Mostanság hogy picit több szabadidővel rendelkezem felerősödnek bennem azok a tipikus halak csillagjegyre vonatkozó tulajdonságok miszerint álmodozom, kérdéseket teszek fel magamnak, a jövőképemet életcéljaimat próbálom megfogalmazni és persze a melegvilág rejtelmeit. Miközben mások keményen termelik a GDP-t az országnak, én a szabadságomat feltöltődéssel, sporttal, főzéssel, jó nagy alvásokkal és persze ilyesmi fajta világrengető nagy kérdések megfogalmazásával töltöm.

Tekintettel arra, hogy pesszimista emberként (ezen próbálok változtatni már) úgy érzem itt sötét Mordor földjén, az orkok hazájában sok esélyem nincs megtalálni azt a társat akire igazán vágyom, továbbléptem a keresésben. Régióra, környező megyékre, és a fővárosra orientálódva.
Nos ilyenkor jön az a rész, amikor az ember ha talál valakit, aki szimaptikus fel se fogja hogy ő messze van. Az ember nem akar ebbe beletörődni, és próbálkozik.... aztán vhogy mégis koppanás a vége. Bár én hiszem azt, hogyha mindkét fél akarja és emberi távolságról van szó, akkor kivitelezhető. A környezetemben van is ilyen pár akik a Pest-Miskolc távolságot könnyedén megoldják. Mégis titkon vágyom arra a pillanatra , hogy milyen lehet azaz érzés, hogy pesti lakosként több száz srác közül válogathat az ember, és bárkinek aki tetszik írhatok levelet. Biztos jó érzés lehet! Vagy egy másik nagy városban...ahol nem ugyanazokat az arcokat látod évek óta...
Halljátok borsodi srácok? Legalább a fotókat updatelhetnétek néha napján. 3 éve is ugyanazokat a képeket láttam....persze tisztelet a kivételnek

Vajon igaz e, hogy mindenkinek van egy párja, csak meg kell találni? Vajon hol lehet az a srác akire én vágyom? Ha hetero lennék valószínűleg akkor is válogatós lennék, ezért nem nagyképűségből kritizálom a helyieket, csak egyszerűen nincs közöttük olyan személy, aki beindít egy apró szikrát, ott a szívem közepén. S akkor most nagyon diplomatikusan fogalmaztam.

Ma már oda jutottam, hogy nem érdekelt, hogy az ország másik felén van az illető, jeleztem felé, hogy ő egy értékes ember! Legyen vele tisztában! :D
S hogy miért ördögi kör ez az egész dolog?

Mert a józan paraszti ésszel végig gondolva hiába van itt az internet, az ember csak a vak szerencsében bízhat.

Azon gondolkodtam elég a nyavalygásból, leleplezem magam! Lássák azt, hogyha nem is vagyok egy jó író (mint azt olvashatjátok) de van agyam, szívem és mellette még helyes vagyok... De mit érek vele? Semmit!
HA nem adok életjelet magamról, hogy Hello, te ott!!!! Te az a helyes srác, aki már sok sok ideje szintén egyedül vagy vegyél észre...akkor bizony nem valószínű hogy észrevesz. De ekkor jön az ördögi kör, hogy mi van akkor, ha az a srác aki tényleg olyan akiről a másik álmodik pontosan azért a sok negatív hatásért ami itt éri...szóval pont ezek miatt nem lesz ő itt....és nem veszi ezt észre??!

Ha itt vagyok képpel lehet az lesz a baj, ezzel ijesztem el. Viszont ha nem vagyok itt akkor meg tutira semmi esélyem...

Itt is vannak ebben a régióban olyan srácok, akik szinte elérhetetlenek, mert 1x beléptek és kész. Se kép se semmi....fogadni mernék rá, hogy vannak közöttük olyanok akik nem képesek ezt a légkört elviselni, de magukat se tudják becsapni ...és a munkába temetkezve inkább elnyomják ezt magukban. Biztos vagyok benne, hogy itt van valahol az a srác, aki nem azért kedvel mert aranyos a képem, vagy mert volt gyerekszobám. Hanem azért mert van egy kisugárzásunk egymásfelé, ami elindítja azt a bizonyos szikrát.

Akármennyire is pesszimista vagyok, én még hiszek ebben, és megfogom szakítani ezt az ördögi kört előbb utóbb! Mert ki tudja még mennyi időt szánt nekem a sors, és azt én maximálisan kiszeretném használi mégpedig úgy, hogy boldog vagyok egy igazi társ mellett, élvezem az élet minden pillanatát, nem pedig egy monitor előtt keseregve próbálom elmagyarázni 4x is 1 héten belül, hogy nem, én nem akarok veled szexelni Kazincbarcikán.

A nap kérdése már csak annyi: vajon TE akire várok már egy ideje, most elolvastad e ezt, és van e annyi bátorságod hogy jelentkezel nálam?:)

Hosszú évek óta megfogalmazódtak benem gondolatok, amiket mindig is valamilyen formában megakartam osztani. Az élet mégis valahogy úgy hozta, hogy felesleges az ember problémáit, lelki dilemmáit nyilvánosságra hozni. Félek egyedül leszek a problémával, mert amiket itt és más site-okon tapasztalok, arra utalnak, hogy  nagy többség az jól érzi magát így.

Mégis bízom benne, talán lesz olyan ember, legalább 1, aki egyetért velem, aki hasonló cipőben jár! Ez nem a társkeresés egy alternatívája, hiszen arra az oldal más része - bizonyos mértékben - alkalmas rá. Inkább ez valami felkiálltás, egy riasztópisztoly elsütése, hogy emberek figyeljetek már ide! Nem látjátok mit csináltok???

