteni.
- Haha! -kacag kínosan.
- Jó látni. - karolom át.
- Nekem is téged, de azért nem jönnék össze veled soha többé! -hát persze.
- Tudom. - szabályosan, mosolyogva, ne feledd: rendkívüli vagy!
- Menjünk táncolni.
Innom kell. Hány pohár még a vége? Merre vagy csillagom?; te sztár. Ma nem merészkedsz a pornép ragadozói közé? Szeretnék melléd pillongatni, találj meg. Nem bújtam el. Ájultan hullok mélybe. Kellesz. Évivel kell maradnom. Bence randizik. Tudom, hogy nem tetszik neki. Messze van Balatonfüred. Ostoba.- hát persze. Féltékeny lennék? Mindenkire? Nem. Az szabálytalan. Te sztár. Miért nem ismerlek? Miért nem ismertelek meg már azelőtt, hogy Ellen közénk állt? Volt rá lehetőségem, bátor vagyok- hát persze. Keressem Bencét, Évi? Bence, itt hagyod a barátnőd egyedül? Senkit nem ismer. Engem se. Jól vagy Évi? „Bencét várja az anyukája a kijáratnál" -ez gáz. Ugye, hogy előkerült. Hívtam nekik egy taxit. Éreztem, hosszú még az este. Ezer szilánkra tört lelkem szétszórtam a pincében. Mindenki azon taposott; ők csak táncoltak. Ellen elhagyott. Egyedül maradtam. Ülnöm kell; szánalmas. Ő ki? Miért állítja, hogy ismer; sose láttam. Tudtam, hogy a maradékot is kikaparod; az univerzumban szétoszlatom. Megláttam valakit; végső elkeseredés- hát persze.
Odaültem. Tudtam, hogy nem szabad, tiltják a szabályok. Mivel Ellen elhagyott, így megtehettem. „ Bocsi, van tüzed? Amúgy nagyon hasonlítasz a legjobb barátnőmre", hazudtam mosolyogva; minden mindegy. Nem őt néztem ki magamnak. A pasit, akivel beszélgetett. Hamar rá kellett jönnöm, neki se kellek. Felálltak, elmentek. Sajnálom Ellen; hazaindulok. Elhagytál, szabályaid elroskadtak. Didergek, messze lakom? Nem tudom. Égek. Arcom vörös. Erek dagadnak a homlokomon. Hazaértem. Minden elmúlt. Már zokogok. Ahogy tőlem várható; széles mosollyal, önfeledten, boldogan, kacagva. Fáj. Ereim visszahúzódtak, a vér még bennük van. Gyáva vagyok. (ha)Bár, lehetne csillagom; a csillagom. Gyáva vagyok? Inkább sokat csalódott; gyenge.

Hát, hogy is kezdjem.

Egy 18 éves srác vagyok. Tiszaújvárosban élek,Nyíregyházán tanulok.Körülbelül 2 éve érzem azt, hogy jobb egy férfi karjaiban elaludni, mint egy nő mellett.Igen,passzív meleg vagyok.Senki nem tudja a családban,titkolom...Közben néha néha,hogy ne legyen feltűnő,viszek haza lányokat.De nem élvezem...Azt szeretem ha engem kényeztetnek.Tudjátok,mikor ott fekszik az ágyon melletted,ad egy puszit,majd nem is tudod hogy,de már csókcsatát vívtok,majd a kezed szépen lassan levezeted a farkához,nadrágon keresztül matatsz. Majd a csókod a teste felé veszi az irányt.Majd az a leírhatatlan érzés,mikor bekapod makkját,és a te nadrágodban is már ott viháncol a péniszed.de te csak élvezettel szopod tovább őt,néha-néha felnézel,látod hogy kélytől izzik az arca,és te ráadásként egy mélytorkossal megkínálod.Majd hirtelen,mikor már érzed,hogy lüktet,odafekszel mellé,ő felül,és a hasadra fektet,felhúzza csípődet,majd nyelvével benedvesíti a popsid környékét..majd hirtelen előveszi az előzőleg fényesre szopott farkát,és behatol,érzed,hogy feszül,élvezed....érzed hogy még mindig tolja,majd kihúzza szépen lassan.aztán gyorsít a tempón.ki-be-ki-be-ki-be...majd verítékezel,mert anniyra élvezed,hogy majd belehalsz a gyönyörbe,hogy egy igazi férfi fallosz jár benned,majd hogy ő is ugyanezt érezze,a gyönyört,rászorítasz neki ánuszoddal....majd hirtelen megfeszül minden,és egy hatalmas férfi nedűtömeg lövell beléd...ahhhhh.isteni,te megfordulsz,és kiszívod mélytorkosan belőle az utolsó cseppet is.....majd egymás mellé fekszetek,te még gargalizálsz a spermájával,és mondja,hogy csókold meg.megcsókolod,és élvezitek az élvezetutáni időszakot...........

Az ember ahogy felvállalja magát,a bokor mögül előugrik a "nagy meleg éntudat" és ráveti magát..Velem is ez történt.A heterók társadalmának búcsút intvén azzal,hogy elfogadtam a férfiak iránti érdeklődésemet átestem egy msáik valóságba,amely utólagos értékeléseim szerint a cseberből vederbe lépés egyik vetülete volt.Adott volt egy kép,hogy milyenek a melegek és egy vágy,egy fixa idea,a közösséghez tartozás érzése,amit megvalósítanom kellett.Szép lassan elindult az átalakulás.A hajam megnőtt és elkezdtem festeni.Gebésen vékony lettem és a ruhatáramba akkor macsósnak számító ruhadarabok kerültek (selyelm ing,szatén gatya,fekete csattos bőrcipő a rendes cipőknél vastagabb talppal),a pontot az i-re pedig kedves barátnőm tette fel,aki találkozónkkor bevallotta,hogy biszexuális,erre én pedig elmeséltem neki,hogy melyik volt az a közös osztálytársunk,akibe szerelmes voltam évekig.Aztán mesélt nekem egy helyről,ahová a velünk hasonlószőrűek járnak és ahol Ő nagyon jól szokta magát érezni.Ez volt az Angyal bár.Emlékszem,mikor először lementem vele,akkor durván áthatott a szabadság érzése.Csupa önfeledten szórakozó srácot és csajt láttam és életemben először egymással csókolózó fiúkat is.Ezután kezdtem hirdetni és az első sráccal,akivel találkoztam (Gábor) jó haverok lettünk.Gábort nagyon bírtam,jó arc volt,ő aztán kimerítette a "kilométerekről is látszik,hogy meleg" prototípusát a haveri körével együtt;mind kinézetben,mind viselkedésben és a hangját is elég volt meghallani a megállapításhoz.Nos Ő nagy bármániás volt,ha volt kedvem menni szórakozni,akkor csak csatlakoznom kellett hozzájuk.Volt egy időszak,amikor szinte az összes hétvégémen velük tartottam.Ott aztán "kaptam a leckéket".Kiderült,hogy melegek csak melegekkel barátkoznak és odavannak mindenért,ami meleg - más dolgokkal szemben előszeretettel előnyben részesítve azt.Például meleg előadók zenéit hallgatják és kedvelik,életük meghatározó része a divat,imádják egymást és másokat fikázni és mint a tévesen nőiesnek tartott (nálam hülyepicsa kategóriájú) nők - egyik kedvenc kedvtelésük csoportosan összeülni és mindent,mindenkit kibeszélni.Ezek a beszélgetések általában kimerülnek abban,hogy rálicitálnak egymásra,hogy ki a nagyobb buzi ("asszony"),ki kivel hányszor feküdt le és hányadik a másiknál az ágyban és hogy kivel és miért nem szabad kezdeni.Megtudhattam továbbá,hogy a melegeknél van úgynevezett fiú és lány vagyis aktív-passzív szerep.Már ekkor zavartan pislogtam,mekkora baromság már az,hogy egy kapcsolatban nem a kölcsönösség az alap és hogy valakinek a két srác közül nőként kell viselkednie..Az úgynevezett meleg klikkekre általában jellemző,hogy a tagok egymással alakítanak ki szexuális kapcsolatot és hogy kis idő múlva ugyanaz a tag már egy másikkal kavar,ami aztán mindig jó kis alapot szolgáltat a pletykálkodásra.Na itt már csak néztem ki a fejemből és amikor  észrevettem,hogy a gesztusaim elkezdik a társaság stílusjegyeit felvenni - a vészcsengő megkondult a fejemben,de olyan szinten,mintha egy hatalmas harang mellett állnék a templomtoronyban délben.Rá kellett,hogy jöjjek - az aki akkor és ott voltam már nem én vagyok,szabadságra vágyva és a heteroszexuális társadalom sztereotípiáitól menekülve nem vettem észre,hogy egy másik társadalom karjaiba repültem,amely ugyanúgy fogva tartott és nem eresztett.Elkezdtem hát a magamra vett sztereotípiák elhagyását és az eredeti állapotom helyreállítását.Beletelt ugyan egy kis időbe,de szerencsére sikerült.Egyik alkalommal a barátaimnál voltam,amikor hívatlan látogatók jelentkeztek be.Két srác jött fel a lakásba,két majdnem két méteres,férfias és eléggé jóképű gyerek.Már majdnem kezdtem örülni nekik,amikor elkezdtek cincogni.Aztán mintha ott sem lennénk nekiálltak trécselni órákon át.Hogy ki mit vásárolt ás hogy a környezetükben ki mekkora asszony és hasonlóan érdekes dolgok.Nekem meg lüktetett az agyam az idegtől,a házigazdának kilátásba is helyeztem,hogy vagy eltávolítja őket a leggyorsabb úton (az ablakon át) vagy én tünök el villámgyorsan,mint a kámfor onnan érzékeny bűcsú nélkül.Azt hiszem akkor éreztem azt,hogy végleg magam mögött hagytam a meleg társadalom egészét.Azóta sem bánom.. :-)

Az elmúlt pár hétben/hónapban a közvetlen környezetemben szétment néhány barátom párkapcsolata.Egyik sem klasszikus szakítás volt,mert nem két hete voltak együtt,hanem több,mint egy éve,nem egyik napról a másikra jöttek rá arra,hogy többet nem akarják látni a másikat és nem egy harmadik személy felbukkanása idézte elő az eseményt.