Ahogyan ezt a buzi világot én látom:

Sok sok éve, már hogy saját magam felismertem: hoppácska....itt gond van, te a fiúkat szereted. Ezzel nem untatok senkit se....
Ja most jut eszembe, ezt lehet el se fogja olvasni senki se. Először én kis naív ember, a chat.hu nevezetű online chatre léptem, nevezetesen a fiúk egymás közt szobába. Nos ami ott várt, az lehet csak én gyomromnak volt gond, de nagyon váratlanul ért.

 - szopok VII kert. 21órától, vki?

 - dugható passiv srác Budán?

 - kanos 22cm vel Szeged...

stb.....

az ember úgy érezte hogy a piacon van. Cigi, cigi , cigiiiii??!!! Olcsón adom a paprikát...

Csak itt testekkel és testrészekkel csereberéltek. Az első sokk után megtaláltam ezt az oldalt. Statisztikám szerint a legnormálisabb emberek talán itt vannak.

Na és hogy mi is az én igazi problémám? Miért vagyok elkeseredve? Miért van elegem ebből az egészből?

1. A melegek túlnyomó többsége kizárólag sexet akar, ez legyen 90%. A gaypoint regisztráóli 98%, a Romeo 80%, a randi 60%

Ezt még úgy az ember el is fogadja, hiszen ki kell elégíteni a piacot, rendben.

Azt viszont már képtelen vagyok elfogadni, hogy mi örömét leli abban valaki, hogy

1. Tételezzük fel, hogy nem jön be a srác akivel beszélgetsz kép alapján, mire számíthatsz ezek után:

 - letilt, elküldd az anyjádba

 - ha teheti személyesen is elmondja a hasonló értelmi szinten lévő társaságnak, hogy te milyen rossz srác vagy

 - esetleg ezt képpel is igazolja, amit persze annó megígért, hogy bizalmasan kezel

2, Tételezzük fel, hogy bejöttök egymásnak kép alapján, mire számíthatsz:

- jaj nagyon tetszel, találkozzunk

                   - a tali előtt 1nappal eltűnik a srác

                   - jobb esetben annyi választ kapsz, hogy az ex-el újra összejöttem, bocsi

                   - rosszabb esetben válaszra se méltat

- talákoztok , minden flottul megy

                  - majd kiderülnek a gondok, hisztik, szokások, exek, kavarások, ratyi barátok, melegbulik ... és pár hét vagy hónap múlva visszakerülsz az első pontra

- találkoztok, minden szuper, és elindul egy komoly kapcsolat, amely nem csak testi hanem érzelmi alapokon is nyugszik (fehér holló szindróma)

Az alap igazságok:

 - Az aki a testét mutogatja profilképként 90%, hogy csak sexet akar, 10% van annyi esze h nem hirdeti az arcát

 - Aki a farkát mutatja, nos az egyértelmű

- Aki egy semleges képet tesz ki (akárcsak én), az azért teszi, mert nem mondhatják azt, hogy nincs kép róla. De sejtelmessé teszi őt, és talán felkelti az érdeklődést egy kép nélkülivel szemben.

- Akinek nincs képe, vszeg kisebb eséllyel indul, hiszen tudjuk jól a többség a külsőre hajt

- Akinek nincs képe 95%, hogy nem annyira jó pasi, és ő ezzel tisztában is van. 4% átlag pasi, és 1% az aki rejtőzködik ebben a fertőben, de mégiscsak keres egy társat. Ellenben intelligens, és helyes is! (Utóbbik jelentkezését várnám:D )

- Aki képpel együtt van és jól néz ki, nos ő róla vagy tudja a fél város, és leszarja. Vagy tudja hogy jó pasi, ezért minden nap azt kerít akit nem szégyel.

- Aki képpel együtt van és szarul néz ki....egyszerű ízlésficam, van ilyen.

Nos én nem akarok egy tudálékos nagyképű szemétláda lenni. Egyszerűen csak belefáradtam abba, hogy primitív emberek , akik írni se tudnak (nem mintha én nem hibáznék a helyesírást , vagy mást illetve) ismerkedni szeretnének. Sex, csalás, kavarás....ennyi

Miért okoz valakinek örömet az, hogy a másikat hitegeti, hogy tetszik? Miért okoz örömöt az, hogy másról rosszat mondunk, a képeit küldözgetjük? Miért okoz örömöt, egy komplett beszélgetés átmásolása egy harmadik félnek, hogy bántsuk vele őt?

Az én számomra is fontos a külső, de egyúttal a belső is! Nem tudom felfogni azt, hogy miért gondolja azt magáról, hogy ezt megteheti a másikkal. Majd jön egy másik jobb (mind ezt gondoljuk - csak hogy mindig lesz mindenkitől jobb) , aztán eljön azaz idő amikor ott leszel 40 évesen, a megereszkedett zsákoddal kurvára egyedül. Lehet trendi leszel, de akkor már nem te leszel a fő szám, hanem az aktuális  kis nyúnyókák...és ha visszatekintesz az életedre, és átgondold azt, csak annyit mondhatsz el. Igen, végigmentem a félvároson, imádtak, megtehettem....most pedig a kutya se kiváncsi rám.

Ilyenkor az jut az eszembe, hogy hát a sors elbánt velem. Semmiképpen se vagyok büszke arra, hogy meleg vagyok, de megpróbálok együtt élni vele.

Na de nem akarok én ennyire rossz indulatú, és depressziós lenni. Egyszerűen csak nem látom a javuló tendenciát. Hosszú évek után jöttem újra ide vissza, és ugyanazok a fotók vannak kint. Ezt se értem, hogy 3 évvel ezelőtt is úgy nézett ki mint most?
A hosszú kapcsolatok után, nyilván én se találom a helyem. Elvileg még könnyű helyzetben is lennék, hiszen még helyesnek is, meg értelmesnek mondanak. Jelentkező akadna is, de a gond az, hogy a fent leírtak alapján....

Ha van ebben az országban valaki, aki a fent leírtak töredékével egyetért, legalább jellezze. Mondjátok, hogy nem vagyok egyedül!
Persze az is lehet, hogy más értelmes helyes srácok, alapból nem járnak ilyen helyekre. Inkább a magányt, vagy a hazugságot választják nem tom.

A sors majd eldönti. Ha valaki ezt végig olvasta, hát köszönet érte! Mindenkinek sok sikert! Ránk fér, emberek!

Minap egy új szokásra lettem figyelmes, amit nem igazán tudok hova tenni.

Az itt regisztrált emberek többsége valamilyen fajta kapcsolatra vágyik, legyen az 1 éjszakás, vagy komoly. Próbál egy normális profilt összehozni magáról, és persze figyeli ki nézi meg őt. No meg jött e "friss hús" a piacra:) Viszont azt a jelenséget nem tudom értelmezni, hogy valaki megnézi a profilomat (romeo), majd azonnal letilt. Volt aki ezt Szegedről, de persze volt aki Pestről lejött hétvégi sexet kedvelő srác volt. Egy haverom akit még nem tiltott le utólag megnézte. Azt se tudom kik ők! Valaki elmagyarázná azt a jelenséget, hogy miért tiltok le egy személyt csak úgy, mikor nem is ismerem, egy szót nem váltottam vele, max nem tetszik az amit a profilban leír???
Ha ezt a gondolkodásmódot követném, és azokat tiltanám akiknek a profilja nem jön be, vagy nem tudok vele azonosulni, nem akarom megismerni.....nos akkor igencsak sok tiltást hajtottam volna végre. Azt hittem ez a funkció azért van, hogyha valaki kellemetlen perceket okozna neked, a későbbiekben ezzel meggátold azt. Persze lehet én vagyok az értetlen, mindenesetre lehet ez valahol intelligencia és neveltetés kérdése, hogy hogy kommunikálunk az emberekkel. Jajj ez most lehet nagyképű volt....

A lényeg, hogy attól h egy szegedi srác letiltott még fogok tudni aludni, viszont az jobban izgat hogy vajon miért? Lehet profil szöveget kéne cserélni? Ha nem írok ki semmit, akkor még több hülyét vonzok, ha ennél is jobban kifejtem a dolgokat, akkor pedig elijesztek mindenkit.
Nehéz dolog ez, de talán lesz olyan ember aki nem retten meg tőlem, lát bennem fantáziát, intelligens, szerethető...na és persze nem vízipisztollyal keresztelték kiskorában:)

Mint ahogyan azt a korábbi bejegyzéseimből olvasni lehetett, konkrét elképzeléseim vannak leendő társam személyéről. Tudom, hogy mire van szükségem, hogy mikor leszek boldog és mellette azt is hogy reálisan józan ésszel ennek a kivitelezése hogyan oldható meg.

MOSTANÁIG

Nem rég Pesten jártam ügyes bajos dolgaimat intézni. Egy korábbi levelezésből adódóan egy találkára voltam hivatalos. A levelek és azaz egyetlen kép már önmagában hatással volt rám, de igyekeztem ezt az egészet máshogy kezelni. Ráadásul mire feljutottam Pestre, előtte Ő már pár nappal korábban összegabajodott egy sráccal. Nos hát igen...ez az én formám...szegénynek alapból lelkismeretfurdalása volt, hogy így sok értelme nincs a mi találkánknak sem. Dehát ez nálam csak egy jó pont volt! Hiszen hány ember van olyan a melegek közül, aki azért érzi rosszul magát, azért kér bocsánatot mert mielőtt a 200kmre lévő levelező sráccal találkozott, bekopogott hozzá helyben az az ember akire neki szüksége van???
Szóval számomra ez mérhetetlnül szimpatikus jellemre vallt, és meg akartam ismerni, legalább mint barátot! El is jött a találka ideje, nem tulajdonítottam jelentőséget neki. Nem csíptem ki magam, és nagyon nem is izgultam, jó is ez így tét nélkül....

Tudni kell rólam azt is, hogy nagyképű vagyok e vagy sem, de nálam nagyon magasak az elvárások. Valahogy úgy van ez, ha már egyszer elértél egy szintet, akkor már nem akarod "lentebb" adni. Ezért az ismerkedés során sok embert utasítottam el azzal, hogy fiatal, dohányzik,munkanélküli... és persze a szokásos dolgok amiket az ember néz. De valljuk be, ez a pár felsorolt tényező, csak üres kifogás...talán most esett le ez nekem is igazán. Ez nem más emberek ledegradálása, hanem korábbi tapasztalatok alapján alakult ki bennem. Az hogy fiatal kezdő (előbb utóbb megunja a fejemet), vagy munkanélküli (nem akarok újra eltartani vkit) fiatalabb (nem akarok se babázni, se megtanítani újra valakinek azt, hogy hogy kell feladni egy csekket a postán ) - megtörtént esetek alapján írtam a példákat

Szóval eljött a találka ideje. Egy félórát követően, vhogy elmúlt bennem minden olyan érzés, hogy ne bízhatnék benne. Ezért minden kérdésére válaszoltam, sőt meséltem is az életemről, mivel az egy kisebb brazil szappanopera forgatókönyvének is megfelelne. A srác fiatalabb, relative kezdő, és még dohányzik is...persze ha tudtam is ezt nem fogtam fel.