Vannak olyan helyzetek,amikor az egyik fél rájön,hogy a részéről kötött kompromisszum,amit a kapcsolatért kötött túl nagy ár volt érte.Ilyenkor elkezdi magát rosszul érezni a párjával,míg ez odáig fajul,hogy a másik elé áll és közli vele a rideg tényeket.Ennek is külön kategóriája az,amikor az a fél,aki a szakítást kezdeményezi még mindig szereti a másikat.Ha az együttlétük alatt olyan harmónia jött létre közöttük,hogy nem látja semmi esélyét,hogy talál majd valakit,akiben ugyanezt megleli.

Gábor esetében ez úgy néz ki,hogy főiskolára jár,a párja pedig többszáz kilométerre tőle vállalkozóként az össze-vissza időbeosztásának megfelelően teljesen váratlanul ér rá.Ha egy fiatal srác,akiben tombol a szenvedély havonta egyszer látja a párját az bizony kinyírja benne a dolgokat,akármennyire is szereti a másikat.

A napokban pont ezen gondolkodtam a saját példám okán.Lacival jó kis csapdát hoztam össze önmagamnak.Mostanában,mióta megint van egy komolyabb barátnője,akivel folyamatosan cinkelem,mintha már nem törődne velem annyit.Jó múltkorában pont ezzel zrikáltam a messengeren,mire Ő az escortommal lőtt vissza,akivel még márciusban találkoztam.Én közöltem vele,hogy neki (az escortomnak) sokkal nehezebb volt megtenni azt,amit tőle is szeretnék (Lacitól).Erre aztán csöndben maradt.. :-)
Nincs egy hete hogy találkoztunk és végigdumáltunk egy fél éjszakát.Egy padon ültünk egymás mellett és mikor jéggé fagyott a kezem megfogtam a kezét.Ő néhány perc múlva,mikor megint elővettük kettőnk témáját azt mondta,hogy én nem vagyok meleg,nekem csak egy férfi szeretetére van szükségem.A mai napig nem tudok ebben az ügyben állást foglalni.Mindenesetre a szex azért nekem is hiányzik,így hát regisztráltam újra kíváncsiságból az egyik partnerkeresőre.Semmi sem történt,csak a szokásos.Jött néhány finoman érdeklődő levél,volt aki nem értette meg,hogy nem rakok ki képet és folyamatosan képeket kérő üzenetekkel bombázott.Rám talált két mazochista meg a net egyik sztárja,akit korábban láttam videón és már akkor sem kérdőjeleztem meg az identitását.Végül rá kellett döbbennem,hogy ez az egész olyan távolinak tűnik már tőlem,mint egy másik galaxis a mai űrtechnológia fejlettségével nézve.Mondtam is anno Lacinak,hogy túlságosan meghatározta az életemet a mi kapcsolatunk,más egyszerűen nem érdekel,melegekkel meg végképp nem tudok ismerkedni.Ha szakítanánk,ami nem történhet meg,mert mi jóval inkább barátok vagyunk - nem tudnék mást közel engedni magamhoz,mert Laciban minden ott van,amire szükségem van.Ha mást akarnék magamnak - biztosan őt keresném benne,ami élből lehetetlen,mert ugye Laci csak egy van.Ha ezt összegyúrom azzal,hogy a kapcsolatunk inkább barátság be kell látnom,hogy ez egy olyan kelepce,amiből lehetetlen kimászni,főképpen azért,mert nem is akarok ezzel próbálkozni..Barátaim hasonló problémával küzdenek - szeretik,akitől elváltak (akár saját,akár a másik elhatározására),közöttük egy igen ritka kohézió jött létre,amit úgy érzik másban nem találnak meg,hisz racionálisan is képtelenség.

Egy meleg kapcsolat nagy általánosságban egyébként is csak a dugásról szól.Erre állítottam fel magamban azt a tézist,hogy a melegeknél azt jelenti a kapcsolat,hogy "keresek valakit,akit egynél többször akarok megdugni".És kész,ennyi.Nem szól többről,nem szól másról,érzelmekről meg végképp.Kiváló példa erre Stephen Gately esete,aki nemrég hunyt el és a Boyzone együttes egyik tagja volt.Mint ismeretes hites párjával felvittek egy harmadik srácot a közös otthonukba,Stephen lefeküdt,mert rosszul érezte magát (alkohol,drogok),míg párja a közösen felszedett srácot dugta a szomszéd szobában és csak órák múlva vette észre,hogy bizony az az ember,akinek örök hűséget fogadott időközben elhalálozott..
Azt hiszem ezt nem lehet fokozni,mindkét fél átélte a poklot (csak időben máskor).Stephen mikor egyedül haldoklott az ágya szélén,miközben az az ember,akivel összeházasodott éppen jól érezte magát a harmadikkal.És ami még ennél is megdöbbentőbb - szex után vele is aludt.Eszébe sem jutott egy pillanatra sem átnézni a másik szobába vagy legalább a szex után visszabújni mellé,hiszen mégiscsak vele kötötte össze az életét (és fogadott neki hűséget!!!!).Ebben a sztoriban annyira benne van az egész meleg világ lényege,tartalma és mocskossága.Én pedig ebből köszönöm,nem kérek.

Egy néhány hónappal ezelőtti napon meglátogatta valaki a profilomat.A kis kép,ami megjelent róla a visitors menüben a fejlécével együtt biztató volt,átkattintottam hát rá.Elkezdtem olvasni az adatlapját és bár nem volt rajta túl sok szöveg úgy felhúzta az agyamat,hogy eldöntöttem,feltétlenül írnom kell neki.Meg is tettem és egy elég szép vita alakult ki közöttünk,kár,hogy nem mentettem le a szövegét.A végére sajnos az érvei elfogytak és már nem próbált meggyőzni az igazáról,mert nem volt mivel.