Sétáltunk, tartottuk a távolságot... pláne hogy elvileg ő frissen össze is jött vkivel. Ő is direkt magával hozta a cigit, hiszen nylván nem fogunk egymáshoz érni. A friss kapcsolat miatt pláne úgy éreztem, hogy nem tehetek semmit se. Annó az én páromat is elvették, igaz az már egy döglödő több mint 2 éves kapcsolat volt. Szóval Tenni ugyan nem tehettem, de őszintén nyíltan beszélhettem vele itt ezen a találkán. Fogalmam se volt arról, h miért mondtam azt amit, de közöltem vele, hogy nagyon sajnálom hogy már nem szingli. A beszélgetés annyira elmélyült, hogy a következő percekben már azt vettem észre h remegek, hogy legszívesebben.. nem is tom magamhoz láncolnám.

Hosszú hosszú ideje nem éreztem ezt, és kezdtem kétségbeesni, hogy vmi bajom van. Végül pict közelebb léptem, aztán megállapítottuk hogy egy ölelésben nincs semmi se. Ezután egy megállíthatatlan folyamat következett, amit leírni borzasztó nehéz. Amikor azt látod a másik szemében hogy kész van Tőled, és te meg azért érzed hogy elvesztettél minden kontrolt a tested és az agyad fölött....huh hát ez felejthetetlen érzés. Hosszú órákon át ebben az állapotban voltunk mindketten.

Nem volt sex, és ez nem is arról szólt. Nem tudom mi volt ez pontosan közös hullámhossz, vagy kisugárzás. Az biztos hogy hajnalban is alig bírunk szétvállni egymástól, és mikor kiszálltam a kocsiból egy mérhetetlen nagy ürességet éreztem ott legbelül. Megbeszéltük hogy ezt nem lehet így folytatni, hiszen én messze vagyok, sokat dolgozunk...ráadásul szerinte azzal a sráccal jó lenne.

De valahogy mégse tudott ellenállni se ő se én , és a pár nap alatt végig folyamatos kommunikációt követve eljtuttounk oda, hogy még1x utoljára találkozzunk. Próbáljunk nem arra gondolni, hogy ennek nincs értelme és véget kell vetni ennek! Nem fogom részletezni az eseményeket, mert ennek az írásnak amúgysem az a lényege. Továbbra se sexről hanem érzelmekről, érintésekről, tekintetről a másik ember lényéről beszélek. Fura volt ezt az egészet látni....látni hogy ő szenved. Mert nem bírja a lelke azt, hogy miközben egy rendes becsületes srác reménykedik egy szerelem kibontakozásában, közben ő itt mellettem ül, és mindenféle kibontakozás nélkül sokkal de sokkal nagyobb impulzusokban érzi azt, amit nem lehet leírni. Hiába van papírforma szerint egy ígéretes kapcsolat előtt, én egyszercsak megjelentem és rádöbbent, hogy valójában mire is lenne neki szüksége egy kapcsolatban.Ezt láttam rajta, és el is ismerte.

Lehet engem szidni, hogy én aki eddig az erkölcsről beszélt mit követett most el, vagy ezt a kis srácot akit magasztalok és közben nem tisztességes dolgot csinált. Nem bánom, vállalom hogy ezt tettem!

Soha a büdös életbe nem felejtem el azt, hogy könnyes szemmel végül kiszállt a kocsiból és a hosszú utcába elindult a háza felé. Én megfordultam a kocsival és a tükörben bámultam őt. Vissza vissza nézett és integetett , én pedig az elakadásjelzővel jeleztem vissza neki....hosszan....percekig néztem ahogy lesz ő egyre kisebb és kisebb a tükörben, végül eltűnik a semmiben. Azóta csak egy üresség és szomorúság van bennem. Nesze neked papírforma....meg távolság...meg kifogások. Hazamentem, egyszerre írtuk az smst , abban a percben, és nagyjából mindkét üzenet arról szólt, amire most mindenki gondol....

Itt egy srác aki a maga kis szerénységével, humorával, személyiségével padlóra vágott és legszívesebben most is csak vele lennék. Ez a srác egy tucat pasit ütött ki egy mozdulattal. Hiszen a gazdag küldfölditől, a helybéli idősebbig, a 20as farkuig :D mindenféle jelentkező volt az elmúlt 8 hónapban, van és gondolom lenne is. Az a hírem ment már rossz indulatú buzik szájából, hogy óvakodjanak tőlem, mert nekem senki se jó....
S lassan én is már azt hittem, hogy  - a kapcsolatom gyászolása, a sok sok fájdalom , és az hogy a potencionális pasijelöltek 99%a kategóriákkal gyengébb bármelyik társamtól akikkel megoszthattam az életemet -  végérvényesen az örök búvalbaszottság világába taszít, és nincs már lehetőség ebből kizökkenni. Tévedtem! Hirtelen eltűnt a sértettség, a fájdalom, az önsajnálat a lelkemből és leginkább egy dolog foglalkoztat most: a jövő!

Most pedig itt állok egy nagy kérdés előtt, hogy ezekután hogyan tovább....
Működhet e egy távkapcsolat..és egyáltalán mi történt most velem?Akárhogy is lesz, az tudom hogy nem túlzás azt mondanom hogy életem egyik legszebb két estéjét köszönhetem neki, és egy percét se bántam meg. De azért jó lenne már picit felnőnöm, hiszen ő tapasztalat híjján joggal zúghat bele bárkibe, aki egy fokkal szebb az ördögtől, de én .... hol van az én eszem?

Úgy érzem ismét eljött az a pillanat, amikor saját érzéseimet és gondolataimat leírom ide. No nem azért, hogy sajnáljanak, vagy ettől másnak jobb/rosszabb legyen, hanem azért, hogy a lelkem egy fokkal talán megkönnyebbüljön. 

No mert én ilyen lelkis vagyok, az ám.

Történt egyszer - nem is olyan régen - hogy új környeztbe helyeztem át apró életemet. A kezdeti lelkesedés hamar alábbhagyott, mikor rájöttem, hogy az ismerkedés melegként egy globális probléma, és sehol se egyszerűbb.... legalábbis a civilizáltabb országoknál, ahol nem végeznek ki azért mert másfele kacsingatsz. Bárminemű különbség kizárólag a mennyiségben van, a minőség ugyanolyan gyér.