A profilon valami ilyesmi volt olvasható: "xyz,vagyis ő a magyar meleg szépségversenyen szép eredményt,helyezést ért el és hogy ő mennyire büszke arra,hogy meleg meg melegjogi aktivista és hogy milyen sokat tesz azért,hogy elfogadják a melegeket,amire kiváló példa a szépségverseny is (szerinte) és hogy programokon keresztül próbálják a homofóbokat melegbaráttá tenni (mint gondolom amilyen a tojásfogyasztó meleg fesztivál)".Megírtam neki,hogy teljesen téves úton jár,mert ilyen módszerekkel csakis azokat "győzi" meg,akiknek amúgy sincs semmilyen baja a melegekkel,egy skinhead valószínüleg ugyanúgy farba rúgja majd ezután is,mert nekünk nem azokra a tömegekre kell koncentrálni,ha már elfogadásról beszélünk,aki amúgy is megrántja a vállát,ha kiderül valakiről a környezetében,hogy a saját nemét szereti.Én kizárólag azokat az embereket vonom a felvilágosításom alá,akik ha csak annyit tudnának rólam,hogy milyen az identitásom vagy eleve ebbe kapaszkodva állok eléjük hát lehet szétrúgták volna a hátsómat.Megkérdeztem aktivistánkat,hogy vajon hány hungaristát és szélsőjobbost sikerült meggyőznie arról,hogy ne rántson kést,amikor meglátja,mert nekem bizony akad ilyen emberem,sőt olyan is,aki azóta a haverom (!) lett.Abban egyet értettünk,hogy az egyetlen helyes módszer,ha megmutatjuk nekik,hogy nem különbözünk tőlük és a különbözőségeink helyett az azonosságainkat emeljük ki velük.Ennek módjában viszont homlokegyenest eltértek a módszereink.Szerinte normális dolog a parádén kamionon vonagló,bibliát szorongató,rózsaszín ruhás pap,én pedig ha már erőszak,akkor a Brokeback Mountain című filmet tenném kötelezővé mindenki számára.Szerinte programokat kell szerveznünk,amikben a melegek és a nem melegek együtt csinálnak jópofa dolgokat,szükség van a parádéra és a külön szépségversenyre is,mert így azt látják,hogy nekünk is lehet ilyen,mert mi is emberek vagyunk.Erre megírtam neki,hogy az elgondolása hibás,mert ne várjon olyanoktól toleranciát (főleg a leginkább meggyőzendő,véresszájú homofób réteg tekintetében),akiknek az arcába először azt tolja,hogy ő buzi.Szexualitásról nem is szabad,hogy szó essen,nemhogy még ki is hangsúlyozni azt..Erre azzal jött,hogy van e fogalmam arról,hogy hány munkajogi per van folyamatban az országban és hány embert diszkriminálnak,mert meleg?Én pedig azt válaszoltam,hogy azért,mert valaki a saját nemét szereti nem kell szivárványszínű célkeresztet rajzolnia a homlokára.Valahogy nem tudom sajnálni azt a két (egyébként majdnem teljesen normálisan kinéző,férfias és külsőre abszolút nem buzis) srácot,akik elmentek a Joshi Bharat talkshowba,hogy elfogadtassák a szüleikkel,hogy ők bizony együtt vannak,aztán a videó melletti komment falra kiírta egyikük,hogy amióta a műsor lement a tévében bizony tönkrement az életük.Nem volt eddig jó,hogy a boldogságuk kettejük magánügye volt és szépen lassan,fokozatosan és úgy látszott,hogy egyre jobb eredménnyel haladva el tudják fogadtatni azt a tényt a szeretteikkel,hogy ők egy párt alkotnak,ki kellett állni a nyilvánosság elé megosztani ezt másokkal is főműsoridőben és egy olyan műsorban,amelynek nézőközönsége jobbára olyan emberekből áll,akik a saját életük helyett másokéval foglalkoznak.Nem is tudom,hogy mit vártak ezután?Hogy mindenki mosolyogva gratulál nekik majd,aki szembejön velük az utcán?Egy másik fiatal srác a Mónika showban gondolt több toleranciát kérni az édesapjától a párját is behívva egy szál rózsával.Tette mindezt kisminkelt szemekkel,csillámporral erőteljesen bemázolt pofázmánnyal.Mikor édesapja,aki végig nagyon kellemetlenül érezte magát és hangot adott annak,hogy emiatt bizony az állása is veszélybe kerülhet megkérdezte a fiacskáját,hogy miért itt kellett ezt az egészet elővenni,hogy megbeszéljék a srác csak annyit válaszolt,hogy mert igen,itt kellett,itt kellett.Remélem,hogy él még és azóta nem ütötték agyon valahol fényes nappal az utcán.Egy rossz és torz példával fogok előjönni,de nem találtam mást sajnos..2008-ban autóbalesetben meghalt Jörg Haider osztrák nacionalista politikus.Érdekes módon a szexuális irányultsága miatt nem igazán merték bekóstolni és a halála után kirobbant botrány sem tudta kikezdeni mindazon érdemeit,amit életében elért.Egyszerűen azért,mert egész életében férfiként viselkedett és jelent meg az emberek előtt a maga teljesen természetes valójában.Nem akart mindenáron coming outolni a nagyvilágba és nem vett fel semmilyen torz szexuális identitáson alapuló viselkedésformát.Ez is azt bizonyítja,hogy a legnagyobb toleranciát az vívná ki,ha nem lenne egyetlen olyan ember sem,aki egy elkorcsosodott meleg társadalom normáinak megfelelve látványosan elszeparálja magát a többi humántól és az orientációjához ezáltal nőies kinézetet,viselkedést társít kihúzva a mellét fennhangon hirdetve,hogy ő meleg és erre büszke is.Nekem soha nem volt semmilyen gondom abból,hogy a saját nememet kedvelem,nem véletlenül.Egyetlen ilyen volt csak,az is Zoli (Ennis) révén,aki ugye képtelen elfogadni,hogy szeret,mert a társadalom ezt elítéli.Ez pedig sajnos akárhogy is nézzük javarészt az Ő hibája és nem a társadalomé.

Következik: escortok kiosztása..

Sajnálattal vettem észre - amikor a Balaton partján fekve napszemüvegem mögül felmértem az erősebbik nem fiatalabb képviselőit, - hogy a "meleg divat" (már ha létezik/létezett ilyen) rohamosan terjed a hetero fiatalok körében is. Számos olyan srácot láttam, akit a kinézete (öltözet, frizura, kiegészítők, ékszerek, stb.) és nem ritkán a viselkedése alapján melegnek gondoltam volna, ám egyszer csak ott termett mellette egy barátnő és kézen fogva, smárolva mentek tovább. Ez a jelenség azért kellemetlen, mert míg korábban viszonylag nagy biztonsággal fel lehetett ismerni a potenciális partnereket, ma könnyen lehet, hogy egy "melegbe csomagolt" heteróval van dolgunk.

Azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy a ruhákkal együtt a saját nemhez való vonzódást is felveszik-e a fiúk, azaz egyfajta általános biszexualiás kezd elterjedni, vagy csak a külső változik, míg a belső szigorúan változatlan (nőfaló) marad.

Ha tovább folytatódik a két nemet (társadalmilag) elválasztó különbségek elmosódása, lehet, hogy a  heterók külsőleg "elmelegednek", míg a melegek férfias férfiak maradnak? Izgalmas lesz.

Tehát a következő a bajom:

Szeretném tudni annak az okát, hogy a melegeknél miért annyira egyértelmű az átbaszás, és miért olyan kis "cuki" titkoska a legtöbb? 

Példa:

mondjuk dumálok egy heteró sráccal skypen, az még kérés nélkül is löki a képeit (amin tényleg ő van), na meg szintén kérdés nélkül is megdumáljuk vele, hol edz, hova jár, mit tanul, mit csinál, stb .. Na aztán próbáljam csak meg ugyanezt egy meleggel ... ayayayy nem olyan egyszerű az. Kezdi azzal, hogy ő képet nem ad, utána bármi egyéb kérdésre jön azzal, hogy ő nem ad ki infót se magáról, mert ő titkoska, és nyilván az egész világ csak arra vár, hogy keresztbe tegyen neki a melegsége miatt. Úgyhogy sajna én eddig igazából csak lelki sérülteket tudtam megismerni a melegek közül, és eskü kíváncsi lennék, létezik-e egészséges lelkületű meleg is, vagy minimum egy vagon komplexus azért el is várt? Miért nem érzem ezt heteró srácok esetében? Ők miért tudnak nyíltak lenni és miért nem azon agyalnak mindig, hogy jaj úr isten, ki mit tud meg és jaj úr isten, ki hol akar nekik ártani? Miért adja kérés nélkül is a telszámát, hogy hívjam fel, ha van időm és menjünk el dumálni? Miért?????

A "kedvenc" esetem egy nagyon beteg csávó volt, az előadta nekem, hogy az egy dolog, hogy nem adja ki magát, mert annyira paranoiás volt, na de nem ez a lényeg, hanem elkezdi, hogy ő bele fogott valami üzletbe, és hogy ennek érdekében felvette a heteró álarcot, facebookon szedett magának valami álbnőt is, és nyomta a dumát, hogy vegyem tudomásul, hogy márpedig ő ezt azért csinálta, mert állítólag volt olyan tapasztalata, hogy minden rendben ment, valami nagyobb pénzes üzletet beszéltek meg vkivel, na aztán amikor a szerződést akarták volna aláírni, az illető váratlanul visszamondta, mert megtudta, hogy meleg. Legalábbis ő ezt állította, hogy még éreztette is vele, hogy homókkal nem üzletel és kopás van lefelé. Nos mmmm, ez azért nem beteg egy kicsit? És még hogy nem lelki sérült? Ettől kezdve elkezdte brutálisan fúrni a heteró üzletfeleit, de olyan szinten, hogy ahol tudott, keresztbe tett nekik (na persze csak úgy homó-módra, kis alattomosan, névtelenül), és erre is azt mondta, hogy állítólag ez a bosszúja, mert szerinte igazságtalan ez, és akkor már a heteróknak se menjen ..... hát igazán rendi a csávó :)

 Tehát szakított -látszatra csak persze- minden meleg ismerősével, és az se zavarta túlzottan, hogy kb egy kislánynak nézett ki, de játszotta a nagyon macsó heterót (baszottul szarul állt neki amúgy, na meg a többiek ezen röhözgték szét magukat), és a vége csak az lett, hogy természetesen ennek a heteró-erőlködésnek nem sok eredménye lett, ellenben megutáltatta magát kb mindenkivel. 

Én már akkor is mondtam neki, hogy balfasz, mert a saját köreimből való tapasztalatok alapján is tudom, hogy pont ezt a típust utálják a legjobban, azaz ha meleg, akkor legyen már annyi vér a pucájában, hogy bevállalja, és ne akarjon ennyire sík hülyének nézni mindenkit (ugye neki se ment igazán), na meg nálunk is volt pár eset, és mindegyik csak megerősítette ezt az elgondolást, mert aki ez a bújkálós kisnyuszi homi volt, na rühellték de k..ra, aki viszont tök simán bevállalta, azzal még poénkodtak is akár a témával kapcsolatban is, és a többi heteró fiúnak eszébe se jutott bántani (mármint szóval se), sőt, az előzővel ellentétben őt csapatbulikba is meghívták, még az se zavarta őket, ha éppen egy srácot hozott magával és stb stb. A kis alamuszi meg ott kötött ki, hogy aztán nem kellett szerepet játszania, mert meg se hívták.

 Tehát minden irányból oda jutok, hogy az egyenesség, a nylítság a legkifizetődőbb, még aklkor is, ha netán valaki homofób környezetben van! Sőt, vagy annál inkább? Csak mert azok a srácok sokkal előbb és sokkal jobban megéreznek mindent, és tök nevetséges lesz az álarca.  

Na most akkor vajon kiben is van a baj? Megint csak a szokásos probléma jön elő: nyíltság, korrektség, egyenesség avagy alamuszi titkoskodás, sunyiskodás, ami persze szinte mindig k..ra átlátszó, de ezek a melegek ált. nem veszik észre magukat, csak azt tapasztalják a végén, hopgy "valamiért" kiutálták őket az egyesületből, és utána bezzeg találnak erre 25 másik okot, amire ők ezt fogják. Az eszükbe se jut, hogy tán ha normális ember módjára viselkedett volna, akkor nem lett volna semmi gond, na nem, idáig nem jutnak el. És bizony nem egy és nem kettő élő példát ismerek erre is (mindkét típusra). 

Hosszú a téma, de a kérdésem tehát: miért jár együtt a melegség bizonyos személyiség-defektusokkal? Miért nem lehet egyenesnek lenni? Miért jobb a sunyiság? Vagy mindenki mazochista lenne, és csípázza, hogy a háta mögött meg mindenki szétröhögi magát és utálják? 

Plííz valaki adna magyarázatot erre? A fenti skype-s példámból sztem jól látszik, hogy ez úgyis egy olyan dolog, amit a másik srác a legelső sec-ben lekap a másikról, ez amolyan sokadik érzéke főleg a heteró fiúknak, na de ez természetes is, hiszen elvégre a személyiség egyik legnagyobb meghatározó részéről van szó, ezt eleve ösztönös szinten se lehet leplezni. Azaz a fordítottja lenne a fura, ha valaki nem érezné meg.... Most nem?  

Valaki !!!!!!!! nem akarok hülyén meghalni!! Magyarázatot követelek!

(és tudom, fárasztó egy magyarnak, most szándékosan nem hozok ide civilizált országbeli példákat a témával kapcsolatban, pedig tudnék bőven ... és hát ott is felmerül a kérdés de tömegesen, hogy vajon ott miért egyenesebbek, miért egészségesebb a személyiségük? de tudom, ezt a vonalat hagyjuk, ez egy újabb blogbejegyzés lesz, na meg aki csak Maon élt mindig, annak kb hiába is mondom)

Uristenem nagyon gáz volt.... de ugorjunk is az elejére. Háth volt egy szép nap amikor kaptam egy üzenetet tomitol, természetesen a randin alig tudtam válaszolni de ez lényegtelen naszoval ő egy istenhelyes meg minden egyébb jófej szerethető aranyos pasi, természetesen minden ment ahogy szokott megismertük egymást msn-en stb.. áth gondolom ti is tudjátok hogyvanez.. :D nasuoval már az első nap megbeszéltünk a talit 3 nappal késöbbre, elötte való nap még beszéltük is hogy hogylessz mitcsinálunk meg minden egyébb :D előző este elköszönésnél megbeszéltük hogy még reggel bejelentkezik és kis nyugalmat ad nekem.. :) máésnapreggel felkelek irogatk neki "hiányzol, holvagy stb.." de ő nem volt fent és nem válaszolt.. azt hittem becsaptak meg minden ilyen átvertek a szivem összzetört de ennek ellenére elmentem a megbeszélt helyre és időpontra, vártam is egy orat rá de közben mobilrol bejelentkeztem és irogattam neki hogy mi van vele stb.. de választ nem kaptam...naszoval az egy ora elteltével hazamentem... nagyon ki voltam bukva irtam is neki egy nagyon durva levelet de mégis kicsit megbocsájttót(nekem ő nagyon beleirta magát a szivembe) hogy adok neki uj esélyt stb.. de neki kell eljönni értem..utána itt beszéltem egy itt megismert barátommal és tanácsot meg ilyeneket kértem ...utána a tomival amit beszéltem kicsit visszaolvastam hogy tuti ezt beszéltük e meg mára aakkor stb.. és utána megnéztem az utolsó üzenetet amit irt... teljesen kiborultam ő előző este irt nekem hogy nem tud jönni mert egy nagyon fontos dolga van, én meg szidtam meg mindennek elhordtam levelekbe :( nagyon kiborultam sőt még mostis csak arra várok hogy jelentkezzen be és meg tudjuk ezt beszélni... nahát kb ennyi volt remélem ti is megértettétek amit leszerettem volna irni.. :D

Mikor még nem érdekelt a téma, mindig furán néztem azokra, akik extrém vágyakkal rendelkeztek. Betegesnek éreztem, míg nem jött egy srác és nem jött egy élmény. Akkor jöttem rá, hogy nem feltétlenül csak gusztustalan, agresszív oldala van ennek, mint ahogy előzetesen megítéltem.

Döbbenetes élmény volt, mikor rájöttem, hogy nincs ellenemre ha kicsit lehetek kemény, ha lehetek önző és így tovább.

Ez az egész csak egy játék szerintem, amiben a határokat egyénenként szabják meg az emberek. A lényeg, hogy gondoltam megírom ezt a posztot, hogy kicsit gondolkozhasson mindenki azon, miért is ítéljük meg negatívan az embereket!

Pedig ha megnézed a BDSM filmeket sok a fiatal. Tény, fizetnek neki érte, de kétlem, hogy elviselnek az emberek bármit is a pénzért.

Na és vajon mikor egy lány vágyik arra, hogy a pasija kemény legyen, vagy mikor egy pasit izgat, ha kiköti a barátnője, akkor miért nem nézünk rá úgy mintha beteg ember lenne?

Hát remélem, hogy páran elolvassák ezt  és elgondolkoznak kicsit a témán! Ha véletlen belecsaptok, hogy ismerkedjetek, akkor egy tanácsom van. Mindent beszéljetek meg ;) Én is még ismerkedő fázisban vagyok a témával, de legalább tudom, hogy érdekel a dolog egy kicsit.;)