Csakhogy egy új környezetben az egy dolog, hogy nincs társad, de sem a várost, sem a barátokat nem ismered.... gondolom voltak már így ezzel emberek. Tény, hogy egy ragaszkodó, ugyanakkor zárkózott, a meleg világtól a lehető legtávolabb álló ember vagyok, ennek fényében azt kell hogy mondjam nem vagyok egyszerű helyzetben.

A párhónapos ittlét ereménye gyakorlatilag pár lopott éjszakát leszámítva ugyanaz, mint érkezésem előtt: magány.

S most jött el igazán a mondanóm tartalmi és lényegi része, mivel most magam vagyok és közbeszólás nélkül leírhatom azt amit gondolok és érzek.
Rájöttem, hogy itt barátot sem találhatsz...nagyon max egy havert...s ez most derült ki igazán. Persze egy barátság kialakulásához elég sok mindennek kell történnie, leginkább az időnek kéne eltelnie, viszont ahhoz is legalább két ember kell. Sokszor mondják, hogy negatív vagyok ami igaz is...de egyik embernek sem jut el az agyáig az, hogy az erre való pedagógia nem éppen a másik helyből történő hanyagolása vagy az esetleges oltása.

Mielőtt ideérkeztem ebbe a városba, voltak ismerőseim itt. Akkor napi szinten estéről estére a skypeon lógtunk, és vártuk hogy találkozzunk...mikor felköltöztem és rájöttünk a haveri baráti kategória talán jobban működne közöttünk hirtelen eltűnt minden. Itt mindenki éli a kis életét, napi szinten hívogattam őket, hogy együnk meg egy hambit, igyunk meg valamit, fussunk össze fél órára... a legtöbb esetben vagy kinyomnak, vagy nem veszik fel a telefont, vagy leráznak.

S persze van a másik véglet aki úgy akar engem felrázni, hogy durr a közepébe és a legextrémebb buzivilág bugyraiban taposó bulikba visz bele...és legyek büszke arra amilyen vagyok. Na hát ez sem én vagyok...

Úgy érzem, hogy belefáradtam ebbe az egészbe... minek küzdjön itt az ember? Mikor rám ír egy olyan srác, akit maszk nélkül küldhetnék a Busó járásba, és minden második szava ordít a helyesírási hibáktól...most komolyan mutatkozzak be? Írjam le 600x is hogy ki vagyok mit keresek?
Amikor kimerem tenni a fotómat csak a szexuális ragadozók és a zsaroló elmebetegek száma nő...csodás. Se társ, se haver...csak egy nagy közös summa: én vagyok a fasz! HÁT LEGYEN!

Igen! Negatív vok!

Én ellentétben másoktól nem attól leszek boldog, hogy költhetem a lóvét, vagy utazhatnék bárhová vagy hogy - hihi én még nem lettem tripperes, pedig megvolt a város - ...hanem attól ha lenne mellettem egy olyan valaki, akit tényleg érdeklem, akinek nem kell könyörögni azért hogy találkozzunk. Akit vacsorával, forró fürdővel és egy üveg behűtött borral várhatok... volt ilyen ember az életemben... de a kedves haverok szerint nyilván őket is én intéztem el.

Ez a blog nem hatásvadász írás, s nem a sajnáló commentekből nyerem az erőt a magamnak, nem is kell hogy legyen ... mert feladtam.

That's all!

Van egy ördögi kör, én érzek és gondolok valamit a haverjaimmal kapcsolatban és ők persze homlokegyenest mást...ennek eredményeként a maradék kommunikációt is elvesztettem velük, de ennek valószínűleg így kellett történnie. Annyira pedig vagyok makacs, hogy tartom magam ehhez...annál is inkább mert szeretném leírni, hogy én mit élek át az ő nevelő célzatú beszélgetéseik alatt:

A haver:

Öcsém ez már megint negatív ez a csávó, hogy egy mosolyt nem tudunk belőle kihozni. Pedig mindene megvan nem tom mit sír...
Jól meg kéne már végre basznia valakinek Téged...te erre vágysz csak titkolod. Most miért? Nem ciki ha valaki ilyen kis nyunyó, sokan szeretik azt hidd el! Nem kell itt a szendeszűzet játszanod. Halál gáz ez a stílus amiben Te tolod. Totálisan antiszoc srác vagy, senki nem fog veled így szóbaállni, elmarsz magad mellől mindenkit Te fasz. Ne gyere nekem ezzel itt, hogy fáradt vagy, már megint kezded itt a síránkozást. Neked soha semmi se jó! Mellesleg jó ez az új telefon, nincs semmi bajom vele, h ezt vetted...de aztért tisztázzuk, hogy egy kétszer drágább cuccot vettél és fele annyit tud mint a többi:) jó vétel volt.

Én:

Tudom h negatív vagyok, és azt is hogy búvalbaszott...de talán ha nem oltanátok feszt, én is jobban érezném magamat a bőrömben.

Haver:

Te vagy a túl érzékeny srác, mindent magadra veszel. Szard már le, csak nevelünk

Én:

Nem érted meg baszd meg, hogy rosszul esik amit csináltok? 

Haver: 

Na kezded már megint a hisztit...nem tudsz mást csinálni csak hisztizni...nézd már háhá. Olyan jó Téged cukkolni!

Én: 

Ez nem hiszti, csak én nekem nem erre van szükségem. Nem megyek bulizni mert fáradt vagyok, és kurvára nem azért vagyok olyan amilyen, és nem azért nem találok senkit se magam mellé mert ennyire elmarnék magam mellől mindenkit. Van épp elég bajom nekem enélkül is de inkább hagyjuk.