Három éve múlt már, hogy egy hideg, októberi estén felkerekedtem Budapestre egy randi okán. A történetben szereplő fiúk nevét természetesen megváltoztattam, de minden, mit itt leírok, megtörtént, és remélem, jól vissza tudom adni életem egyik, ha nem a legélvezetebb éjszakájának és egy nagy kaland kezdetének történetét.
Szóval, vissza arra az októberi estére... Egy kis vonatos zötykölődés után várt a fiú a pályaudvaron. Sajnos, a képek nem adták vissza megjelenését, de még ez lett volna a legkevesebb baj: a személyisége sem olyan volt, amilyennek mutatta magát, így túl sokáig nem húzódott el a randevú, csak annyira, hogy elégedetlenül kószáljak a pesti éjszakában, mert mi tagadás, úgy terveztem, máshol éjszakázok. Így történt, hogy egy barátom által korábban megmutatott melegek által igen kedvelt kávézóba tértem be, Szombat este volt, a szórakozóhelyek ideje, nem is voltak túl sokan, főképp csak párok, de helyet foglaltam az egyik asztalnál és kikértem egy kávét és egy kis kaját. Néhány sms váltásra sort került egy barátommal, mikor észrevettem, hogy velem szemben, két asztallal odébb egy 4 fős fiatal baráti társaság ült. Rögtön észrevettem Őt. Rövid, szőke haj, kék szem, ápolt megjelenés, szűk nadrág, fehér ing és mellény. Látszott rajta, hogy ad a megjelenésére. Le se tudtam venni a szememet róla, de túl sokáig nem tartott az álmodozás, jó fél órával később láttam, hogy a társaság feláll az asztaltól, kabátjaikat felöltik, de egyikük még kiszaladt a mosdóba, míg a többiek kimentek, gondoltam is magamban, hogy biztos csak rágyújtanak és megvárják társukat. Pár perc múlva a srác kijött a mosdóból, odament a kabátjáért és legnagyobb meglepetésemre, felém közeledett és már ott is volt.
- Szia! Nem zavarok? - kérdezte.
- Ööö, szia. Nem persze, nem várok senkit! - habogtam. Ekkor néztem meg először jól magamnak: magas, kissé hosszú, barna hajú srác volt, 20-21 év körüli (végül ezutóbbi lett igaz) szép barna szemekkel és a társaság többi tagjához hasonlóan ápolt megjelenésű, kellemes fiatalember volt.
- Gabi vagyok.
- Én Tomi, innál valamit? - kérdeztem.
- Egy sör jól esne. - felelte, míg kabáját elrendezte egy széken. Meglepődtem, bár jómagam szeretem a sört, eddig nem sok meleg sráccal találkoztam, aki szintén kedvelné e italt. Rendeltem is két sört. Elmeséltem, hogyan kerültem is a kávézóba, és persze magamról is ejtettem pár szót, illetve ő is mesélt magáról. Aztán csak azon kaptuk magunkat, hogy az éjfélt is elütötte az óra, mi pedig már a harmadik pohár sörünket kortyoltuk, mikor éreztem meleg kezét a combomon, amit jól érezhető bizsergéssel "nyugtáztam" és a kezét simogattam.
- Nem lenne kedved egyet sétálni? - kérdezte, mire én beleegyező bólintással már fizettem is és gyorsan magamra kaptam a kabátot.
Ahogy sétáltunk az éjszakában, jókat derültünk, beszélgettünk. Most főképp az egyetemről ment a témázás, én érettségi után voltam, de egyenlőre nem tudtam, merre tovább, ő pedig másodéves egy pesti egyetemen. Egyszercsak megálltunk egy lakóház előtt:
- Hát, én itt lakok albiban. Nincs kedved feljönni? - kérdezte és már a kezében is volt a kapukulcs, persze, hogy igent mondtam. Négy emelet után megérkeztünk a lakáshoz és bementünk.
- Tavaly ősszel még koliban laktam, de már kellett a függetlenség, no meg nem nézték jó szemmel a másságomat sem, úgyhogy most itt lakok január óta, egyébként egri vagyok.
- Én most szüleimmel élek, de hamarosan költözök nagymamám lakásába, ő meghalt a nyáron és most beköltözök oda, míg el nem lesz adva. Úgyhogy már nagyon várom én is, hogy nyugisan élhessek.
- Gyere, dobok fel egy kávét, rágyújtani is a konyhában tudsz.
Ezzel bemasíroztunk a konyhába, felrakott egy kávét, én pedig rágyújtottam, és leültünk az asztalhoz. A kávé hamar lefőtt, Gabi a mögöttem levő hűtőből vett elő tejet, mikor váratlanul lesmárolt és én ezt egy percig sem bántam, felálltam majd a falhoz szegezve csókoloztunk tovább.
- A kávé? - suttogta.
- Nem érdekel - mosolygtam.
A pulóveremet egy laza mozdulattal lehúzta rólam, majd a pólómat felhúzva csókolta testemet, miközben én is lehámoztam róla a felső ruharéteget és kicsatoltam az övét. Szép, izmos, de nem az a agyon dolgozott teste volt, nem túlzásba esve a szolival sem. A nadrágjába benyúlva először érintettem meg a farkát: meleg és kemény, körülbelül ugyanakkora lehet, mint az enyém, 18 cm. A nyakát puszilgatva jutottam el az alsójáig, azon keresztül csókolgattam, majd azt lehúzva végre elém tárult férfiassága. Forró és szinte édes volt a makkja, amely jó nagy volt - ütemesen szívtam, nyaltam farkát, míg ujjaim a popsiján játszadoztak. Pár perc után megfogta az állam és felállított majd ismét egymás szájában találtuk magunkat míg ő is levedlette segítségemmel a nadrágomat és letérdelt elém. Éreztem ahogyan melegség önti el az ágyékomat és farkamat. Először jó mélyen a szájába vett, kezét a hátsómra téve jelezte, hogy irányítsak én, így szépen lassan, majd időnként egyre erősebben dugtam a száját. Pár perc után felállt, megfogta kezemet és a lakás sötét részébe kísért és benyitottunk a szobájába, ahol a nagy sötétben, még az ajtóban ismét smároltunk, miközben egymás farkát simogattuk, majd lehuppantunk az ágyra. Én a hátamon feküdtem, ő pedig amilyen szorosan csak tudott, rám feküdt, farkaink szorosan egymáshoz, közben pedig a popsiján járt a kezem, amikor valami olyan történt, amire álmomban sem számítottam volna és amely esemény új mederbe terelte az éjszaka történéseit...
Egy újabb kéz érintését éreztem a combomon és friss leheletet a nyakamon, hirtelen jobbra fordítottam fejem és egy másik fiú arca körvonalazódott előttem. Ekkor Gábor kinyúlt balra és felkapcsolt egy kis lámpát, az én lélegzetem pedig elállt: a szőke srác volt a kávézóból. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy Gabi említette, hogy az egyetemista haverjaival volt lenn, de akkor én már nem foglalkoztam ezzel a sráccal.
- To... To... Tomi vagyok. - kicsit remegve szólaltam meg, miközben Gabi a nyakamat csókolgatta.
- Ádám. - válaszolt mosolyogva a fiú, majd azon nyomban megcsókolt. Előtte sosem voltam még hármasban, nem is igazán foglalkoztam vele, jó volt egy fiúra is a koncentrálnom, de ami ezek után következett, az mindent megváltoztatott.
Gabi folyamatosan a farkam felé csókolgatott, miközben Ádám kitakarózott, ekkor láttam először teljesen mezítlenül: izmosabb, szolizott felsőtest, és a farka... Hatalmas. Úgy 21 lehetett, amennyire megtudtam figyelni, mert a lámpa fénye nem volt túl erős. Gabi szája gyengéden játszadozott az ágyékomban, én pedig azon kaptam magam, hogy már Ádám nyakát csókolgatom és kezemmel a farka felé nyúlok. Ekkor ő megcsókolta Gabit, aki ekkorra abbahagyta farkam kényeztetését. Ekkor én végigcsókolgattam Ádám felsőtestét, meglepődve a piercingen a mellbimbójában, ilyennel se találkoztam még! Aztán már a farkánál találtam magam. Nyelvemmel a forró makkját izgattam és csókolgattam nagy vesszőjét és egy pillanat múlva a nyelvem már a farkával játszott a számban, közben hallottam a cuppogást, Ádám Gabi farkára cuppant rá. Pár perc után Ádám rámászott a hanyatt fekvő Gáborra és dugásra emlékeztető mozdulatokat tett, míg se szó, se beszéd, én már a popsijánál voltam s nyelvemmel izgattam a lyukát, nyaltam. Mondanom se kell, ekkora már mintha egy vödörnyi vízzel öntöttek volna le minket, úsztunk az izzadságban. Ádi hátranézett és megszólalt:
- Ha kész vagy, tedd be! - mosolygott és ismét Gabit csókolgatta.
- O.. Oké. Ööö, gumi? - kérdeztem bizonytalanul.
Ekkor visszafordult és elmosolyodva megrázta fejét. Még egy kicsit kényeztettem a számmal, majd lüktető farkammal mögé kerültem és próbáltam gyengén bevenni a lyukát, amikor a kezét éreztem a csípőmön és maga felé nyomta. Több se kellett, egyből keményen bevertem neki. Először kicsit szűknek tűnt, de rögtön elkezdtem dugni a forró lyukát. Ő mind hevesebben akarta, de sajnos én tudtam, már annyit izgattak, nem kell sok hogy elsüljek, és hamarosan el is sültem, de közben Ádi alig nyögött. Ekkor kihúztam farkamat és eldőltem oldalra. Ők még mindig smároltak, közben láttam, hogy Gabi veri a farkát, de aztán abba is hagyta, felhúzta lábait és Ádi farka már benne is volt. Ekkor Gabi megfogta a kezemet, magához húzott és hosszasan csókolt, miközben egyre erősebb löketeket adott neki Ádi. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyes, szerénynek tűnő pasi ilyen heves tud lenni, láttam a könnycseppeket Gabi szeméből kifolyni, de Ádi keze egyre csak a száján tartotta az én számat. Eltelhetett 5, de lehet 10 perc is, mire hatalmas élvezettel durrant el Ádi, és hatalmasat nyögött fel Gabi. Ádi a másik oldalra dőlt, mint a sózsák, erősen lihegve, majd már fel is pattant és feloltotta a nagy villanyt és már ki is ment. Végignéztem Gabin: erőtlenül, pihegve feküdt az ágyon, most vettem csak észre, hogy még mindig milyen szorosan fogja a kezemet. Nagy, fehér cseppeket vettem észre a mellkasán, ő is elment időközben. Ádi visszatért egy törölközővel, Gabi mellé ült és letörölte a sperma cseppeket, és a popsiját is törölgette. Gabi is már észhez tért, hosszasan megcsókolt, aztán Ádit is majd mi ketten is hosszú, forró csókot váltottunk.
- Egy kávét? - kérdezte.
- Köszi, jól esne. Meg egy cigi is. - válaszoltam.
- Kettő is! - mosolygott Ádi.
Ekkor feltápászkodtunk az ágyból, és a három pucér test a konyhába vonult, behúzva a függönyt, kinyitva az ablakot. Jól esett a friss, hideg levegő.
- Hány éves is vagy? - kérdezte Ádi.
- Én? 19 múltam. - feleltem, és ekkor láttam teljes fényben őt. Nagyon helyes, kisfiús arc, kockahas, és a piercing is ott a bimbójában. És tetoválás! Nem gondoltam volna, hogy ilyen, non figuratív, de nagy tetoválás lenne egy ilyen, szerénynek tűnő srácon.
- Akkor én vagyok a legidősebb, már 22 éves vagyok, Gabi egy évvel fiatalabb. - folytatta.
- És... ti együtt vagytok?
Egymásra néztek és elmosolyodtak.
- Nem, lakótársak vagyunk. Én a volt pasimmal éltem itt, de aztán dobtam, Gabi pedig a januári vizsgaidőszakban költözött ide. Kifejezetten meleg lakótársat kerestem, és őt már ismertem is az egyetemről.
- Ja, csoporttársak vagytok?
- Nem. Én harmadéves vagyok, ő másod. De egyszer már leszoptuk egymást a Gólyabálján. - mosolyogtak és csókot váltottak.
- Szóval, mi így vagyunk jól. Nyugodtan hozhatunk fel pasikat, nem kell parázni, mit szól a másik, igaz? - folytatta Ádi.
- Igen. - bólintott Gabi.
Ezek után teljesen szokványos beszélgetés jött. Elmondtam, hogy végzős vagyok középsuliba, Kecskemétről jöttem, és azt is megtudtam, hogy Ádi észrevette, hogy stíröltem, ő mondta Gabinak, hogy szedjen fel és hozzon fel.
- Hmm, nem vagytok éhesek? - kérdezte Gabi és mindketten bólintottunk.
- Egy pizzához mit szóltok? Szereted a házi pizzát?
- Hm, jöhet! - mosolyogtam.
Aztán Gábor benyúlt a hűtőbe s már a pizzát húzta elő, míg mi újabb cigit toltunk el Ádival. Megmelegítte aztán a konyhaasztalra került, előkerültek a tányérok, villák és el is kezdtük pusztítani a pizzát, de nem sok falatot ettem, mert a két srác annyit hülyült és ugratta egymást, míg az egyik pillanatban Ádi egy szeletett nyomott Gabi mellkasára, szinte az ütő is megállt bennem. Egy pár másodperc eltelt, mire mindketten elkezdtek röhögni és már én is. Aztán Ádi már Gabi mellkasát nyalogatta, éreztem, ismét állok, mint a cövek, ekkor Ádi odahajolt és megcsókolt, majd letörölte a maradékot és ettünk tovább.
- A mosdó hol is van? - kérdeztem, mire Ádi kézen ragadott és elvezetett oda, és be is jött velem.
- Ugye nem zavarok? - kérdezte.
- Dehogyis, te vagy itthon. - feleltem és elkezdtem csurgatni, de nem én fogtam immár a farkamat.
- Jó kis buli volt előbb, nem?
- Aham. Ti aztán tudtok élni.
- Hát na. Egyszer élünk, állítólag. - aztán megrázta a farkam, hogy az utolsó cseppeket is kirázza, majd megmarkolta a seggemet.
- Téged lehet? - kérdezte.
- Igen, igen. - szinte suttogtam.
- Engem nem igazán, jobb szeretek dominálni, nagy ritkán lehet dugni.
Ekkor kisebb fajta csodálatot éreztem, hogy én megtehettem, aztán kijöttünk a fürdőből. Ekkor Gabi már a mosogatónál állt, Ádi mögé állt, csókot lehelt a nyakára és a farkát markolta, míg ő mosogatott, majd azzal az egy tányérral végzett, és már meg is fordult és csókolták egymást. Ekkor úgy gondoltam, odaállok Ádi mögé és oldalról csókolgattam a nyakát miközben a merev farkam a popsijába fúrtam. Aztán felém fordultak és mindketten egyszerre csókoltak, míg Ádi szépen kivált és mögém került, immáron Gabi meztelen testének feszültem, és éreztem, az én popsimat markolássza Ádi és az egyik majd a másik ujját is bedugta a lyukamba.
- Menjünk be. - szólalt meg Gabi. Ekkor bementünk a szobába és elterültünk az ágyon, Gabi a hasán, én pedig ráfeküdtem, mögém pedig Ádi került. Nem is gondoltam rá, hogy a legnagyobb farok, ami eddig bennem járt, az 18-19 cm volt, de nem is érdekelt!
Merev farkamat Gabi még mindig tág lyukába toltam és ütemesen elkezdtem dugni őt amikor hirtelen éreztem, hogy egy forró, nagy makk van az én lyukamnál is és már bennt is volt, én pedig hangosan felnyögtem.
- Abbahagyjam? - suttogta Ádi.
- Dehogyis, csak keményen! - mondtam szinte nevetve. És ekkor egyre erőteljesebben éreztem magamban hatalmas farkát, sosem éreztem ilyet, de minden egyes lökete fájt és egyben nagyon élveztem is. Én csak szép lassan tudtam dugni Gabit, aki hol a nyakamat, hol a számat csókolta. Nem tudom hány perc telhetett el így, amikor éreztem, hogy kicsusszant Ádi farka, ekkor Gabi is jelezte, vegyem ki. Én feküdtem ezúttal a hátamon, terpeszben vártam Ádit aki nem soká várakozott, közben hol a farkát verte Gabi, hol engem csókolt, de én megragadtam a farkát és odahúztam, és miközben egyre keményebb és fájdalmasabb löketeket éreztem, a farkát szoptam. Előtte láttam a szekrényen az órát: 4:17. Aztán Gabi egy jó nagyot élvezett a számba, és immáron csak Ádi és én voltunk. Szinte kitépett a nyakamból egy darabot, úgy szívta és egyre hevesebb is lett, amit én nagyon élveztem, a körmeimet gyengéden, de mégis keményen a hátába mélyesztettem és ő ezt egyre jobban élvezte. Aztán megtörtént. Életembe először úgy élveztem egy hatalmasat, hogy hozzá se nyúltam a farkamhoz. Tudhat valamit Ádi. De pillanatok múlva ő is elment, de abba beleremegett szerintem az egész ház is, de én biztosan. Soha nem éreztem ilyet és azóta sem, Mintha a szüzességemet vesztettem volna el. Pihegve kidőlt oldalra, és én is alig kaptam levegőt, aztán ránéztem az órára: 5:05. Életem leghosszabb és legkeményebb dugása volt ez. Szinte minden erőm elszállt, észre se vettem, hogy a másik oldalamon Gabi fekszik és ölel át, közben Ádi egy új törölközőért kiszaladt.
- Ezt jól bírtad! - csattant fel Gabi.
- Nekem mondod? Soha életembe ilyen hosszú még nem volt. És fájdalmas. És jóóó. - ő csak mosolygott, tudta miről beszélek. Cigivel a szájában tért vissza Ádi, felhúzott, aztán a popsimat törölte, közben a nyakamat csókolta, aztán ki a konyhába, de éreztem, majd összeesek, a lábaim remegnek. Lehuppanok a székre, mint egy öregember.
- Kávé? - mosolygott Ádi.
- Egy pohár valamit kérnék. - válaszoltam, erre ő benyúlt a hűtőbe és egy üveget vett elő, majd töltött. Nem is foglalkoztam vele, hogy alkoholt önt, tökmindegy volt. Aztán elém tett egy poharat, 2 decis teaszerűséggel, én megfogtam és beleittam, mire mindketten csak ámultak és összenéztek. Ismertem az ízt. Whisky. Évek óta iszom családi összejöveteleken és még néhány alkalommal, nem fogtatok meg! - mosolyogtam magamban.
Azért az egészet nem ittam meg, csak megkérdeztem, kérhetnék-e egy törcsit és elmentem letusolni. A zubogó víz alatt újra lejátszottam magamnak az elmúlt órák történéseit. Soha életembe ilyenben nem volt és már nem is lesz részem. Hihehetlen. Álmodok talán? Nem. Ekkor lépett a zuhany alá Gabi, és segített a tusolásban, aztán kiléptünk mindketten: Ádi is ott volt már, épp a fogát mosta.
- Na fiúk. Aludni is kéne, nem? - kérdezte Gabi.
- Nekem programom van, de ti menjetek csak. Ja. És pizsama nincs! - mosolygott Ádi. Gabi kézen fogott és elvezetett a szobába, ahol még mindig az izzadság és férfiasság szaga terjengett. A ruháim is ott voltak, most vettem csak észre, hogy a gatyám gombjának hűlt helye, heves ez a fiú. Aztán rendbe tettük az ágyat.
- Hol alszol? - kérdezte Gabi - Középen jó lesz?
- Persze - feleltem. Majd lefeküdtünk, ő felém fordult én pedig felé, kezemmel a mellkasát cirogattam, aztán egy csókot váltottunk és elköszöntünk. Én oldalra fordultam, és már éreztem is a kezét, ahogy átkarol és így aludtunk el. Ennek a csodálatos éjszakának sajnos vége.