Haver:

Na kezdi már az önsajnálatot. Amíg ezt csinálod nem is lesz itt senkid se. Ez folyamatos világfájdalom amit itt előadsz...

SUMMA:

Én nekem ha rosszul esik valami, az hiszti vagy önsajnálat...bármit mondok ez jön rá ki. Ez van rámhúzva, és basszák meg mind...nem is tudok ebből hogy kijönni, hiszen minden mondatot és szót úgy érzem ellenem fordítanak. Talán akkor inkább jobb lesz egyedül... nem kell egymás vérét szívni... én ezt folyamatos basztatásnak élem meg, amit egy idő után agresszív módon kezelek...ezen a másik megsértődik, ennyi.

Drága Barátaim...bocs ez erős volt...haverom vagy ismerősöm!
Hányszor hívtál a hónapok során fel úgy, hogy figyi itt van Dodó, Roló, Fluflu, Gazsi... megyünk inni, megismerhetnéd őket, jössz?
Hányszor kérdezted meg, hogy mit csinálsz hétvégén? Beteg vagy, vigyek gyógyszert? - jajj ez már erős...itt már mintha számítana a másik :D
Figyi úgy mennék bulizni, de egyedül nincs kedvem velem tartasz?

Talán ha a fenti kérdések száma több lett volna 1nél sok sok hónap alatt, s mellőznéd a folyamatos fentről jövő oltásokat...nos akkor talán én is vidámabb és kiegyensúlyozotabb lennék. 
De ne félj, nem kereslek immár titeket s felszabadítalak titeket a csúnya negatív bunkó sráctól aki tönkretesz mindenkit, legfőképpen saját magát.

Ámen!

Normális lelkületű ember egy szombat estén vagy bulizik, vagy pedig alszik a kedvesével. Na jó nem...még van sok alternatíva..de most hirtelen ez jutott az eszembe.

Nos annak ellenére hogy én korán kelek holnap, nem tudok elaludni....amíg le nem írom a soraimat. Ez egy ritka pillanatok egyike, semmiképp se azért írok, hogy legyen népszerűségem, ez most tényleg a saját érzéseimről, és a magamnak feltett kérdéseimről szól.

Hosszabb külföldi utam, és lelki csatáim után - az utóbbi az exem feldolgozásának befejezését jelenti - elkezdtem újra ismerkedni, mint azt a korábbi bejegyzéseimben írtam is. Az igényeim, természetesen magasak, és hát az előző párkapcsolataimtól lentebb senki se akar adni. Ez érthető is szerintem...senki se ül be szívesen egy trabantba, ha előtte már audija is volt. Még akkor se, ha rossz emlékek fűzik ahhoz az autóhoz.

A hosszas keresgélés után ráakadtam valakire. Budapesti, de kötődik Miskolchoz is, hiszen az elmúlt pár évét leszámítva itt élt ő is. Hihetetlen volt az, hogy 2 perc alatt kiderült hogy sok sok közös téma van, és a kezdeti zárkózottságom után, kifejezettem élvezetes volt a vele való kommunikálás. Amikor először megláttam a fotóit, azt hittem valami celeb, vagy ez nem lehet ő....de tévedtem. Ráadásul én ugyan lábnyomot hagytam neki, mégis ő írt rám. Elindult a csevej pont úgy, ahogy szokott...és még azt is elfelejtettem, hogy épp lázasan ülök a gép előtt.

Értelmes, jó indulatú és szexi. Az elején zavarban is voltam, hogy nyomult....elárasztott a kedvességével, és azzal a szexuális energiával ami áradt belőle. Nem kell félreérteni, nem arról szólt a kommunikáció, hogy mikor dugunk már...hanem arról hogy mikor láthatlak már???

Nem is akartuk húzni! A családi programom ellenére 2 órára sikerült beiktatni egy villámtalit. Picit más volt mint a képeken, vagy mint a kamerán. Voltak már jobb pasik is az életemben, de mégis volt egy kisugárzása, és egy olyan fajta aurája, ami megfogott. Úgy éreztem, hogy hosszú hosszú idő után először van egy olyan srác az életemben, aki talán nem fog átverni, és képes leszek az ő szájából elhinni azt, hogy szeretlek te kis gagyás. Merthogy igen...azért én elég gyermeteg lelkű vagyok, ha az érzésekről van szó. A brazil szappanoperákat megszégyenítő módon képes vagyok drámát és katarzist csinálni az életemből. Ez hol jó, hol nem jó...jelen esetben az utóbbi.

Az első villám találkát követően, hátradőlve, egyfajta örömmel ültem be a moziba a családommal, és izgatottan vártam hogy mit fog reagálni a talit 20 perccel követően küldött sms-re. Az első furcsaság ekkor történt, mert semmit se.

Nos ez azért volt fura, mert ugyan sok randin nem voltam életem során, de ha nekem tetszett valaki, akkor szinte úgy érezhettem hogy sínen vagyok mint József Attila, a másik esetben pedig én közöltem a szomorú tényeket a kedves "jelöltemmel".

Biztos a gőg és a nagyképűség....vagy egyszerűen az ego uralkodott el rajtam, de el sem tudtam képzelni azt, hogyha valaki oda van értem 2 napon keresztül, a valóság után ennyire más lesz a benyomása. Pedig így van...

Még találkoztunk kétszer, mindkét alkalom hasonló időtartamban, és helyszínen zajlott. Az eredmény nem változott...de hiszen miért is változott volna... én egyre inkább feszültebb és félénkebb voltam, hiszen tudtam hogy vizsgázom....ráadásul a sok negatív tapasztalat se adott sok erőt ahhoz, hogy végig a szemébe tudjak nézni. Azt mondta más minden, de nem feltétlenül rossz...csak kell még idő neki...hogy van e kémia. Mikor ezt mondta azt hittem, ez azt jelenti hogy még akarunk találkozni hiszen azért frissen lett vége neki is egy több mint 3 éves kapcsolatnak...és hát akármilyen erősek vagyunk....ha az ex még a cuccait se vitte el....akkor bizony a sebek nehezen gyógyulnak.

Viszont újabb esély már nem jött.... Napi szinten beszélünk....rohantam fel Pestre vonattal, hogy legalább az esélye meglegyen hogy láthassam, ha csak egy TALÁNT mondott már indultam is....  de nem... nem kért belőlem azóta se.

Mikor megkérdeztem miért akartál akkor többet látni a válasza ez volt: mert olyan édes voltál, hogy gondoltam hátha

Ha valaki nekem nem tetszik, nem jelent semmit se...nem mondom rá hogy édes...és tudjátok mit elhittem minden szavát. Mert más is mondta már rám ezt...és azért tudom ki vagyok. Nem vok modell, se jótestű...de az évek alatt csak jelent valamit hogy minden második ember ilyen jelzőkkel illet mint édes, aranyos, szexi, és hogy szép a szemed...

Csakhogy ezután jött az, hogy hát akkor próbálkozzunk....picit nyomuljunk.... hogy lássa, érezze hogy szükségem van rá! Sok lehetőségem nem volt 200km-ről tőle, minthogy az éteren át,különböző kommunikációs csatornákon próbáltam önmagamat adni, és azt a fajta törődsét nyújtani ami számomra természetes. Itt senki se arra gondoljon, hogy őt látom életem szerelmének....de mindenféleképpen úgy éreztem, hogy meg akarom őt ismerni. Istenem , sose vágytam még ennél jobban arra, hogy ő megöleljen engem :(

Olyan rég volt már ilyen velem. S most nem azt kell elképzelni hogy egy csíra gyökér - aki jó pasinak hiszi magát - mások könnycsatornáival játszik, vagy így akkor plusz pontot szerezni bárkinél itt ezen a site-on. Csak leírom azt, amit gondolok, amit érzek. Legszívesebben neki mondanám....dehát nem hiszem h kíváncsi lenne rá.

Nos ezután előjött belőlem a tapasztalatlan, naív kis hülye buzi, aki próbál a kedvében járni a másiknak. Odáig süllyedtem, hogy már akt fotót is küldtem magamról, csakhogy felfigyeljen rám. Az elején persze - férfi lévén - kifejezetten tetszett neki, de a második alkalommal ez már a visszájára sült el. Hülyét csináltam magamból, és legszívesebben szembeköpném magam....

Én beszélek itt az erkölcsről? A tisztességről? Mikor én itt szinte kínálom magam.... s ráadásul csak azt értem el vele, hogy minden ami egy picit is jót látott bennem...szétfoszlott. Nem tudom mit gondol, mit érez velem kapcsolatban. Egyszer azt mondta, hogy én különleges vagyok...de már nem tudom elhigyjem e. Sose volt még bennem akkora törés az önbizalmamban....mindig tudtam hogy nem kellhetek mindenkinek . és ezt néha ki is derült rögtön az elején -  de én abban a hiszemben voltam hogy a helyes vagy jóképű jelzőt nyugodtan kitehetem az adatlapom fejlécére, mert ez a valóságnak megfelel.... hát egészen mostanáig ez így is volt. Ráadásul a születésnapom környékén, amikor mindenki a korral , meg a szépség elmúlásával poénkodik...különösen jó érzés rádöbbenni arra, hogy valójában mit ér az ember.

Ő egy rendes ember, ebben biztos vagyok. Nem akart direktbe sose fájdalmat okozni. Egy valamit nem értek igazán, hogy miért kell a  szavak és smiley mögé bújni, és miért nem lehet megmondani, hogy nem kellesz nekem? Ezt így a mai napig nem mondta ki!
S azt pedig végképp nem értem, hogyha ennyire nagy a kontraszt akkor miért találkozott velem 3 alkalommal is? 3x 2 óra egy zsúfolt plázában.... én csak egy csendes délután szerettem volna eltölteni úgy, hogy nem kell neki megfelelnem. Persze ő ezt nem is kérte...csak az első reakciók után mégis előjött belőlem a félsz. Most, hogy tudom hányadán állunk már tök mind1 mi van...tutira nem izgatna mit gondol...hiszen már úgyis mind1.

S még egy kérdés! Egyre többen írnak reakciókat a blogommal kapcsolatban az ország túl oldaláról is, amiben úgy jellemeznek mint mélyérzésű, értékes srác...stb. S nem ez a lényeg, hanem az Ha ő ezt tudja rólam  - már pedig azért tett rá  utalást - , akkor azt is tudja hogy ez nem jellemző minden melegre....akkor nem ér meg annyit foglalkozni a dologgal hogy kiderüljön BIZTOSAN hogy lehet e közöttünk valami? Persze mindenki pótolható...de ha látok egy olyan autót a vásáron ami egyből ugyan nem tetszik, de mégis vezetve jó...és a többi kocsihoz képest jó is a felszereltsége.... nem éri meg menni vele még pár kört? Mi veszíteni való van?

Nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége.... 1 órával ezelőtt lehet végleg elástam magam nála, mikor egy szexuálisan túlfűtőtt pillanatomban egy újabb akt fotóval zaklattam őt.

Mi történik velem? Elfelejtettem randizni? Vagy ez a sok rossz emlék és tapasztalat tesz ilyen görcsössé? Úgy érzem ő volt az egyetlen aki megértett volna, aki egy barát/társ is lehetett volna az életemben. Most mégis azon is agyalhatok, hogy vajon szóba áll e még velem.