A kezdet kezdete...

Nos, remélem az előző kis történet felkeltette néhány emberben az érdeklődést, mindenesetre, újabb bejegyzéssel tarkítanám a blogot. Ezúttal kicsit vissza az időbe, hiszen jól a közepébe csaptam az előző bejegyzéssel.

A kezdetek nem sokkal a 15. születésnapom utánra nyúlnak vissza. Ekkora már teljesen tisztában voltam azzal, hogy csak a fiúk indítanak be, a lányok sosem érdekeltek. Izgatottan vártam a középiskolai éveket, de még a tanév kezdete előtt lehetőségem nyílt arra, hogy egy fiúval lehessek. Nálam csak 3 hónappal volt fiatalabb, Krisztiánnak hívták és általánosban osztálytársam volt, ő azonban a középiskolát már Pesten kezdte, én pedig maradtam helyben. Úgy esett, hogy neki már az előző tanév elején elárultam: meleg vagyok. Jó barátok voltunk, és tudtam, bízhatok benne s így is lett. Egy forró nyári napon elmentem hozzájuk, hogy lefessük a bringámat, de a szülei éppen távozóban voltak, Krisz bátyjáékhoz mentek egy szomszéd városba. A bringámat kitoltam a hátsó udvarba, előkaptunk egy lepedőt és ráállítottuk a kerekeitől és egyéb kiegészítőktől megszabadított cangát, majd előkerült a spray. Nem tudom, említettem-e már, hogy forró nyári nap volt? Rövidnadrágban voltunk, Krisz egy trikóban, én viszont a pólómat félre dobva folytattam a munkát. Egész gyorsan megvolt, amikor Krisz véletlenül a mellkasomra fújt, én meg jól lebirkóztam, de nem volt szívem bosszút állni, inkább csak egy törcsit kértem és bevonultam a földszinti fürdőbe, Krisz pedig az ajtóban röhögött rajtam, amint a vízbe mártott törölközővel törölgettem magam, de ekkor észrevettem valamit a szemem sarkából: valami mintha kezdene kidomborodni a nadrágja alól, de tudtam, őt nem érdeklik a fiúk, és nem is akartam ezt felhozni. A hűtőből egy-egy hideg energiaitallal a kezünkben vonultunk fel a szobájába és kapcsoltuk be a gépet és nézelődtünk a neten, amikor is megmutatott egy honlapot, ahonnan pornót szokott letölteni.
- Tényleg, te szoktál pornót nézni? Van a neten meleg pornó? - kérdezte váratlanul.
- Persze, szoktam. De ha megnézed, ott oldalt a kategóriákban ott van, hogy Homo, nyílván melegpornó. - válaszoltam és az egérrel már rá is kattintottam, mire jó pár kép és videótalálátot dobott ki az oldal, láthatóan nagy örömömre.
- Ööö... mond csak... Te nem voltál még csajjal, igaz? - kérdeztem.
- Nem, csak párszor csókoloztunk Kingával, tudod, a 8 b-ből.
Némán bólintottam. Ekkor már régen azon járt az agyam, hogy nem lehet véletlen, hogy pornót jöttünk fel nézni.
- Neked amúgy mekkora? - nyögtem ki, és láttam, hogy kissé meglepődött a kérdésen, de rövid gondolkodás után válaszolt:
- Hm, nem is tudom, nem szoktam mérni. Miért, te szoktad? - kontrázott vissza, mire én heves bólintásba kezdtem egy kis mosollyal a szám szélén.
- 17 cm. - mondtam.
- Hm, szerintem akkora lehet nekem is. - felelte.
- Miért nem méred le? Nyugi, nem lesek. De itt van egy vonalzó, a tövéhez teszed és kész is.- mondtam és már a kezébe is vettem az asztalon heverő vonalzót. Ő rám nézett, és vállat vont, kikapta a kezemből a vonalzót és elvonult a szoba sarkába, kissé letolta a nadrágját, és láttam, hogy a fényezéshez használt mozdulatokkal keltette életre szerszámát, majd pár pillanattal később megszólalt:
- Nekem is 18! - csattant fel szinte örömittasan és felém fordult, kezében a farkával. Most először láttam élőben egy másik fiú farkát és mondanom se kell, rögtön hevesen vert a szívem, el is pirultam, és éreztem, az enyém is mocorogni kezdett, de rövid volt ez az idő, visszafordult majd elrakta.
- Lemegyek, iszok egy pohár vizet, kérsz valamit? - kérdezte.
- Nem köszi, nekem itt az energiaital. - mondtam és ezzel ő leindult az emeletről. Ekkor gyorsan megnéztem: fel sem volt bontva az energiaitala. Furcsálottam, de annyiban hagytam, tovább nézelődtem a pornó oldalon és egy nagyon jó pasit láttam meg és már kattintottam is a galériájára. Miközben nézelődtem, nem is hallottam, hogy visszaért és ott állt az ajtóba, kezem pedig a gatyában.
- Kérsz egy szendvicset? - szólalt meg hirtelen, én meg úgy megijedtem, hogy az egeret is lesodortam, éreztem, vörösen ég az arcom.
- Ööö... köszi, elfogadom. - ekkor a tányérral a kezébe odaült mellém. Láttam, hogy csak egy szenya van a tányéron, és ő megfelezte, majd némán elkezdtünk enni, míg ő visszalépett az oldalra és nézegette a meleg pasis képgalériákat. Mai napig nem tudom, hogyan jött ez, hogyan merítettem erőt hozzá, de megszólaltam:
- Figyu. Hallottam egy olyat, chaten mesélte egy srác, hogy ő meleg, de van egy haverja, aki hetero. És hogy párszor már... hogy is mondjam, lekapta a szájával, a tudod milyét... És hogy a másik srácot ez nem zavarja, mert szerinte, ha nem dugnak, akkor nem is meleg.
A hangom itt-ott kissé megremegetett, és kerültem is a szemkontaktust, miközben ezt mondtam, ráadásul, szánom-bánom, de nem is volt igaz ez az állítás, nem volt szó semmilyen chatről és srácról. Láttam, hogy kissé elvörösödött, felbontotta az energiaitalát és egy nagyot kortyolt belé, megköszörűlte a torkát és megszólalt:
- Hát ö... Nem is tudom. Szerintem azért ez durva, vagy nem?
- Hm, szerintem nem, én legalábbis biztosan megtenném.
- Tényleg?
Némán bólintottam.
- Figyi. Őszintén szólva, kiváncsi lennék rá, milyen mikor leszopnak. Csak nem tudom. Te fiú vagy, és ez nekem olyan furcsa lenne. És engem csak a csajok érdekelnek. És, és én nem is tudnám viszonozni. Ha érted, mire gondolok.
- Értem, persze. - remegve szóltam.
Ekkor felállt és behúzta a függönyt. Nem mintha a családi ház emeleti ablakán bárki beláthatott volna. Én is felálltam, a nadrág már igencsak feszített. Ő leült a gép elé, majd kilépett az oldalról és elindított egy népszerű akciójátékot. Míg a játék betöltődött, ezt mondta:
- Én elkezdek játszani, jó? És ha úgy érzem, hogy mehet, akkor szólok. De hogy legyen? Ide guggolsz, vagy hogy legyen? - kérdezte kissé idegesen.
- Nekem úgy jó, ha maradsz a székben és én akkor majd eléd guggolok. - mondtam. Eztán kiválasztotta, amit ki kellett választani a játékban, én pedig mellé ültem. Kb. már 5 perc telhetett el a játékból, mikor szólt:
- Azt hiszem jöhetsz. - és nyomta tovább a játékot, míg egyik kezével kissé lejjebb tolta a nadrágját. Ekkor én eléguggoltam, segítettem neki, hogy a bokájáig lehúzzuk a nadrágot de az alsó maradt. Megcsapott az a tipikus, nem tudok rá jobb szót: farokszag. És kellemesnek éreztem. Szinte beleborzongtam, a szívem a torkomban dobogott, a farkam kőkemény. Puszilgatni kezdtem rózsaszín, szűz makkját. Aztán mikor megkeményedett a farka, a számba vettem és a filmekben látott módon elkezdtem szopni, bár nem volt könnyű. Eltellt pár perc, míg eszembe jutott: mi lenne, ha szívnám is közben? Na most jött el az igazi katarzis, ahogyan a forró, édes farka a számban járt, a megfelelő tehnikával. Elég jól belejöttem és szinte észrevétlenül letoltam a nadrágomat és verni kezdtem magamnak. Kellett egy jó negyedóra, mikor éreztem, az egész teste megremeg s már percek óta nem játszik, csak nyög, és a következő pillanatban már jött is a fehér áldás. Fura, kissé kellemetlen, keserű íze volt, mégis tetszett és tovább szoptam a farkát, de pár pillanat múlva ő felállt, egy zsepivel megtörölte a farkát, én viszont tovább folytattam a farkam verését.
- Uhh, egy zsepit? Tudsz adni? - kérdeztem már a gyönyörhöz közel és ő a kezembe nyomott egyet. Láttam, hogy a szeme sarkából nézett engem, miközben vertem és elélveztem egy nagyot. Aztán kortyoltam egyet az energiaitalból és kimentem kezet mosni. Mire visszatértem, Krisz ott ült a gép előtt, de nem játszott.
- Valami gond van? - kérdeztem.
- Nem. Semmi. Csak... Huhh... Hát ez közel sem olyan volt, mint a maszti. - mondta.
- Hanem milyen? Rosszabb? - kérdeztem.
- Nem tudom jól leírni, de sokkalta jobb. Azt hittem, tovább ki tudok tartani, de muszáj volt már elmennem.
- Semmi baj. - mosolyogtam. - Én is nagyon élveztem, de én sem tudnám leírni, hogy milyen volt, egyszerűen élvezetes.
Odaléptem az íróasztalhoz közben és kezembe vettem az ébresztőórát. Oh, már 6 óra van! Lassan mennem kell haza. Szomorú lettem ettől és elmondtam Krisznek.
- Nem tudnál még maradni? Anyumék majd csak este 10-11 körül jönnek. Nem tudnál hazaszólni, hogy itt maradnál? - meglepődtem, mennyire izgatottan beszélt, nem akarta, hogy elmenjek!
- Hát, felhívhatom anyumat, hogy még maradnék.
- Az jó lenne!
Ezzel lementünk és én tárcsáztam a számot, szerencsére nyár volt, az előző nap sokat dolgoztam a zárt kertünkben, úgyhogy édesanyám nem bánta, ha maradok. Kimentünk, megnéztük a bicómat, aztán a garázsba mentünk, ahol egy dobozból előkerült egy doboz cigaretta.
- Nem találtam jobb helyet neki. - mosolygott. - Kérsz? - és felém nyújtotta a dobozt. Párszor már szívtam a bátyámtól lenyúlt cigarettát, úgyhogy nem féltem venni egyet, aztán tüzet is adott és ott füstöltünk a garázsba, míg ő a festéket rakta el.
- Tegnap a Sanyi hozott át filmeket, nem nézünk meg egyet? - kérdezte.
- Milyen filmeket?
- Az új Superman filmet például. Még nem láttam.
- Én láttam. Nem rossz, csak kicsit hosszú. - replikáztam vissza.
Ekkor megcsörrent a telefon így ő visszament a házba, míg én az utolsó slukkokat szívtam a cigimből. Nem akartam filmezni. Valami mást akartam, többet. Pár perc múlva visszajött, a szülei voltak, hogy ne felejtse el bezárni a bejárati ajtót. Így is tett, majd elindultunk az emeletre a szobájába. Ő leült a gépe mellé és egy kis trance zenét nyomatott, míg én a könyvespolcán nézelődtem, Egyszercsak megszólalt:
- Hallod. Nem lesz semmi bajod attól. Hogy. Tudod... Lenyelted? - kérdezte kissé váratlanul, de én csak megvontam a vállamat és ráztam a fejem: Nem hiszem,
Csak mert... Hát. Én benne lennék még egybe... - motyogta, de alig nézett rám közben. A szemem felcsillant:
- Én benne vagyok! - mondtam. - De, ha szabad kérnem, most valahogy máshogy.
- Hogy értve?
- Hááát... mi lenne ha lefeküdnél az ágyra? Úgy kényelmesebb lenne szerintem. Nem?
- Végülis... de. De várj, akkor mindjárt nézek valamit. - és már láttam is, hogy újra a pornóoldalra tart. Odaálltam mellé, kezemet a vállára téve megszólaltam:
- Mi lenne, ha most feküdnél le? Nem kell ide videó vagy kép.
- Hmm... rendben. - azzal fel is állt a székből. - Gatyát levegyem? - kérdezte, én pedig bólintottam.
- Én is leveszem, jó? - szólaltam meg és nem ellenkezett, és már ott is álltunk anyaszült meztelenül, majd ő lefeküdt az ágyra. Nem kicsit izgulva, mellé ültem, a kezem remegett, mikor nem is a farkára tettem, hanem a mellkasára és elkezdtem simogatni. Ő behunyt szemmel feküdt, a farkam kőkeményen merevedett, de az övé még nem. Ekkor elkezdtem simogatni ott is, mígnem éreztem, hogy keményedik, ekkor odahajoltam és ismét a számba vettem farkát. Gyengéden nyalogattam, csókolgattam és mikor már nagyon merev volt, a nemrég tanult technikával kezdtem el szopni farkát, de immár szinte eksztázsisban, miközben a farkamat vertem. Tudtam, hogy nekem ennyi idő nem elég, még soká fogok elsülni és csak reméltem, hogy ő nem. Egyre jobban izzadtam, miközben ő egyre nagyobbakat nyögött, aztán éreztem, a csipőjével ismerős mozdulatokat tesz. Rájöttem. Egy helyben kell tartanom fejemet és így olyan lenne, ha a számat dugná, így is tettem és neki tetszett is. Aztán arra lettem figyelmes, hogy felült, és éreztem, a kezébe vette az én farkamat és elkezdte lassan aztán egyre hevesebben verni, míg én egyre hevesebben szoptam a farkát és perceken belül ismét éreztem: eldurran és mire ez a gondolat átfutott az agyamon, már így is tett, bár ezúttal kevesebb jutott belőle. Eztán elégülten terült el az ágyon, míg én újra a saját farkamat vertem és követtem őt, csak épp egy zsepibe. Én az ágy mellé huppantam, erősen pihegve, míg ő fennt feküdt, éreztem, hogy a keze a vállamon pihen, én pedig megfogtam.
- Ez sokkal jobb volt! - csattantam fel.
- Ühüm! - jött a válasz. Aztán felkelt, felvette a gatyóját és egy poház vízzel a kezében tért vissza, ekkora már én is felöltöttem a nadrágomat és lementünk a konyhába. Újabb szendvicset faltunk be, de alig szólaltunk meg, aztán megegyeztünk, megnézzük a Superman filmet.Így is tettünk. 10 óra körül véget ért, és elköszöntünk egymástól, még egy utolsó mozdulattal megfogtam a lankadt farkát, mire ő elmosolyodott. Nem ilyen napra gondoltam, mikor felkeltem reggel, az biztos! A cangámért másnap visszamentem és mintha mi sem történt volna, úgyanúgy viselkedtünk mindketten. Az elkövetkező két hétben még 7 alkalommal szoptam le, de ő mind csak verte a farkamat, és csók sem csattant el, bár annak nagyon örültem volna, de már így is hálás voltam, hogy osztozott az élvezetekben. Sajnos szeptemberben elkezdődött a suli és elváltak útjaink. Ugyan nagy ritkán még találkoztunk, főleg MSN-en tartottuk a kapcsolatot, ő hamarosan becsajozott és négy éven át tartott a csajjal a kapcsolat, de közben is voltak nőügyei, míg nekem, nos. Pasik. Nem sokszor került szóba az a nyár, de a mai napig tartjuk a kapcsolatot, de már sajnos olyan barátok nem vagyunk, mint régen, és talán ez az egyetlen, amit bánok azóta is, de mostanra úgy érzem: ha nem együtt éljünk meg az első szexuális élményeinket, akkor is így lett volna. Neki más baráti társasága lett és nekem is. Az élet folytatódik, és immáron egy sokkal magabiztosabb, egyesek szerint láthatóan erősebb szexuális kisugárzással vágtam neki a középiskolai éveimnek, de azt a 2006. augusztusi napot sosem feledem!elkezdődött a suli és elváltak útjaink. Ugyan nagy ritkán még találkoztunk, főleg MSN-en tartottuk a kapcsolatot, ő hamarosan becsajozott és négy éven át tartott a csajjal a kapcsolat, de közben is voltak nőügyei, míg nekem, nos. Pasik. Nem sokszor került szóba az a nyár, de a mai napig tartjuk a kapcsolatot, de már sajnos olyan barátok nem vagyunk, mint régen, és talán ez az egyetlen, amit bánok azóta is, de mostanra úgy érzem: ha nem együtt éljünk meg az első szexuális élményeinket, akkor is így lett volna. Neki más baráti társasága lett és nekem is. Az élet folytatódik, és immáron egy sokkal magabiztosabb, egyesek szerint láthatóan erősebb szexuális kisugárzással vágtam neki a középiskolai éveimnek, de azt a 2006. augusztusi napot azóta se feledtem és nem is akarom!