Egy hétköznapi meleg srác már rég letiltotta volna, nem hogy blogon keresztül vergődne az őt körülvevő érzésekről. Jót akartam, de elkúrtam. Szerettem volna egy kis mosolyt csalni az arcára, boldoggá tenni őt....mert úgy láttam, hogy azért szüksége lett volna rá neki is... mert az ő elmúlt 1 éve sem volt egy sétagalopp.... de leginkább tudjátok mit szerettem volna igazán???
Egyszerűen szerettem volna megismerni egy jó embert....

Sokszor megkaptam már azt a kritikát a barátaimtól, hogy próbáljak picit pozitívan gondolkodni. Nos ez nagyon nehéz szerintem. Minél jobban csúszik le az ember a vödör aljára, annál kevésbé van kedve az embernek jópofát vágni hozzá. Persze az is igaz, hogy a vödör aljáról már csak felfele lehet menni. Tisztában vagyok vele, hogy ezen írásommal semmit nem érek el, és valószínűleg nagyon reakció se lesz hozzá. 
Mégis tombolnak bennem  - a hormonokon túl :D - a gondolatok, és leginkább a fájdalom. 

Persze itt megemlíthetjük az afriakai gyerekektől, a devizahiteleseken át, a munkanélküliekig sok mindenkit, akiknek az enyémnél jóval nagyobb problémája van. Csakhogy az ember önző, és a saját fájdalma a legnagyobb, és mindig csak jobbat akar. Igen, én is ez vagyok....egy egyszerű ember, aki szeretne végre boldog lenni több mint 1 éve már. Mert én máshogy működöm mint az átlag. Társ nélkül fél ember vagyok csupán...és baszhatom a jó létet - itt jegyezném meg a számító embereknek, hogy nem vok gazdag - ha nincs kivel megosztani.

Ez itt a Móónika show:

Mai témánk az ismerkedés.... mi más is lenne ezen az oldalon. Első vendégünk....

Barátok mondták, ne görcsölj rajta....hát én úgy tettem. Havonta jó ha egyszer néztem fel ezekre az oldalakra. Persze sok levél nem várt...és a "felhozatal" se változott. De kitartó vagyok, ezt ilyen formán 3 hónapon át csináltam. Képet nem teszek ki, mert ne azért írjon senki mert helyes pofikám van....jaj de aranyos - kösz mint egy plüssállat....azt meg ugye előbb utóbb megunják:)

Barátok mondták, hát tegyél is érte.... hát én úgy tettem. Nyakamba vettem az összes társkeresőt, és kutattam, leveleztem...mindent elkövettem. De az eredmény ugyanaz.

Az különösen fáj, hogy igény lenne rám. Egy két randira el is megyek, csakhát ... nem érzek semmit se. Akkor pedig minek folytatni? Ja természetesen az egy külön fejezet, hogy onnantól kezdve hogy azt mondod barátok lehetnénk a válasz vagy tiltás, vagy kavarás vagy elhord mindennek.

Valahol biztos bennem van a hiba? Vagy talán a régi sok keserűség annyira belém ivódott, hogy már nem merek igazán szeretni? A külső mulandó...és az idő engem se kímél. Annak ellenére hogy 5-6 évet simán le tudok tagadni...lassan itt a 30. No persze nem gond, mert azt hinné az ember, hogy 30 körüli emberek feje már benőtt...és talán a tisztesség már náluk szériafelszerelés végre. De nem....Gond nélkül átbasz bárki nem kell ahhoz diploma....

Itt ezen a koszos kis megyében ráadásul úgy érzem magam, mintha egy csernobili kirakatot bámulnék. Távol álljon tőlem, hogy magam tökéletesnek, vagy szépnek gondoljam. De esküszöm, hogy az 1m2-re jutó sérült , de mellette azért vérgeci emberek száma itt a legmagasabb. Épeszű ember már rég elhúzott innen....

Nos akkor hogyan tovább?

10ből 9 ember szerint helyes vagyok... és? Baszhatom....

Értelmesnek mondanak....és? Kit érdekel?

Változtassak adatlapot?.... minek? Nem ez számít....

A legelkeserítőbb talán az, hogy azaz ember aki valahol - talán nem is olyan messze tőlem - ugyanígy érzi...ezt nem olvassa. Mert ő már belefáradt, és nincs itt. Továbbá az, hogy lassan eluralkodik rajtam a szomorúság és fájdalom, és már tényleg csak egy ilyen írást tud kihozni belőlem, holott ennél jóval többet érek.

Becsületes, Tisztességes, Őszinte,Korrekt, Szeretetreméltó, Helyes

Ez 6 szó! Vagy legyen kritérium? Tegye fel a kezét az aki ezeknek megfelel....legyen az bárhol is!

Szomorú ez a mai este nekem. Az élet ismét úgy dobta a kártyákat, hogy el kellett valakit veszítenem. Több mint egy éven át a barátság, a szeretet és a szerelem harcolt egymás ellen, vagy mellett méghozzá én miattam. Egy srác aki 1 éven át küzdött értem, és próbált csak a barátom lenni...most végleg eltűnt az életemből, mert úgy érzi hogy neki ez így szenvedés, és nem maradhat ez így tovább.

Csakhogy én számomra ő az egyik legjobb barátom volt! Miért ilyen nehéz az élet? Megértem őt, hiszen én is úgy tudtam elfelejteni anno az exemet, hogy töröltem minden létező csatornán....de hát én... én a barátja vagyok! Szeretem őt, csak nem úgy mint szerelmet, hanem mint egy barátot!?

A legbosszantóbb az, hogy sok sok jó tulajdonsága van, és a "papírforma" szerint ő számomra egy ideális srác lenne....de mégis talán a túlzottan akarás miatt, nem sikerült meghódítania a szívemet. Szomorú ez... lehet az én hibám, mindenesetre most nagyon rossz nélküle :(