Sziasztok,

ez lenne az első bejegyzés a blogomban. Utazásom története címet adtam a blognak, mivel valószínűleg utaznom kell Hévízre, március 10-15 között.

Még nem történt meg az utazásom, annak a megszervezésében veszek részt, első lépésként szállást keresek.

Szerintem az utazásom már akkor elkezdődött, amikor még, csak megfordult a fejemben a gondolat, hogy lehet, hogy jó lenne elutazni Hévízre. :) Fizikailag még ugyanott vagyok, de gondolatokban már máshol járok, utazásom elkezdődött...

Mit is keresek ott? Munkaügyben utaznék.

Lenne szállás ilyen-olyan apartmanban, szállodában, azonban én inkább egy melegbarát helyen szeretnék megszálni, bárhol a környéken, Hévíz 20 km-es körzetében.

Senkit nem ismerek a környéken, ezért nem is tudom, hogy kihez forduljak, abban reménykedem, hogy olvassa olyan ember a blogomat, aki tudna ebben segíteni.

Egyelőre röviden ennyi, amint van fejlemény, azonnal folytatom utazásom történetét.

Melegként igazán nem egyszerű az ismerkedés. A 21. századi technikai újítások legalább annyit ártottak a meleg emberi kapcsolatoknak, mint amennyire segítettek az új emberek megismerésében. Technológiai újítások alatt most a netes ismerkedőoldalakat értem, azoknak is túlfejlesztett azonnal-találd-meg formáját értem, amelyek segítségével valóban öt perc a közelben lévő tettrekész kanok detektálása és bevadászása. Tényleg egy gombnyomásra vagyunk egymástól, a baj csak az, hogy sokan vannak ilyen közel, sokfélét akarunk és az, hogy a sok impulzus közül milyen minőségűre figyelünk, arról a pillanat törtrésze dönt, többnyire beégett sztereotíp gondolatcsapások mentén.

Adja magát, hogy az ilyen környezetben lesz, aki háttérbe szorul. Többnyire a tartalom lesz áldozattá a forma oltárán, a türelem rózsája a mostakarom instant követelés javára.

Engem is kész bedarálni ez a rapid ismerkedés, hagynám is a picsába, ha lenne valamilyen más épkézláb alternatívája a kapcsolódásnak. De egyenlőre nincs, vagy nem vagyok elég leleményes ahhoz, hogy lássam a megoldást, úgyhogy jobb híján fenn lógok én is és naiv próbálkozásokkal, beiktatott hosszabb-rövidebb szünetekkel próbálom kikerülni a kiégést.

Az ilyen próbálkozások egyike akar lenni ez a blog is, ahol szeretném kiírni magamból ismerkedős élményeim virtuális és azt-hittem-valós világocskámban. Ez az én verzióm, ami nem akar több lenni, mint amilyennek én a helyzetet látom. Ez a webnapló lehet egy filmbeillő egymásratalálás története lesz, vagy lehet, hogy a töretlen keresésé, akárhogy is, az igazat akarja szólni, lefestve minden önsajnálat nélkül egy meleg fiú helyzetét abban a világban, amit valószínűleg Te is élsz.

Ha kommentelsz, majd meglátod, hogy igazából hús-vér ember vagyok, kész arra, hogy kapcsolódjak. Igazából azért vagyok itt...